A hatezer lakosú városkában rendszeresek a kis értékű lopások, betörések, és emelkedőben van az időskorúak elleni bűncselekmények száma. Általános vélemény, hogy ezek többségét néhány gyerek a "cigánytanyáról" (Alsózsolca-Ótanya) és a 2010-es árvízkor ideköltözött két felsőzsolcai, "beilleszkedésre képtelen" család, valamint a nevelőotthon fiatalkorú lakói követik el. A romák sérelmezik, hogy a "többségi társadalom" mégis az egész alsózsolcai cigányságot bélyegzi meg.
Mindennapi sérelmek
Az augusztusi segélyosztás napján egy négyfős csapat egyik tagja levizelte egy 70-es éveiben járó férfi kapuját. ' távozásra szólította fel a férfit, aki ehelyett önhatalmúlag kinyitotta a kaput, és a saját udvarán megverte az idős embert. A segítségére siető szemközti szomszédra már négyen támadtak; őt is úgy megverték, hogy a sebeit kórházban varrták össze.
| ||
Ahogyan egy helybéli asszony megfogalmazta, a veréssel "elszakadt egy gát". Másfajta, a mindennapokat megkeserítő bűncselekményekről is beszámol a neve elhallgatását kérő beszélgetőtársunk, aki egyedül élő özvegyasszonyként többszörös elszenvedője a kisebb lopásoknak. "Helyben nincs rendőrőrs, a rendőrség nem is tud róla, milyen feszültségben élünk. Az egyik asszony kezéből az utcán kiszaggatták a szatyrot, bármiért leköpnek, a gyerekektől elszedik a mobiltelefont. Az orvosi rendelőben nem várják ki a sort, és ha az ember szólni mer, azt nem kívánom senkinek hallani, milyen szavakkal teszik helyre" - sorolja az idős asszony. Mégsem általában "a" cigányokról beszél, mert, mint mondja, egy kezén meg tudja számolni, hány családból "mérgezik itt az életet".
A Coop Áruház elé kerékpárral érkező asszonyokat kérdezzük, kell-e félni Alsózsolcán, tényleg olyan rossz-e a közbiztonság? A válasz: nem "kriminális", de azért sötétedés után ajánlatos legalább párban járni az utcán. "Törvény kéne és segítség. A Margó (Zsíros Sándorné polgármester - M. I.) egymaga tehetetlen. Főleg a nevelőotthonból járnak ki bandázni, leszaggatják, széttörik, ami a kezük ügyébe kerül. Nem igaz, hogy rasszisták vagyunk. Én még együtt dolgoztam az itteni idősebb cigányokkal, és most is megadjuk egymásnak a tiszteletet" - mondja egyikük. (A megyei önkormányzat fenntartásában lévő Alsózsolcai Gyermekotthonban sajátos nevelési igényű gyermekek laknak. Tíz gyermekre jut egy nevelő, aki a házimunkát is végzi.)
Zsíros Sándorné, a várost tizenkét éve irányító független polgármester - aki a romák szerint "szigorú, de igazságos" - a folyamatosan romló közbiztonság miatt már 2008-ban panaszlevéllel fordult a Belügyminisztériumhoz. Hiába. A 2010-es kormányváltáskor abban bízott, hogy az új kormány állja a szavát, és "rendet tesz" a hozzájuk hasonló problémákkal küzdő településeken. Nem így történt. Az idős férfi megverése után a polgármester lakossági nyomásra ismét levelet írt a Belügyminisztérium (BM), az országos, megyei és városi rendőri szervek és a parlamenti frakciók vezetőinek, arra kérve őket, tegyenek valamit a település közbiztonságáért, és állítsák vissza a helyi rendőrőrsöt, amelyet a 2010-es árvíz idején Felsőzsolcáról átmenetileg ideköltöztettek. A BM válaszában biztosította ugyan az alsózsolcaiakat, hogy megerősítetten odafigyelnek a településre, és az országos rendőrfőkapitány két munkatársa is járt a helyszínen, de érdemi változás nem történt. Pedig az önkormányzat külön épületet is kijelölt a rendőrség számára, ahova Zsírosné szerint az informatikai rendszer kiépítése után beköltözhetne a körzeti megbízott. "A probléma az, hogy általában kevés a rendőr. A felsőzsolcai rendőrőrshöz, amellyel nagyon jó a kapcsolatunk, 13 település tartozik, nálunk azonban 24 órás szolgálatban legalább két rendőrnek mindig itt kéne lennie. A statisztikák nem mutatják a valódi helyzetet, hiszen a nyolcvanéves Józsi bácsi nem buszozik át bejelenteni, hogy ellopták öt bokor krumpliját. Ezek az esetek felőrlik az idegeket" - panaszolja a polgármester, aki az augusztusi verekedés után lakossági fórumot hívott össze.
