Kiállítás

Szilágyi László Utcagaléria

  • - dck -
  • 2013. október 13.

Képzőművészet

Veszprém keblére ölelte tékozló fiát. A 41 éves korában, 2007-ben elhunyt öntörvényű punk művész, a város sötét angyala látszólag befogadtatott: szeptember 3-án felavatták a róla elnevezett aluljárót. A szegecselt ruházatáról, színes kakastaréjáról közismert és legtöbbször messziről elkerült, de a fiatalok körében legendás hírnévnek örvendő képzőművésznek szolgáltatott utólagos elismerés némiképp felemásra sikerült. Az aluljáró belső kialakításáért felelős, leginkább a Móricz Zsigmond körtéri melegedő kövekről ismert Városi Tájkép Csoport a művész életművéből kiemelt nyolc reprezentatív alkotást egyfajta látványelemmé deklarálta: a művekről készített, igaz, kiváló minőségű, de egyforma méretű reprodukciók enyhén megdöntve sorakoznak a falakon. A válogatásra nem lehet panasz - bár feltehetően a közízlésre tekintettel nem szerepelnek vadabb, például nemi szervet is ábrázoló művek -, s az is akceptálandó, hogy a Szilágyi (ismerőseinek per Lackó) életművét és személyiségét értelmező szövegeket is olvashatunk. A hercig összeállításból mégis kilúgozódik a művész expresszív, sehová sem sorolható stílusa, az a megzabolázott vadság, a nyers erővel vegyített esendőség, a kereteket szétfeszítő energia, amely ott pulzál minden műve mögött.

A domborműavatással (a művészről készült egész alakos graffitisablon Zeke László alkotása) és városi potentátokkal megspékelt utcagaléria-avatón elmismásolódott, hogy a későbbiekben más művészek munkái kerülnek a falakra, s az is, hogy a település még adós az életmű feldolgozásával és akár részleges bemutatásával. De már épül az új aluljáró - vicces elképzelni, hogy Szilágyi mit festett volna szórópisztollyal a falakra. Gyorsan eltávolították volna.

Veszprém, Budapest utcai aluljáró

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.