Nemrég a Papas and Mamas-kazettát nézegettem (s hagytam ott), és beugrott: rosszul emlékszem. A papáról volt a kérdés (1950 táján!), naná.
Nekem ez ugrott be most: "Nem annyira pápás vagyok, mint mámás." A napnak élek, de remélek; ne legyen olyan hamar "pá". Ugyanez a barátom mondta később szüleinek mindig (a papának és a mamának), ha kilengett, valahova elment (napokra netán), a kérdésre, hogy "hova mész?", megyek a pába. Szóval, a pá-pá, bye-bye etc. kérdése: kétségbeesetten ragaszkodom (gondolom: csak látszom ragaszkodni) szinte mindenkihez, aztán holnap "pá". Dehogy kötöm le magam.
A már változtathatatlan kötelékeket bírom csak el. Különben: "KELL, DE CSAK HA NAGYON MUSZÁJ".
A Tour de France nevű vándor-mozgó műintézmény nekem kezdetektől nagyon kellett. Aztán jött sok "pá, csao, aviderzén de sohára". Az 1945-ös év egy rom lakással és a Víg Lóverseny című kockadobós társasjátékkal szakadt rám. A nagyival vígloviztunk, igazi fűvel hintettem körbe a pályát stb., és a bevágódó aknagránát az ablak üvegét kerítésnek vágta mögénk a padlóba. Így a nagyinak módja volt tüdőgyulladásban meghalni, ahogy a pincébe feljött a víz, nekem módom van még ezt írni.
Persze, írni. De mit kéne vele elérnem? Hol a részhajrá, a befutó? Kedves nagyi, Turfitt Anna, akinek nevében ott a "turf", nem? - francia hugenották származéka, neked írom most ezt itt mind. A kockadobásos Víg Lóversenyt megvettük tíz éve, és a Nagy Koala Kártyabajnokság egész éves "körversenyének" megszakításaként szilveszterkor játsszuk a feleségemmel, Tandori Ágnessal. Dédmama nem lettél. A házat felépítették. Ezek a főbb újságok. Mindjárt 1945-ben elkezdtem egyénileg szervezett, kockadobásos társasjátékaimat. Ezekben apám nem nagyon vett részt, ő rajzolni próbált volna tanítani, papírszobrászkodásra még, ragasztott nekem Erzsébet hidat, autókat, papa nagyon kitett magáért. Nem voltam papás-mamás típus, de fantáziám akadt, s így később az unokaöcsikéd, néhai Turfitt Antal (Recsk csakhamar, aztán fatelep-vezetőség, lánya, Kati Németországban él, sajnos, nem lett a fordítóm, bár irodalmár, és a Turfitt Tóni talán kicsit gyanakodva nézte, mit jelenik meg nekem annyi könyvem amaz évtizedekben végül), a Tóni kivágott faállataival, gyönyörűen lakk-festett zsiráfokkal, nyulakkal, oroszlánokkal és papagájokkal játszott ma Tour de France-ot (honnan a francból tudtam róla? azért már akkor is csörgedeztek a hírek), játszottam bábukkal később ezt, játszottam mindent, egyáltalán. Ferde deszkákon lesiklást, éveken át, vannak ilyen versek is. (Talán jobb mégis, hogy megjelentek, valamire jobb.) Az 1950-es évek vége felé, olykor a teniszt ellógva (1 év után feladtam), ücsörögtem magányosan a Vár oldalában, Vasas-Rapidot olvastam, Tour de France-ot megint. Jött Anquetil, gondolom, ötszörös bajnok, jött Eddy Merckx, ötszörös, most Indurain csinálta meg ezt, ötször sikerült neki, de zsinórban egymás után, és még a pápa is fogadta. Lehet, hogy idén a hatodik győzelemnek már pá-pá... bár az idén, ismétlem a szót, nem nagyon látom, mi akar lenni a Tourból. Nincs lefutva. Na ja, hét szakasz még hátra van. A párizsi befutót megnézem. Szerelmetes város, a szívében kerekeznek, ovál köröket róva a bringások. Abdusaparov, sok ilyen hajrá főszereplője, most egészen más taktikával nyert egy szakaszt. Óriási dolog szakaszt nyerni a Touron... meg talán mégse olyan óriási. Sok a "romantikus" taktika. Lásd romantikus lóversenyeredmények. Fölfedeztem még egy nagy francia versenyt azóta: Arc de Triomphe, október eleje. Lovak futják, csúcsok csukcsa. Abdusaparov nem csukcs, csak csúcs. Valaki egy csaláncsúcs nevű madárról lelkendezett nekem tegnap. Szép lónév is lenne, az is. Regényalakjaimat idézi egy Mauri nevű spanyol kerékpáros. Na ja.
