Veszprém keblére ölelte tékozló fiát. A 41 éves korában, 2007-ben elhunyt öntörvényű punk művész, a város sötét angyala látszólag befogadtatott: szeptember 3-án felavatták a róla elnevezett aluljárót. A szegecselt ruházatáról, színes kakastaréjáról közismert és legtöbbször messziről elkerült, de a fiatalok körében legendás hírnévnek örvendő képzőművésznek szolgáltatott utólagos elismerés némiképp felemásra sikerült. Az aluljáró belső kialakításáért felelős, leginkább a Móricz Zsigmond körtéri melegedő kövekről ismert Városi Tájkép Csoport a művész életművéből kiemelt nyolc reprezentatív alkotást egyfajta látványelemmé deklarálta: a művekről készített, igaz, kiváló minőségű, de egyforma méretű reprodukciók enyhén megdöntve sorakoznak a falakon. A válogatásra nem lehet panasz - bár feltehetően a közízlésre tekintettel nem szerepelnek vadabb, például nemi szervet is ábrázoló művek -, s az is akceptálandó, hogy a Szilágyi (ismerőseinek per Lackó) életművét és személyiségét értelmező szövegeket is olvashatunk. A hercig összeállításból mégis kilúgozódik a művész expresszív, sehová sem sorolható stílusa, az a megzabolázott vadság, a nyers erővel vegyített esendőség, a kereteket szétfeszítő energia, amely ott pulzál minden műve mögött.
A domborműavatással (a művészről készült egész alakos graffitisablon Zeke László alkotása) és városi potentátokkal megspékelt utcagaléria-avatón elmismásolódott, hogy a későbbiekben más művészek munkái kerülnek a falakra, s az is, hogy a település még adós az életmű feldolgozásával és akár részleges bemutatásával. De már épül az új aluljáró - vicces elképzelni, hogy Szilágyi mit festett volna szórópisztollyal a falakra. Gyorsan eltávolították volna.
Veszprém, Budapest utcai aluljáró
