rés a présen

"Együtt láthatóbbá válunk"

Valkó Margit galerista

  • rés a présen
  • 2013. október 5.

Képzőművészet

rés a présen: Nem vakmerőség galériát alapítani?

Valkó Margit: Mindig kortárs műkereskedő akartam lenni, kisebb-nagyobb kitérőkkel mindig kortárs művészettel foglalkoztam. A közgazdasági egyetemi éveim alatt megismerkedtem képzőművészekkel, akik történetesen az Indigo csoport tagjai voltak, és ez jelentősen befolyásolta a látásmódomat. Már a rendszerváltás előtt is dolgoztam egy szocialista nagyvállalat, az Artex Artbureau irodájában. Onnan "vett ki" Hans Knoll osztrák galériás, aki 1989-ben megnyitotta budapesti galériáját. Az asszisztensként ott eltöltött évek alatt szintén sokat tanultam. Az egész rendszerváltás utáni Kelet-Európára irányuló figyelemből nekünk is jutott, és így nagyon fontos kurátorokkal és szakemberekkel ismerkedhettem meg, és egyáltalán: fogalmam lett arról, mit jelent egy kortárs galéria. Párhuzamosan egyre jobban tudtam, hogy mit szeretnék egy saját galériában csinálni, és egy hosszabb londoni művészettörténeti ösztöndíj nagyszerű ürügy volt az elválásra. London után következett néhány hónap a Szépművészeti Múzeumban, majd az első önálló művészeti tanácsadó iroda megnyitása.

rap: Mi volt a koncepciód a Kisterem Galériával?

VM: A Kisterem mindiga kísérletező művészettel foglalkozott. 2006 óta mutatok itt meg fiatal ésközépgenerációsművészeket, akik különböző médiumokban dolgoznak. Néha sikerül viszonylag ismert külföldi művészeket is a programba illesztenem. Alkalmanként igyekszem idősebb, meghatározó alkotók korábbi műveiből kiállítást csinálni, akiknek a munkáival gyakran nem is könnyűtalálkozni.

rap: A londoni Frieze, a párizsi FIAC, a bázeli Liste... Mi vezetett odáig, hogy ezeken a vásárokon ilyen szép eredményeket érj el?

VM: Ezeken a vásárokon nagyon drága a részvétel, sokszoros túljelentkezés van, és az egész játékszabályok és egy bizonyos koreográfia szerint zajlik, amit megismertem, megtanultam. Ha összejön a Liste, az nagyban növeli az esélyeidet a további vásárokra való bejutásra. Ide elsőre bekerültem, és azóta már négyszer állítottam ki, egyedüli magyar galériaként. A párizsi FIAC-ra idén másodszor megyek, oda is azonnal felvettek. A Frieze kicsit bonyolultabb történet, ott tavaly szerepeltem először, de több okból is bízom benne, hogy nem utoljára.

rap: Milyen kiállításokat tervezel őszre a Kisterembe?

VM: Szeptember elején Vécsei Juli rajzaiból nyílik az első kiállítás. Tulajdonképpen ilyenkor már tudjuk a galéria egész éves programját, hiszen a kiállításaink létrejöttét az NKA is támogatja. De a programban lehetnek sorrendbeli változások, tehát az aktuális kiállításainkról a honlapunkról lehet tájékozódni.

rap: Milyennek látod jelenleg a hazai galériák helyzetét, szerepét?

VM: Szerintem nagyon sokat alakult és fejlődött ez a szcéna az elmúlt néhány évben is.Van már Budapesten néhány olyan galéria, amely sikeres mind itthon, mind a nemzetközi terepen. Ez azért sikerülhet, mert olyan művészeket képviselnek, akik joggal tarthatnak számot az itthoni mellett nemzetközi érdeklődésre is.Jó, ha több jó galéria egyszerre lép fel, mert együtt kicsit láthatóbbá válunk.

rap: Ha önarcképet szeretnél festetni, melyik festőtől rendelnéd meg?

VM: Számomra a portréfestésnek két fontos korszaka volt:a reneszánsz, amikor egy arckép egyszerre volt jellemrajz, történelemóra, szociológiai tanulmány, esetleg orvosi látlelet stb., és az impresszionista portrékat is nagyon szeretem, amikor a kék, zöld és lila fejű hölgyekről és urakról egyszerre érezheted, hogy ismered őket. Kortárs festőművész által készített portré - most nem tudom elképzelni ezt a vásznat...

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.