A Tour de France főleg Franciaországban halad szakaszról szakaszra, de Anglia, Luxemburg, Belgium, Svájc (Spanyolország? Németország? Olaszország? Hollandia?) is érintve vagyon olykoron, picit. Nemrég volt a franciák nagy ünnepe, Fő utca, utána Párizskert... szegény Kert, újabb próbálkozás vele. Még mindig utcahosszal a Duna borozó a Kis Párizs (Gulyás Gyuszika hiperszobrászunk meghatározása). De a Tour az a Tour.
Mi más is lenne. Gyorsasági versenyek (Indurain itt egyelőre nem tudott aratni, nincsenek meg a segítői, a régi "vízhordók" - Delgado stb. -, lesz-e hatodik győzelem, nem hinném). Ez nem annyira egyéni verseny, mint a Formula-I, de kevésbé technikai; bár jócskán. Szép tájakat lehet látni három héten át, akárcsak a korábban megrendezett Giro d´Italián, a svájci vagy az osztrák körverseny jóvoltából. Szamárság viszont, hogy "ha volna egy autód", mondja családom valakije, "látnátok is ezeket a hegyeket élőben". Jézusmária, nem! Egy: nem érdekelnek. Kettő: így épp elég. Három: mint Albert Camus stábja, felmásznék az első csúftáji fára. Lásd Karinthy Frigyes, a Kis Párizsban kedvelt vicc: "Szép vagy Alföld, legalább Petőfinek szép" (ahogy állt a tűző napon a világvégi állomáson, író-olvasó találkozó).
Kedves nagyi, elnagyolom (elnagyizom) a dolgot? Nem. A 180-as, 150-es hatalmas színes mezőny, ahogy jön... a boly... ahogy becsorognak a végén... ahogy hajráznak az élmenők tébolyultan... amilyen kis városkákat lehet látni tényleg... megpillantani Marseille-t fentről, miként a mezőny közelíti... a güriző bringoncok mellett az Alpok hihetetlen változatait látni... nem bolondság. Van biciklis trikóm, sapkám, magam rég nem biciklizem. Mondhatni: kicikliztem. Nem kicikizésből mondom... hogy ti. kicsit túl taktikusan szervezettnek tűnik fel nekem a Tour kimenetele. Nem tudom, 1993-ban, nagy (jó és nem jó) nyári magányom egyik vigasza volt (a 4 Non Blondes mellett) a Tour de France. 1996-nak most nem központi eseménye. (Nekem az olimpiához se lesz türelmem, másrészt el kell kezdenem hajrámat: fordítani! Hosszú a könyv, nincsenek vízhordók, magam vagyok. És itt elfogy a terjedelem. (Nem az enyém, az bezzeg nem. Így jön: "Mi´ csinálsz magaddal?" - "Nem magaddal, hanem magamat. És nem mi, hanem ki."
Nem csinál ki a szomorúság tovább, nagyi, te, akivel (papa szerint) vagy kijött valaki, vagy szar ember volt. (Finomabban mondta.) Én nem vagyok ilyen jeles, sok mindent helytelenül... etc. Legyen hát itt a helyesség kedvéért:
A Tour de France: nagy országúti kerékpárverseny, egyfajta világbajnokság, Franciaországot járja körül a mezőny, sok szakaszból áll három héten át, végül a nagy egyéniségek nyernek, de nem mindegyik nagy egyéniség nyer, és itt már a rejtelmek világa jön, és mit basztatnak minket, földi halandókat a "nyer-nem-nyer", "elérte-nem-érte" kontraszttal?!
(Mire ez megjelent, Indurain elvesztette a Tourt, viszont megnyerte az olimpiát — a szerk.)