Ezen a helyi cigányok is képviseltették magukat; Horváth Henrik kisebbségi vezető bocsánatot kért a bűncselekmény elkövetői helyett, ám "az egész átment cigányozásba, miért járnak a romák tömegesen a postára, a takarékba, a boltba, el kell venni tőlük a segélyt, a polgármester asszony körlevelet indított, hogy ezt a környékbeli polgármesterek is írják alá" - emlékezik. A kisebbségi vezető a később megtartott békítő demonstráció megszervezéséért is kapott kritikát mindkét oldalról. "Az enyéimnek el kellett magyarázni: az, hogy bocsánatot kérünk Alsózsolca lakosságától, nem azt jelenti, hogy csak a magyarságtól, hanem azoktól a romáktól is bocsánatot kell kérni, akik semmit sem követtek el, és emelt fővel akarnak az utcán járni" - mondja Horváth Henrik, aki Erdei-Nagy László helyi lelkésszel közösen szervezte a felvonulást. A polgármesteri hivatal előtt megtartott demonstráción Horváth azt hangoztatta, hogy nem tősgyökeres alsózsolcai lakosok, hanem betelepültek követték el a "szégyenteli agressziót", és hogy "egységben szeretnénk élni a többségi társadalommal, nem háborúskodni".
A polgármester "a kisebbség politikai húzásának" tartja a bocsánatkérést. "A felvonulásról nem értesítettek, a hivatal már zárva volt, így nem volt kitől bocsánatot kérni, egyébként sem ide, hanem a megvert és megalázott bácsihoz kellett volna menni" - kommentálja a történteket a polgármester, aki megjegyzi: az elkövetők nem voltak a felvonulók között.
Helyben nincs megoldás
A fórum után napok alatt nyolcszáz aláírás gyűlt össze az Alsózsolcán kialakult közbiztonsági helyzet javításáért, "pedig nem álltunk ki az utcára", mondja a polgármester, aki szerint a segélykifizetés napján egyszerűen élhetetlen a település, mert ilyenkor a vendéglátóegységekben a segélyezettek egy része - sokszor a családtagjaikkal együtt - iszik, majd hazafelé botrányosan viselkedik. "A saját szemünkkel látjuk, hogy a segélyek, szociális juttatások jó része az italboltokba kerül. Az egyre bővülő támogatások - ideértve a gyermekek után járó juttatásokat is - semmit nem javítottak az érintett réteg helyzetén. Éppen ezért kértük többek között, hogy a segélyekért ne lehessen italt venni, a segélyezés ne ösztönözze a felelőtlen gyerekvállalást" - sorolja a polgármester, aki levelében a családi pótlék intézményének teljes megszüntetését javasolta. "Hároméves kor alatt egyáltalán nem adnék családi pótlékot, afelett pedig az óvodák, iskolák kapnák az erre fordított pénzt. Ebből el lehetne látni minden gyermeket élelemmel, ingyen tankönyvekkel, iskolaszerekkel. Tudom, hogy a jogvédők rögtön kiforgatják, amit mondok, de én benne élek a rögvalóságban, és innen azt állítom, hogy mindenkinek felelősséggel csak úgy lehet gyereket vállalnia, ha annak az anyagi biztonsága meg van teremtve. El tudnám vinni oda, ahol egy kalyibában 15-en laknak, két ágy, aztán semmi. Az anyuka az apa gyámja, mert az apa szellemileg enyhén sérült, és most jön nekik a 14. baba. Sok helyen a gyerekek csak későn mennek haza aludni, mert akkor van nyugalom, gyakran előfordul, hogy éjszaka az utcán kóborolnak. Ki menti meg ezeket a gyerekeket?"
