rés a présen

"Együtt láthatóbbá válunk"

Valkó Margit galerista

  • rés a présen
  • 2013. október 5.

Képzőművészet

rés a présen: Nem vakmerőség galériát alapítani?

Valkó Margit: Mindig kortárs műkereskedő akartam lenni, kisebb-nagyobb kitérőkkel mindig kortárs művészettel foglalkoztam. A közgazdasági egyetemi éveim alatt megismerkedtem képzőművészekkel, akik történetesen az Indigo csoport tagjai voltak, és ez jelentősen befolyásolta a látásmódomat. Már a rendszerváltás előtt is dolgoztam egy szocialista nagyvállalat, az Artex Artbureau irodájában. Onnan "vett ki" Hans Knoll osztrák galériás, aki 1989-ben megnyitotta budapesti galériáját. Az asszisztensként ott eltöltött évek alatt szintén sokat tanultam. Az egész rendszerváltás utáni Kelet-Európára irányuló figyelemből nekünk is jutott, és így nagyon fontos kurátorokkal és szakemberekkel ismerkedhettem meg, és egyáltalán: fogalmam lett arról, mit jelent egy kortárs galéria. Párhuzamosan egyre jobban tudtam, hogy mit szeretnék egy saját galériában csinálni, és egy hosszabb londoni művészettörténeti ösztöndíj nagyszerű ürügy volt az elválásra. London után következett néhány hónap a Szépművészeti Múzeumban, majd az első önálló művészeti tanácsadó iroda megnyitása.

rap: Mi volt a koncepciód a Kisterem Galériával?

VM: A Kisterem mindiga kísérletező művészettel foglalkozott. 2006 óta mutatok itt meg fiatal ésközépgenerációsművészeket, akik különböző médiumokban dolgoznak. Néha sikerül viszonylag ismert külföldi művészeket is a programba illesztenem. Alkalmanként igyekszem idősebb, meghatározó alkotók korábbi műveiből kiállítást csinálni, akiknek a munkáival gyakran nem is könnyűtalálkozni.

rap: A londoni Frieze, a párizsi FIAC, a bázeli Liste... Mi vezetett odáig, hogy ezeken a vásárokon ilyen szép eredményeket érj el?

VM: Ezeken a vásárokon nagyon drága a részvétel, sokszoros túljelentkezés van, és az egész játékszabályok és egy bizonyos koreográfia szerint zajlik, amit megismertem, megtanultam. Ha összejön a Liste, az nagyban növeli az esélyeidet a további vásárokra való bejutásra. Ide elsőre bekerültem, és azóta már négyszer állítottam ki, egyedüli magyar galériaként. A párizsi FIAC-ra idén másodszor megyek, oda is azonnal felvettek. A Frieze kicsit bonyolultabb történet, ott tavaly szerepeltem először, de több okból is bízom benne, hogy nem utoljára.

rap: Milyen kiállításokat tervezel őszre a Kisterembe?

VM: Szeptember elején Vécsei Juli rajzaiból nyílik az első kiállítás. Tulajdonképpen ilyenkor már tudjuk a galéria egész éves programját, hiszen a kiállításaink létrejöttét az NKA is támogatja. De a programban lehetnek sorrendbeli változások, tehát az aktuális kiállításainkról a honlapunkról lehet tájékozódni.

rap: Milyennek látod jelenleg a hazai galériák helyzetét, szerepét?

VM: Szerintem nagyon sokat alakult és fejlődött ez a szcéna az elmúlt néhány évben is.Van már Budapesten néhány olyan galéria, amely sikeres mind itthon, mind a nemzetközi terepen. Ez azért sikerülhet, mert olyan művészeket képviselnek, akik joggal tarthatnak számot az itthoni mellett nemzetközi érdeklődésre is.Jó, ha több jó galéria egyszerre lép fel, mert együtt kicsit láthatóbbá válunk.

rap: Ha önarcképet szeretnél festetni, melyik festőtől rendelnéd meg?

VM: Számomra a portréfestésnek két fontos korszaka volt:a reneszánsz, amikor egy arckép egyszerre volt jellemrajz, történelemóra, szociológiai tanulmány, esetleg orvosi látlelet stb., és az impresszionista portrékat is nagyon szeretem, amikor a kék, zöld és lila fejű hölgyekről és urakról egyszerre érezheted, hogy ismered őket. Kortárs festőművész által készített portré - most nem tudom elképzelni ezt a vásznat...

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.