Magyar Narancs: A Budapest Galériának december végéig ki kell költöznie a Szabad Sajtó úton lévő ingatlanból. Miért?
Török Tamás: A Budapest Galéria két éve a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) része, fenntartója a főváros. Júliusban a főváros úgy döntött, hogy ez a kiállítóhely megszűnik, és a Bálna első emeletén működik tovább. Központja a Lajos utcában lesz: az ottani kiállítótér továbbra is működik majd, de átköltöznek az irodák, a köztéri képzőművészeti osztály és a Budapest Galéria kiállítási osztálya. Így az Új Budapest Galériának (ÚBG) lesz egy 760 négyzetméteres kiállítótere.
MN: Tehát ezt a teret kapta a Budapest Galéria cserébe. Mit adott még a főváros?
TT: A júliusi közgyűlési határozat egyrészt szabályozta, hogy maximum évi négy nagyobb, elképzelésük szerint némiképp görögtűz jellegű, azaz közönségbarát kortárs művészeti kiállítást rendezhetünk. Másrészt új munkahelyekről döntött: a Budapest Galéria stábja egy új kurátorral, illetve később egy múzeumpedagógussal gyarapodhat. Mivel közintézmény vagyunk, ki kellett írnunk egy közalkalmazotti állást, ahol Andrási Gábor futott be győztesként.
MN: Az MTI által augusztusban kiadott hír főkurátorról beszélt. Ezek alapján a mára már hiszterizált szakma a pályázat nyilvánosságra hozását követelte.
TT: Alaptalanul és értelmetlenül, hiszen a pályázatot csupán egy diplomás munkakörre írtuk ki - erre törvény kötelez bennünket. A kiírásban nem szerepelt, hogy a pályázók hozzájárulnak a nevük vagy a pályázatuk közzétételéhez, munkatársi álláshirdetéseknél ez nem is elvárás, nem beszélve a jelentkezők személyiségi jogairól.
| ||
MN: Felteszem, a kiválasztásánál - Gábor szakmai múltja mellett - az is fontos volt, hogy korábban sokat dolgoztatok együtt, és igen régóta ismeritek egymást.
Andrási Gábor: Együtt jártunk egyetemre, a barátságunk akkor kezdődött. A személyes kapcsolaton túl - ugyan nagyobb szünetekkel - nagyon szoros a munkakapcsolatunk is, 1985 óta nagyon sok kiállítást csináltunk együtt. Nem vagyunk ikrek, de ugyanaznap születtünk, Tamás csak fél nappal idősebb nálam.
MN: Te szerkeszted a Műértő című folyóiratot. Nem összeférhetetlen ez a kurátori munkáddal?
AG: Nem. Egyszerűen nem írunk kritikát a bálnabeli kiállításokról.
MN: Tehát ez nem egy vezetői vagy főkurátori állás. Mi akkor a feladatod?
AG: Az ÚBG kurátora nemcsak a Bálnában rendezhet kiállítást, hanem a Lajos utcában is, mint ahogy a kiállítási osztály további két kurátora is. Századszor mondom el, de a lényeg az, hogy ugyanaz a munkamódszer, mint a többi nagy intézménynél: a kiállítási ötleteket összevetve és megvitatva alakítjuk ki a következő egy-két év programját. Ha kiötlünk valami szépet, azt nem csinálhatjuk a saját szakállunkra. Ráadásul van egy főnökünk, a BTM főigazgatója, aki ezt véleményezi.
MN: Gondolom, az új helyhez többlettámogatást is kaptok.
TT: Igen, és ez az aspektus ismeretlen számunkra: a Budapest Galériában rendezett kiállításokra ugyanis évek óta semmilyen, azaz nulla forint forrás jutott. Most az ÚBG egy évre előre rendelkezik kiállítási költségvetéssel. Viszont úgy látszik, hogy ennek nagy részét most elsősorban korszerű eszközök vásárlására kell fordítani. Vagy a prezentációra: az európai kapcsolatok kiépítése és a név befuttatása érdekében például új angol nyelvű weblapot készítünk. Mivel a későbbiekben nem tervezzük papíralapú katalógusok megjelentetését, ide szeretnénk a jövőben feltölteni a kiállítások anyagát is.
