Ugyan a Liget Galéria kicsiny tere nem klimatizált (sőt!), az inkább akvarelleket és objekteket készítő Fischer és a festőművész Szűcs kiállítását érdemes megnézni, mert egyszerre szórakoztató és zavarba ejtő. Igaz, a művészek kiállításukkal kapcsolatban - ahol "festmények, vázlatok, szobrok és egy nem túl híres svéd tervező polcai tekinthetők meg" - inkább egy téli jelzővel éltek: "Nem a minden szempontból tökéletes kivitelezés eszközeivel a művészet havas bérceit ostromló, önsanyargatás árán is a célért küzdő harcosok vagyunk, hanem [...] a művészet buckáin heverő [...] emberek."
Első pillantásra tehát könnyed és humoros, mindazonáltal nyárias művek együttesével találkozhatunk, amelyek azért valamilyen módon utalnak a kiállítás komoly címének jelentéseire is. Ezek az olvasatok - Szűcs YouTube-on is látható interjúja nyomán - legalább kétféleképpen dekódolhatók, de mindegyikre jellemző, hogy elutasítják a művészektől elvárt "hitvallást"(azaz a statementet - bár az előbbi idézet éppenséggel az Understatement kiállításhoz írt statementből származik). Egyrészt adnak egy ironikus megközelítést (mintegy szándékosan alulbecsülik a műveket), másrészt úgy állítanak kevesebbet a művészeti valóságnál, hogy a nézőre bízzák, hogy kipótolja a hiátusokat (azaz megkeresse bennük a művészeti jelentéseket).
Az "alulbecslés" jegyében a Liget Galériát apró és különös állatkák, emberszerű lények töltik meg; hangyára hasonlító robotok, női idomokkal felspécizett lovak, barátkozó polipok, de láthatunk kentaurnak nevezett, pulikutyára hajazó szőrmók lényt, kövér, de barátságos csúszómászót, lábait vesztett gyíkot, gilisztán lovagló csigát, rohanó malachordát. Ehhez az álgyerekességhez - amely eddig csupán Fischerre volt jellemző, aki műveiben a korunkra jellemző kidult (azaz a gyermek és a felnőtt közötti) jelenségre reflektált - azonban szigorú rend párosul. A kockás papírra rótt rajzokkal borított kisebb falrészlet és a bejáratot félig elfedő, tévére emlékeztető kávéautomatában ücsörgő nőt "ábrázoló" festmény kivételével a két alkotó munkái nem külön szerepelnek, hanem egymás közelében: Szűcs festményei alatt vagy mellett az említett polcokon, illetve posztamenseken Fischer apró gyurmaművei láthatók.
Egész pontosan olyan, színes gyurmával kiegészített mindennapi tárgyak szerepelnek, mint a műanyag pohár (barna, kávészerű masszával megtöltve), a parizeres szendvics, a hajgumi vagy a festéktubus (amelyből épp kibugy-gyant egy kék gyurmafestékpötty). A gyurmamunkák egyfajta protézisek is: ez az anyag ad testet például a fémalapra felvitt pisztolynak, a valódi legóalaplapra felrakott kockáknak, a fapálcikára felvitt jégrémnek, a mobiltelefon gombjainak vagy a kettészelt lovaknak.
Lovakból amúgy is sokat találunk: ott álldogálnak vagy rohangálnak Szűcs festményein is. Az egyik nagyméretű festményen például egy művészettörténeti téma, a szabin nők elrablása átiratát ismerhetjük fel (bár az is lehet, hogy csak egy "sima", a török hódoltság korát idéző nőrablásról van szó, vagy egészen másról, hiszen a konya bajszú, turbános alak közelében bikinit vagy semmit sem viselő hölgyek láthatók). Ez a fajta kváziutalás, a kibillentett parafrázis amúgy is jellemző Szűcs tradicionális képtípusokat (csendéletet vagy tájképet) "imitáló" műveire. No meg a zavarkeltés. Bár egy festményen bármi megtörténhet, kicsit nehéz eldönteni, hogy a magányosan álló Szabadságszobor vajon épp tornászik (hátrafelé homorít), elalélni készül, vagy csupán meghajlította a szél. (Persze a megrendült testhelyzet miatt nem zárható ki valamiféle politikai olvasat sem.)
A kiállítást kétségkívül a motívumok összecsengése és a művek különös és szellemes, kizökkent világa mozgatja meg. Lehet, hogy bennem (vagy a nagy melegben kiszáradt agyvelőmben) van a hiba, de az under-jelenségeket képtelen vagyok egy nagy statementre felfűzni. A tárlat inkább játékos és szerethető - nem mintha ez baj lenne.
A minket körülvevő valóság (beleértve a kortárs képzőművészeti szcénát, ezen belül magukat az alkotókat sújtó intézkedéseket) amúgy is szörnyen lehangoló - azonban fontos, hogy ez ne vezessen a humor és a kreativitás leépüléséhez. A jó kedély és az alkotóerő ezen a kiállításon is jelen van, még az egészen apró, kézenfekvő ötletekben is. Gondolták volna, hogy F.J. pénztárcája nem más, mint egy kulcsmegjelölő színes műanyag "bugyiba" dugott százforintos érme?
Liget Galéria, Budapest XIV., Ajtósi Dürer sor 5., nyitva augusztus 8-ig
