(2013-08-15)
Focicsapatának 400 milliós támogatása irányította rá a figyelmet. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa: az egykori könyvelő néhány év alatt a kijárás mestere, egy évtized alatt pedig „élet-halál” ura lett saját térségében.
Az egy érdekes jelenet lesz a közismert futballcsapat páholyában az őszi szezon valamely vérre menő rangadóján, amikor a miniszterelnök azt mondja majd a jeles bankvezetőnek, barátilag csevegve, hogy hát, mit szólsz kérlek alássan, ehhez a Jánoshoz, pfü (szotyola kiköp), még hogy te, kérlek szépen, uzsorás, pfü, de hát én se bírok vele, ne is mondd, pfü, nekem a legkínosabb az egész.
Orbán Viktor és Tőkés László ismételten kiállt Traian Basescu mellett. Ezt az MTI közölte, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkárra, valamint Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtóstábvezetőre (sic!) hivatkozva. Igaz, nem most jelent meg a közlemény, hanem tavaly. Fontos megszólalás volt, hiszen elég sok múlott azon, hogy az erdélyi magyarok szavaznak-e vagy sem a román államfő leváltásáról szóló népszavazáson.
M. Tóth Balázs és Tordai Csaba A gyűlöletkeltő szólásról c. cikkükben (Magyar Narancs, 2013. július 25.) az ilyen beszéd törvényi korlátozásának szükségességéről írnak. A szerzők a jogállam önvédő mechanizmusával próbálják alátámasztani a szólásszabadság szűkítését. A cikk fontos megállapításokat tesz, azzal több pontban is egyetértünk, csak éppen a legfontosabb konklúzióval nem: azzal, hogy a szólás korlátozása megfelelő eszköz lenne az alkotmányos demokrácia és a sérülékeny kisebbségek megvédésére.
A Zengővárkony-Csönge-mérkőzésen történt.
Eddigi visszajátszásainkban olyan, rossz gazdaságpolitikai döntéseket kockáztunk ki, amelyek meghozatalakor a rövid távú politikai szempontok diadalmaskodtak a szakmai érvek felett. Volt, amikor a korábbi csodaszer mondott csődöt, és volt, amikor az elméletben kiváló ötlet nem szuperált a gyakorlatban - de valamilyen racionálisnak tűnő magyarázat mindig akadt.
Matolcsy hatodik hónapja van a Magyar Nemzeti Bank élén. Elnöksége idáig nem vezetett katasztrófához, de a stratégia nélküli, illogikus jegybanki politika és a szakértők fokozatos eltávolítása nem sok jóval kecsegtet.
Különös élményben volt része júliusban a Narancs olvasóinak: két héten át próbálhatták megérteni, hogy tehette tönkre a demokratikus ellenzék győzelmi esélyeit egy olyan ember, aki bő háromnegyed éve vállalt először pártpolitikai szerepet. Némi - kevés - túlzással erről szól ugyanis Ara-Kovács Attila és Magyar Bálint közös cikke (lásd: Bajnai és az ország esélyeiről, Magyar Narancs, 2013. augusztus 1.), illetve Ádám Zoltán Bajnait ostorozó írása is (lásd: Miért nem megy?, Magyar Narancs, 2013. augusztus 8.).
Csaknem ötmillió forintot fizetett két informatikai cégnek a Miskolci Egyetem, holott a szerződésekben vállalt feladatok teljesítését senki nem tudja igazolni - állítja egy februári belső ellenőrzésre hivatkozó anyag. A rektor mégsem csalás, hanem rágalmazás miatt tett feljelentést.
Az Európai Bizottságtól érkezett felkérése apropóján az európai integráció esélyeiről, a nemzetállamok problémájáról, az európai megszorításokról, a Közel-Keletről és Orbán Viktorról beszélgettünk vele.
"Librettóit megbírálni, megítélni tapintat- s ízlés hiányánál sohasem volt képes... Csodálatos, hogy e zeneszerző annyi dalművei között egyetlenegy sem volt, melyet valamely ünnepélyes alkalommal elő lehetett volna adni.