Horváth Henrik szerint egyáltalán nem fedi a valóságot, hogy amikor pénzosztás van, cigányokkal van tele a kocsma. "Vannak ilyenek, úgy tíz-húsz család. De azt is megnézheti, hány család megy taxikkal bevásárolni azokon a napokon a nagybevásárlóba. Én sem foglalkozom vele, hogy hány magyar üldögél már hajnalban a kocsma előtt" - mondja. Szerinte eléggé árulkodik a romák anyagi helyzetéről, hogy a "tanya" mellett álló kocsma is kénytelen volt bezárni, mert nem volt vendég.
"Több pénzt nem lehet elvenni a romáktól, azzal pedig nincs baj, hogy a romák szeretik a gyereket, csak egyet elfelejtettek, és lehet, hogy amit mondok, ezért megköveznek, de amikor a régi rendszerben szültek nyolc-tízet, akkor volt munka, most meg nincs. Mindenkinek önvizsgálatot kéne tartania a családalapításnál, hogy hol a határ. Ingyen ne adjanak semmit a mai világban, mert az gyerekszinten tartja a felnőtteket." A felelős életvitelhez viszont három dolog kell: munkahely, munkahely és munkahely - teszi hozzá. A kisebbségi vezető úgy véli, amíg nem valósul meg a pozitív diszkrimináció, hogy a cigányokat is kötelező legyen felvenni legalább az állami fenntartású intézményekbe, addig a békés egymás mellett élés csak hiú remény marad. "Az apám évtizedeket húzott le gyári munkásként a Sajóhúsnál. Én alig kezdtem el dolgozni a Betongyárban, már be is zárt. Pedig jó érzés volt, hogy együtt tudtuk le a műszakot a többségiekkel, együtt ültünk le reggelizni az ebédlőben, megkínáltuk egymást hazaival, munka után együtt zuhanyoztunk, együtt vártuk a buszt, közben rengeteget beszélgettünk, ugrattuk egymást, délután együtt söröztünk. De most magyar állampolgárként nincs olyan jogom, hogy ugyanolyan feltételekkel elhelyezkedhessek, mint aki nem született cigánynak. A romák között is vannak karbantartó, kőműves, asztalos, jogosítvánnyal rendelkező emberek, de nekik reménytelen az elhelyezkedés, ők csak közmunkára kellenek" - állítja a 32 éves Horváth, aki maga sem talál munkát évek óta. Amikor legutóbb megjelent a munkaügyi hivatalnál, épp "kosártolót" kerestek. Az előtte álló fiatalember nem fogadta el az állást, neki viszont azt mondták, hogy betelt a létszám, és egyébként sem térítenek a 15 km-re lévő Miskolcra bérletet. "Nemcsak a romák élnek így, sok többségi magyarnak sincs megélhetési lehetősége. Nemegyszer hallom, hogy ma éppen hogy vettem három zsömlét, azzal kell kibírnom, és ez magyar volt."
| ||
Abban a polgármester és a kisebbségi vezető is egyetért, hogy a közmunkaprogram nem motiválja tanulásra a fiatalokat, és nem lehet vele tömegeket foglalkoztatni. Zsíros Sándorné szerint eljutottak odáig, hogy mindenki az önkormányzatot hibáztatja, mert képtelen 400 segélyezettnek munkát adni az év minden napján. "130 ember folyamatosan dolgozik, de ez évente fejenként egy-két hónap közfoglalkoztatást jelent. Mindenkit igyekszünk legalább egy hónapig foglalkoztatni, mert egyébként elveszti a 22 500 forint segélyt. Van olyan roma közmunkás, akit senkire sem cserélnénk el, mégsem biztathatom, hogy később majd teljes állásban dolgozhat. Az viszont, hogy valaki egy évben megbízható munkaerőként is legfeljebb néhány hónapig kapja a 49 ezer forintot, nem fogja az életét megoldani" - magyarázza. A polgármester szerint a közfoglalkoztatás csak a munkanélküliségi statisztikák szépítésére alkalmas. "Ha megnézzük az alsózsolcai önkormányzat adatait arról, hány segélyezett volt 2006-2010 között évente, és mennyi van most, látjuk, hogy évről évre jóval többen jelentkeznek segélyért."
A tanyán
A főút és a Sajó között elterülő "cigánytanya" utolsó utcájának utolsó előtti házában lakik Rontó Krisztián szüleivel, élettársával és két kislányával. A 23 éves fiatalember az egyik túlélője az öt évvel ezelőtti romák elleni gyilkosságsorozatnak. Rontóék házáig félkész, befejezetlen, ablakkeret nélküli, csatornázatlan, villany nélküli szocpolházak sorakoznak. A Sajó-partot elborító egybefüggő szemétdombon gyerekek kergetőznek.