MN: Miután két nagyobb kortárs intézmény helyzete kérdéses - hiszen a Műcsarnok bedőlt és a Ludwig Múzeum új programja sem látható -, nagyon nagy a szakmai várakozás.
AG: Ezt érzékeljük is. De egy alapvető dolgot azért tisztázni kell: nem pusztán kortárs kiállítások lesznek. A profil része a modern, azaz a huszadik századi művészet is. Olyan "muzeális" kiállítások is elképzelhetők, amelyek a klasszikus avantgárdra, a két háború közötti időszak, a negyvenes vagy a hatvanas évek művészetére fókuszálnak. Azáltal, hogy a Budapest Galéria beolvadt a BTM-be, múzeum is lett. Ez pozitív hozadék, hiszen múzeumközi kölcsönzésekre alkalmas: amúgy egy Kunsthalle nem kölcsönözhet nyakra-főre bármilyen múzeumtól.
MN: Beleszólhattatok a kiállítóhely tervezésébe?
TT: Igen, hiszen maga az emeleti teremsor nem erre lett kitalálva. Mi határoztuk meg, hogy milyen legyen a tér, a hőfok, a világítás, a páratartalom, a klíma, a mozgatható, burkolható és osztható falak, és mindent ellenőrzünk is. Nagyon korszerű lesz, megfelelve a nemzetközi múzeumi előírásoknak. Hiszen minden klasszifikált múzeumi anyag kölcsönzése előtt az a legfontosabb kérdés, milyen biztonsági körülményeket tudunk garantálni. Úgy tűnik, a munka az elképzeléseink szerint alakul.
MN: A "múzeumi" státusz azt jelenti, hogy vásárolhattok?
AG: Nem valószínű. De a kölcsönzési adottságok mellett inkább a múzeumi háttér fontos: a BTM-nek van múzeumi gyűjteménye, a Fővárosi Képtár.
MN: Elkészült már a galéria?
TT: Még épül. Sok munka van hátra, de a szakemberek okosan teszik a dolgukat.
MN: A Bálnában most csupán egyetlen kávézó működik. Miért?
AG: Talán, mert az alsó szinten még "csákányoznak". Azért olyan necces a megtöltése, mert a Bálna mint üzletközpont profilírozásában két elem ütközik. A terv szerint elvárás, hogy az épület helyiségeit bérbe vevő kereskedelmi, de a szélesebben értelmezett kultúrához érintőlegesen kapcsolódó vállalkozások bevételt termeljenek. Ha bolt, akkor ne konfekció legyen benne, hanem dizájntermék, vagy ha a piac, akkor ne a szokásos legyen, hanem bio. Ezért, meg a recesszió miatt nehezen vagy alig értékesíthetők ezek a helyek. Nagy kérdés, hogy ilyen körülmények között, egy üresen tátongó helyen is bevállalnak-e egy üzletnyitást.
MN: Ennek ellenére - nyilván politikai okból - már ki van tűzve a megnyitó napja, s az is, hogy Tarlós István avatja fel. Mit gondoltok erről?
AG: Az, hogy érdemes-e így átadni, sajnos nem a mi döntésünk. De a műtárgyaknak sem lenne jó, ha még minden le volna fóliázva, vagy a megnyitó után újra zúgnának a gépek. Hiszen egy művész, akinek már van neve, esetleg csak háklis rá, nyugodtan mondhatja erre, hogy gyerekek, építkezésre nem adok munkát. Nem beszélve arról, hogy a méregdrága technika is tönkremehet. Nagyon szeretnénk elkerülni a kényszermegnyitót. Nem szükséges ismételni a történelmet, amikor a szoboravatás közben a még nem kiöntött mű egyszerűen elolvadt a napon. Abba sincsen beleszólásunk, hogy ki nyitja meg. Bármilyen színezetű városvezetés is van, természetes, hogy a főpolgármester kíván átadni egy színvonalas új létesítményt. Emellett természetesen szakmai megnyitó is lesz.