Natasha Khan igazi tünemény, ami ritkaság a - belülről - sokszor rideg popvilágban. Ugyanakkor még az őt respektálók is sokszor vetik fel, mekkora korsóval merített az elődök hagyatékából - igaz is, még hangjának tónusa s persze a kompozíciós technikája is erős Kate Bush-reminiszcenciákat tükröz.
A múlt héten sem volt Madness-koncert, úgyhogy a Világzenei Nagyszínpadon gyakorlatilag főműsorszámként fellépő (hisz pont a nagyszínpados Blur előtti idősávban vagyunk, ugye), soktagú arizonai Calexico volt alighanem a legjobban öltözött, legfessebb együttes a Sziget idei felhozatalából.
Mászkál az ember a Szigeten, és szomorúan konstatálja, hogy a húszéves jubileumra a fesztivál fő profiljából mintha kizuhant volna a zene - a helyét átvették a cirkuszi mutatványosok, a mindenféle extrém sportok, a fákra felaggatott karácsonyi lampionok, a luftballonok és csupa olyan létesítmény, amikhez leginkább a vidámparkban szokott az ember.
Vannak zenekarok, melyek esetében már a létezés puszta ténye is esemény - nyilván sokan akadtak például (még talán a vasárnap esti koncert közönségéből is), akik csak a Sziget programjából értesültek arról, hogy a jeles, bár kicsit tán megkopott renoméjú skót Franz Ferdinand együttes köszöni, jól van.
Átmenet a zenedráma, a musical comedy és az operett között - bírálták Gershwin operáját az 1935-ös ősbemutató legszigorúbb és - tegyük hozzá - legigazságtalanabb kritikusai. Korlátoltságuk korántsem csábító minta a mai recenzens számára, aki azonban a Dóm téren ücsörögve mégis vissza-visszatérő módon egy további, szemre ugyancsak méltatlan műfaji párhuzamot vél felfedezni a hatalmas színpadon: a népszínmű, méghozzá a leketyegett népszínmű rokonságát.
Augusztus 18-án Alsóörsön ad háromórás koncertet az LGT. Ez alkalomból Karácsony Jánossal beszélgettünk a régi szép és kevésbé szép időkről: megfigyeltekről és megfigyelőkről, rock 'n' rollról és cenzúráról, Erdős Péterről és a Ringasd el magad! angol változatáról.
Talán túlzás volt azt várni az ausztrál LSD-királyoktól, hogy úgy kilövik magukat a sztratoszférába, hogy a koncert végéig vissza sem keverednek aztán a földre, de azért kár, hogy végül is nem így történt.
Üres, fehér háttér előtt két vonalfigura arról lamentál, hogy miért nem történik már velük valami. De mivel továbbra sincs semmi, ezért látszólag a képregény is semmitmondó, miközben természetesen mégiscsak szól valamiről.
Schein Gábor írt már irodalomtörténeti monográfiát, tanulmánykötetet, regényt, drámát, verset, gyerekkönyvet, publicisztikát, de a Megölni, akit szeretünk az első kisprózakötete - és a szerző ezt is jól csinálja.
Itt pihen a gépemben a Római vakáció, William Wyler filmje; várja, hogy megnézzem újra, holott fogalmam sincs, valóban láttam-e valamikor régen Audrey Hepburnt az első komoly filmfőszerepében és a nagy sármőr Gregory Pecket, vagy csak képzelem, hogy láttam, vagy csak azt mondom, hogy láttam, mert mindenki azt mondja.
A Független Színház Sin Village című előadása egy háromórás kirándulás keretében megtekinthető szocioturisztikai színház. A gellérthegyi vízeséstől indulunk, ahol minden néző kap valami műanyag zsákból varrt ülőalkalmatosságot, hogy a különböző állomásokon, vagyis az egyes jelenetek helyszínein lepihenhessen.
Sötétvörös, fénycsíkok szabdalta, hallszerű helyiségben vagyunk, belép Ryan Gosling, aki olyan szilaj méltóságteljességgel tud előremeredni, mint legutóbb talán a kora felnőtt Szimba.
