Narancs-ásatás: Jethro Tull

publikálva
1999/21. (05. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lassacskán maga a Narancs is ásatásra szorul, de ezen most emelkedjünk felül, hiszen a Jethro Tull már harminc éve..., s most 27-én a Körcsarnokban.

{k199921_33;b} Ha jó úton akarunk járni, két irányból indulhatunk el. Az egyik a skót népzenei élet (akkor) friss csapásait járja körül, és máris kitűnik, trendje volt a folk és a rock fúziójának: The Incredible String Band, Pentagle - hogy csak a legnépszerűbbekre utaljunk. A másik közismertebb ennél, annak - közmegegyezéses alapon - progresszív rock a neve. Fúzióról van szó megint csak, de inkább a dzsesszel meg a komolyzenével; ha nevek kellenek, csak jelképesen: King Crimson, Pink Floyd, Yes, Genesis, Keith Emerson dolgai. Azokról a társaságokról van szó, amelyekkel szépen leszámolt a punk és a new wave; csak hát a punk és a new wave mára emlék, a progresszívek némelyike pedig ma is teszi a magáét. Mint esetünkben ez a lódresszírozó.

Tehát ott tartottunk, hogy hatvannyolc-hatvankilenc, a londoni klubéletben akkor tűnt fel a zenekar. A felállását most könnyedén megkerüljük: egyrészt mert állandóan változott, másrészt mert - ha sarkított is e nézet - többé-kevésbé valóban a fuvolás-énekes (továbbá: szaxofon, gitár, mandolin, zongora) Ian Andersonnal azonosítható a társulat. Aki azon túl, hogy kiváló szerzőnek bizonyult, szakadt-dzsuvás kabátjára omló, sokat látott fürtjeivel figyelemre méltó figurának is tűnt.

Összeálltak bárkivel, lehetett az a Rolling Stones, a Blood Sweat & Tears, a Led Zeppelin vagy Jimi Hendrix, sitty-sutty befutottak, már csak pár jó lemez kellett a halhatatlansághoz. Mint mondjuk a This Was, a Stand Up, az Aqualung vagy a Thick As A Brick - megint csak sarkítva: főleg az első években született ügyek.

Mielőtt ebbe az ásatásba fogtam, feltettem az Aqualungot; az idők során ez az egyetlen Jethro Tull-album ragaszkodott hozzám tartósan. És egyáltalán nem esett nehezemre most sem: túl a (még előremutató) koncept formán és túl azon, hogy a folknak a rockkal, az akusztikusnak a villanyossal igazán örvendetes esete forgott fenn, alapvető, élő, hatásos számokat hallottam. Jól szigetelt, erős alapú, tágas, napfényes, összkomfortos, istállós produktum - több generáció számára is. Öt évvel ezelőtt a Szigeten is bejött, azelőtt meg a PeCsában; ha úgy tetszik, van egy kis várakozás bennem.

Pedig, mondom, "rendesen" már nem izgatnak az urak, a hetvenes évek második felében elvesztettem az operával, filmzenével, szintetikával kacérkodó fonalat. Így bizony megeshet, további remekművektől fosztottam meg magam, ám itt jártukkor mégis csak az öregeket kaparták elő. Azok meg mint a ma született ló.

Na most a Körcsarnokba az a gárda érkezik, amelyik a ´95-ös Roots to Branches albumon szerepel, és én ezzel ki is fújtam; hogy egy ilyen 30 éves jubileumi turnéból mire futja, meg nem mondja a tudományos szakíró.

Marton László Távolodó

(A Jethro Tull előtt a Pál Utcai Fiúk 19.30-tól)

publikálva
1999/21. (05. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...