A Csongrád-Csanád megyei Szegváron 160 millió forint európai uniós támogatásból, a Környezet és Energia Operatív Programból ivóvízminőség-javító beruházás zajlott. Erre azért volt szükség, mert ami a csapból folyt, nem felelt meg az európai uniós szabványnak. A 2010-es években Alföld-szerte, tízmilliárdokból zajlott ez a program, mert máshol is ugyanez volt a helyzet. A legtöbb helyen az arzéntartalom volt magasabb, a 4300 lakosú Szegváron ammóniamentesítésre volt szükség.
A beruházások közül jó néhány balul sikerült. Ennek az is lehetett az oka, hogy a megvalósítás késve kezdődött el – a nemszeretem feladatra ráaludtak az ezredforduló utáni kormányok –, és az is, hogy szinte településenként más a víz összetétele, ezért ugyanaz a technológia nem alkalmazható mindenütt, nem lehetett előre megmondani, melyik eljárás milyen vizet eredményez. Több helyen az derült ki, hogy még legalább ugyanannyi pénzt rá kell költeni a rendszerre, mint amennyibe az addigi munka került. Emiatt 2017-ben Csongrád megyében több település – így Makó, Szentes és Szegvár – a kormányhoz fordult segítségért.
A megyei napilapnak Szegvár akkori polgármestere, Gémes László (Fidesz) arról számolt be, hogy az új berendezés vizét addig nem engedik rá a hálózatra, amíg az összes laboreredmény nem lesz megfelelő.
A jelek szerint ezt nem sikerült produkálnia az új rendszernek, mert – mint Szabó Tibor Györgytől, a jelenlegi polgármestertől tudjuk – egy percet sem üzemelt. A polgármester azt mondta, még az ő beiktatása előtti időben az önkormányzat elindított egy másik beruházást is: egy kúttisztítást, 5 millió forintból, miután a kivitelező arra hivatkozott, hogy a kút vize fertőzött, és ez is lehetett a sikertelen tesztüzem oka. „Hidegzuhanyként ért, amikor levelet kaptunk a minisztériumból, hogy számoljunk be arról, hogyan üzemel a 160 millióból épült rendszer, mikor adtuk át, mert ez a téma történetesen nem szerepelt a választások utáni átadás-átvételi jegyzőkönyvben” – mondta Szabó Tibor György.
Az önkormányzat egyeztető megbeszélést hívott össze, hogy kiderüljön, miért nem működik, aminek működnie kellene, mit kellene tenni azért, hogy megoldódjon a probléma, és a település el tudjon számolni a minisztériummal. „A kivitelező és az üzemeltető egymást hibáztatta, számomra pedig, aki nem vagyok hozzáértő, nem derült ki, hogy a technológia volt rossz, amit a kivitelező hozott, vagy a nyersvíz, amit a szolgáltató adott bele, hogy miért volt szükség a kúttisztításra, és hogy most kútba dobott pénz volt a 160 millió, vagy sem – mondta Szabó Tibor György. – Azt is mondta a kivitelező, hogy a rendszer több mint három éven át állt, az újraindítása is költséges. A minisztériumhoz fordultunk ezzel, hogy mi nem tudunk beavatkozni, sem igazságot tenni, tényleg segítsen,
ne legyen már visszafizetési kötelezettségünk, mert az csődbe vinné a falut.
A tárcától először azt a választ kaptuk, hogy nincs is miről beszélni, mert 2019 augusztusában már mindent megtárgyaltak az elődömmel. Mégis sikerült eljutni odáig, hogy fogadott Szalóki Flórián, az Innovációs és Technológiai Minisztérium helyettes államtitkára.”
Az érintettek megállapodtak abban, a tárca felméreti, mennyi pénzre lenne szükség ahhoz, hogy be lehessen indítani a rendszert. Néhány hónap múlva elkészült a költségbecslés: közel 300 millió forint kellene ahhoz, hogy a rendszer működőképes legyen. Arról, hogy ez a pénz mikor áll rendelkezésre, egyelőre nem kapott információt az önkormányzat.
