rés a présen

"Együtt láthatóbbá válunk"

Valkó Margit galerista

  • rés a présen
  • 2013. október 5.

Képzőművészet

rés a présen: Nem vakmerőség galériát alapítani?

Valkó Margit: Mindig kortárs műkereskedő akartam lenni, kisebb-nagyobb kitérőkkel mindig kortárs művészettel foglalkoztam. A közgazdasági egyetemi éveim alatt megismerkedtem képzőművészekkel, akik történetesen az Indigo csoport tagjai voltak, és ez jelentősen befolyásolta a látásmódomat. Már a rendszerváltás előtt is dolgoztam egy szocialista nagyvállalat, az Artex Artbureau irodájában. Onnan "vett ki" Hans Knoll osztrák galériás, aki 1989-ben megnyitotta budapesti galériáját. Az asszisztensként ott eltöltött évek alatt szintén sokat tanultam. Az egész rendszerváltás utáni Kelet-Európára irányuló figyelemből nekünk is jutott, és így nagyon fontos kurátorokkal és szakemberekkel ismerkedhettem meg, és egyáltalán: fogalmam lett arról, mit jelent egy kortárs galéria. Párhuzamosan egyre jobban tudtam, hogy mit szeretnék egy saját galériában csinálni, és egy hosszabb londoni művészettörténeti ösztöndíj nagyszerű ürügy volt az elválásra. London után következett néhány hónap a Szépművészeti Múzeumban, majd az első önálló művészeti tanácsadó iroda megnyitása.

rap: Mi volt a koncepciód a Kisterem Galériával?

VM: A Kisterem mindiga kísérletező művészettel foglalkozott. 2006 óta mutatok itt meg fiatal ésközépgenerációsművészeket, akik különböző médiumokban dolgoznak. Néha sikerül viszonylag ismert külföldi művészeket is a programba illesztenem. Alkalmanként igyekszem idősebb, meghatározó alkotók korábbi műveiből kiállítást csinálni, akiknek a munkáival gyakran nem is könnyűtalálkozni.

rap: A londoni Frieze, a párizsi FIAC, a bázeli Liste... Mi vezetett odáig, hogy ezeken a vásárokon ilyen szép eredményeket érj el?

VM: Ezeken a vásárokon nagyon drága a részvétel, sokszoros túljelentkezés van, és az egész játékszabályok és egy bizonyos koreográfia szerint zajlik, amit megismertem, megtanultam. Ha összejön a Liste, az nagyban növeli az esélyeidet a további vásárokra való bejutásra. Ide elsőre bekerültem, és azóta már négyszer állítottam ki, egyedüli magyar galériaként. A párizsi FIAC-ra idén másodszor megyek, oda is azonnal felvettek. A Frieze kicsit bonyolultabb történet, ott tavaly szerepeltem először, de több okból is bízom benne, hogy nem utoljára.

rap: Milyen kiállításokat tervezel őszre a Kisterembe?

VM: Szeptember elején Vécsei Juli rajzaiból nyílik az első kiállítás. Tulajdonképpen ilyenkor már tudjuk a galéria egész éves programját, hiszen a kiállításaink létrejöttét az NKA is támogatja. De a programban lehetnek sorrendbeli változások, tehát az aktuális kiállításainkról a honlapunkról lehet tájékozódni.

rap: Milyennek látod jelenleg a hazai galériák helyzetét, szerepét?

VM: Szerintem nagyon sokat alakult és fejlődött ez a szcéna az elmúlt néhány évben is.Van már Budapesten néhány olyan galéria, amely sikeres mind itthon, mind a nemzetközi terepen. Ez azért sikerülhet, mert olyan művészeket képviselnek, akik joggal tarthatnak számot az itthoni mellett nemzetközi érdeklődésre is.Jó, ha több jó galéria egyszerre lép fel, mert együtt kicsit láthatóbbá válunk.

rap: Ha önarcképet szeretnél festetni, melyik festőtől rendelnéd meg?

VM: Számomra a portréfestésnek két fontos korszaka volt:a reneszánsz, amikor egy arckép egyszerre volt jellemrajz, történelemóra, szociológiai tanulmány, esetleg orvosi látlelet stb., és az impresszionista portrékat is nagyon szeretem, amikor a kék, zöld és lila fejű hölgyekről és urakról egyszerre érezheted, hogy ismered őket. Kortárs festőművész által készített portré - most nem tudom elképzelni ezt a vásznat...

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.