Paolo Virzi erősen publicisztikus filmjében a briliáns intellektusú, de szerény modorú kiváló munkát is alig kap, viszont a megúszásban gyakorlott nyegle csodásan érvényesül. Míg évfolyamtársai kisebb-nagyobb megalkuvások segítségével (pl. a Big Brother "íróiként") kezdik kiépíteni egzisztenciájukat, a filozófiát végzett hősnő kitűnő diplomája ahhoz elég, hogy irigyelt osztályelsőből egy nyugdíjasokat bombázó multinacionális cég telemarketingesévé legyen.
Minden jó véget ér egyszer, és ez a közepesen jó dolgokkal is így szokott lenni, mint amilyen például a Red 2 első része volt. Nem volt az több kis színes foltnál a nagy műfaji palettán, és ha nincs Morgan Freeman, aki arcán elterülő vigyorral stírölte az idősek otthona ápolónőjének fenekét, és Helen Mirren, aki tőle szokatlan testhelyzetekben brillírozott hatalmas fegyverekkel finom angol kezében, akkor talán ma már nem is emlékeznénk semmire a fennforgásból.
A Drive-ért Cannes-ban mennybe menesztették, következő filmjéért ugyanitt kifütyülték. A Csak Isten bocsáthat meg most megy a pesti mozikban - a dán rendezővel telefonon diskuráltunk.
Amikor Sztupa és Troché ugyanazok voltak, Sztupa megállt a tükör előtt. Hosszan nézte a szemben álló ürgét, de nem vett észre rajta semmi különöset. Először az öltözetét ellenőrizte a szokottnál is nagyobb alapossággal, noha jól emlékezett rá, hogy mit vett fel reggel; nem nagyon akarózott beismerni, de már akkor is direkt "sztupás" darabokat választott. Öltönyt szűk szárú nadrággal, edzőcipőt, svájci sapkát, vékony nyakkendőt, széles gallérú csíkos inget a hetvenes évek divatja szerint.
Szegény városi patkányok menekülnek fel a hegyre a szmogfelhőbe süllyedő Budapestről, hosszan vándorolnak busszal, vonulnak az út szélén vagy morgolódva keresnek parkolóhelyet, és végül ellepik a magas mezőket, ott nyüzsögnek százával, hogy kiszakadva nyomorúságos ködlétükből végre ők is részesüljenek abból, ami szerencsésebb vidékeken minden terasz beépített tartozéka: a nyári égből.
A budai bevásárlóközpontban már hat éve működő Molnár Ani Galéria filiáléjában, a kisméretű és a pláza terében felolvadó, nyitott szerkezetű Park Galériában általában helyspecifikus installációkat állítanak ki a meghívott művészek.
Míg a többségi óvodák legfeljebb egy hónapra zárnak be, akkor is megfelelő ügyelet mellett, a speciális óvodák általában 8-10 hetes nyári szünetet rendelnek el. Ha van is ügyelet, előfordul, hogy a szülő nem tud róla, vagy csak akkor élhet vele, ha érvényes munkáltatói igazolása van.
A Víziváros északi része magába foglalja mindazt a jót és rosszat, ami magyar várossal az elmúlt száz évben történhetett. És a 3h Medve utcai irodaházának köszönhetően immár egy zsebkendőnyit a nagyvilágból is, amit sajnos nem sok városrészről mondhatunk el Budapesten.
A nagyszínpados felhozatal egészen soványra sikerült - egyedül talán a Blurön volt telt ház -, de a szemfüles látogató így is talált kalandokat.
Brazília hatalmas ország, gasztronómiája ennek megfelelően régiónként eltérő. Mást főznek a tengerparton, és mást például a délkeleti részen fekvő Minas Gerais tartományban, ahonnan Flora, a Budapesten élő szakácsnő is származik.
Az ágyi poloska kellemetlen parazita. De mégis, milyen állat lehet az, amelyik legszívesebben embervérrel táplálkozik?
A viselkedési függőségek között új jelenségnek számít a testedzés-dependencia, amiről nemrégiben itthon is reprezentatív felmérés készült. Az addiktológia alapjai című szakkönyvsorozat szerkesztőjével a káros mértékű sportolásról, az edzésbe menekülésről, a monotonitás kereséséről és megküzdési kísérletekről beszélgettünk.
Romkocsma a pancsolóban? Az Ételhordó munkatársa nem ismer lehetetlent, s megfejti a rejtélyt.