„A szerencsénk az, hogy a csapból folyó vízzel nincs különösebb probléma. Két kút vizének keverésével tudnak olyan vizet szolgáltatni, ami megfelel a szabványnak" – mondta a polgármester.
A Dél-Alföld legtöbb településén ivóvizet szolgáltató Alföldvíz Zrt. szóvivője, Diós Zsolt a Narancs.hu kérdésére megerősítette, amit a polgármester mondott: „a Szegváron jelenleg szolgáltatott ivóvíz minden határértékben megfelel” az európai uniós és a hazai jogszabályoknak, és ezt „időkorlát nélkül” és biztonsággal tudja szolgáltatni a zrt. „Az ivóvíz minősége kizárólag parametrikus értékben mutat eltérést, ezért a jogszabályok értelmében ivóvíznek minősül.” A szolgáltató úgy fogalmaz, az uniós pénzből „korábban épített ivóvízkezelési technológia műszaki kiegészítés nélkül nem tudja maradéktalanul ellátni a funkcióját, ezért kiegészítő beruházásra van szükség. A beruházás finanszírozására az ellátásért felelős önkormányzat az Innovációs és Technológiai Minisztériummal közösen keresi a finanszírozási lehetőségeket. Az Alföldvíz Zrt. üzemeltetési feladatot lát el a településen, azonban mint felelős víziközmű-szolgáltató, tapasztalatával és szaktudásával támogatja az önkormányzatot a projekt megvalósítása érdekében.”
A szolgáltatónak nem a szegvári vízmű a legnagyobb problémája:
Az ivóvízminőség-javítás egyébként Makón sem sétagalopp. A 22 és fél ezer lakosú Csongrád-Csanád megyei városban és térségében 3,8 milliárd forintból zajlott beruházás – ebből 3,1 milliárd volt uniós pénz –, de határidőre, 2014. december 31-ig nem fejeződött be. A határidőt meghosszabbították, 2015 nyaráig sem sikerült a munka végére járni.
A város előbb félmilliárdot, majd majdnem egymilliárd forintot kapott a befejezésre, de közben vizsgálták, hogy a kivitelező felelős-e azért, hogy ilyen helyzet alakult ki. Arra jutottak, még 2018-ban, hogy nem.
A makói rendszer vizét azóta sem engedik rá a hálózatra, mert nem felel meg az előírásoknak, hiába költöttek el rá több mint ötmilliárd forintot. Mivel uniós előírás, hogy amíg ez az állapot tart, a településnek szabványos ivóvizet kell biztosítani, a Návay Lajos téren továbbra is működik az ivóvízkonténer, most már hét éve, évi kétmillió forintból. Ennek fönntartására az államtól is kap segítséget az önkormányzat.
A konténeres, szabványos vízért nem tolonganak. Amikor elkezdődtek a beruházások, és megjelentek a konténerek a Dél-Alföld településein, sokan elkezdtek oda vízért járni, de a forgalom azóta alábbhagyott, a többségnek megfelel, ami a csapból folyik. Megértették, nem arról van szó, hogy egyszerre rossz lett volna a vizük, hanem hogy nem felel meg egy magasabb követelménynek.
Az újságok megírták, hogy a legtöbb helyen csak néhány mikrogrammal van több arzén a csapvízben a szabványos értéknél, és ez nem olyan számottevő mennyiség, ami betegítene. Az ivóvízre vonatkozó uniós szabványt pedig a szervezetbe jutó arzén mennyiségéhez képest állapították meg, és a tengermelléki országokban a tengeri halak húsával is bejut valamennyi a szervezetbe. Nálunk azonban kevés tengeri halat esznek az emberek, édesvízit is alig.
Kedves Olvasónk!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Ezt a rovatát vidéki újságírók írják szűkebb környezetük országosan is fontos eseményeiről. Életbevágónak tartjuk, hogy Magyarország lakói értesüljenek olyan helyi történetekről és véleményekről, amelyeket a kormányhatalom eltitkolni igyekszik.
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
Nézzen be a magyarnarancs.hu-ra mindennap: itt ingyenesen megtalálja a nap legfontosabb híreit, és még sokkal többet! De a nyomtatott heti Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt. S ha tetszett, amit olvasott, kérjük, támogasson minket.
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