MN: Kik szerepelnek majd a Budapesti merítés - 2013 című nyitókiállításon?
TT: Mivel nem ismertük a helyet, és nagyon kevés volt az idő, úgy döntöttünk Fitz Péterrel (a BTM Fővárosi Képtár igazgatója - DK), hogy elsősorban azok vegyék először birtokba a helyet, akik a Budapest Galériában és a Fővárosi Képtárban aktívan kiállítottak.
AG: A koncepció ismeretében később én is tettem javaslatokat - így hármunk választása alapján alakult ki, hogy kiket hívunk meg. Még így is, hogy közel hatvan művészt kértünk fel, rengeteg potenciális résztvevő kimaradt, de képtelenség mindenkit belevenni. Három hónap alatt - hiszen csak július 31-én lettek meg a tervek - nem is lehet felelősséggel egy komoly kurátori kiállítást felépíteni. Ez inkább "szalonkiállítás" lesz, de annak azért nagyon nívós.
TT: Az első kiállításhoz katalógust kell készíteni, és a művészekkel folyamatosan egyeztetni, akik szintén nem tudják pontosan, hová is kerülnek a munkáik. Nem tudjuk, hogyan működik majd a helyiség technikailag, és a rendezéshez egyelőre még nem "érezhetjük" a teret sem.
MN: Körösi Orsolya azt nyilatkozta az Ernst Múzeum megszűnése és a hely annektálása kapcsán, hogy majd kiváltja a szerepét a Bálna, hiszen a koncepciójában szerepel a vizuális kultúra egésze, beleértve az építészetet, a fotóművészetet és az iparművészetet.
TT: Ez egyáltalán nem igaz, mi nem pótolhatjuk az Ernst Múzeumot. Sokkal jobban örültünk volna, ha a szemben lévő épületben, ugyanezen a szinten nyílik egy kortárs fotógaléria vagy múzeum, az Ernstnek pedig megmarad a funkciója.
MN: Akkor miből áll össze az új kiállítóhely profilja? A hazai és nemzetközi kortárs kiállítások kiválasztásánál mi a fő szempont?
AG: A modern és kortárs profil mellett a nemzetközi tervek két pillére: a visegrádi négyek országainak művészete és a Duna-gondolat. De ezeket csak a szakmai együttműködések szimbolikus kereteként kell elképzelni, tehát nem tervezünk protokolláris kiállításokat.
TT: És persze a nemzetközi szcénából érkező egyéb impulzusokra is nyitottak vagyunk.
AG: Nem akarjuk erőltetni a hatalmi pozíciót. Kurátori pályázatokat is tervezünk, helyzetbe hozva ezzel a külső szakembereket. Sok kivitelezhető, de torzóban maradt ötletet, kiállítási koncepciót ismerünk - ezeket is szeretnénk a jövőben hasznosítani.
MN: Az Új Budapest Galéria nagyon jó helyen van.
AG: Igen, a belvárosból is csak pár villamosmegállónyira. Ott van a közelben az egyetem, a kollégiumok, a Ráday utca meg a Ludwig Múzeum három percre. Az lenne az ideális, ha a megnyitókor már a legjobb arcát tudná mutatni, és nem egy lakatlan siralomház lenne. Nekünk az a jó, ha a Bálnában élet van.
(Amikor a Bálnát még CET-nek hívták, átfogó cikkben tekintettük át viszontagságos történetét: Repül a bálna, Magyar Narancs, 2011. december 15.; az épületről pedig kritikában számoltunk be: Gyorsan avuló újdonság, Magyar Narancs, 2011. március 17.)