Rontóék háza elejét az eset óta beültették fűzfabokrokkal, hogy ne lehessen a Sajó másik oldaláról rálátni. Onnan adta le a két lövést az azóta életfogytiglanra ítélt K. testvérpár egyike. Krisztián így emlékszik a lövés előtti percekre: "Kimentem fát vágni az ajtó elé, fölöttem egy égő világított, amikor hallottam egy durranást, majd még egyet. Először azt hittem, valaki egy petárdát dobott. Az első pillanatokban nem értettem, hogy meglőttek, olyan volt, mint egy áramütés. A golyó átment a farcsonton, elöl kijött, később az ablaktokba fúródva találták meg. Úgy éreztem, nincs lábam, összeestem, és nagy forróság öntötte el az ágyékomat. A két szomszédom szedett össze, besegítettek a házba, és kihívták a mentőket."
A fiatalember maradandó sérüléseket szenvedett, de a szakszerű orvosi ellátásnak köszönhetően életben maradt - egész napos fizikai munkára viszont azóta képtelen. Azt mondja, elment az ítélethirdetésre, hogy a saját fülével hallja: soha az életben nem találkozhat a támadóival.
A támadás után a gyilkosságsorozat folytatódott, rémületben tartva a tanyán élő romákat, mire a Cigány Kisebbségi Önkormányzat polgárőrséget szervezett. A megkérdezett férfiak közül többen is járőröztek. "Ha bűncselekmény történt, a rendőrök már csak a készre jöttek, a rendőrség nem győzött gratulálni a munkánkhoz" - állítja egyikük. A polgármester mégsem írta alá velük az együttműködési szerződést, így anyagi támogatás híján egy év múlva feloszlottak. Zsírosné szerint a "cigány polgárőrség csak a pénzszerzésről szólt", és nem is volt rá szükség, hiszen a városban a kilencvenes évek végétől működik polgárőrség, közel 50 fővel. Ennek a polgárőrségnek is vannak roma tagjai, akik a polgármester szerint "ismerik a terepet, és a tanyán élők inkább hallgatnak rájuk". A tanyán másként látják: "Hiába járja a polgárőrség esténként az utcákat, nem csökkent a bűntények száma. Az igazán kemény helyeket elkerülik, de ha valakinek nincs kivilágítva a biciklije, mindjárt feljelentéssel fenyegetőznek."
A tanya alacsony tetős házai közül mindenhonnan rálátni a főút mellett épülő metodista templom tornyára. "Szép lesz, ha elkészül. Erdélyből hozatták a zsindelyt a toronyra, minden este ki lesz világítva" - tudatják a karéjban üldögélő asszonyok. Mind a polgármester, mind a helyiek nagy része pozitív fejleményként tekint a helyi metodista, cigánypasztorációt folytató gyülekezet bővülésére. A csaknem teljesen romákból álló közösség jelenleg kb. négyszáz tagot számlál. A templom építésére eddig - főleg külföldi adományból - ötvenmillió forintot költöttek. Az építkezés most áll, de állítólag idén kerül pénz a gáz és a villany bekötésére.
A tanyáról kifelé a főút mellett kisbuszokból kiszálló, hazafelé igyekvő férfiak csoportjait látjuk. 'k nem a környék ipari parkjaiban dolgoznak, oda főként szakmunkásokat keresnek. A rengeteg képzetlen munkaerőt roma és nem roma vállalkozók viszik feketemunkára: építkezésekre, útjavításokra, alma, szőlő szüretelésére.
Választások és változások
A 2010-es önkormányzati választáson a romák alig 150-en szavaztak, a kisebbségi önkormányzat vezetői azonban bíznak benne, hogy 2014-ben a kétezer fős roma közösség mintegy ezer választópolgára egységesen voksol majd, és akkor több képviselőjük is bekerülhet a kilencfős testületbe.
"Azt hittük, a jobboldali vezetéssel több lesz számunkra a lehetőség, nem leszünk ráutalva a 22 ezer forintos segélyre, amiből mindenki tudja, hogy nem lehet megélni, de óriásit csalódtunk" - mondja. A Magyar Cigány Pártban évek óta aktív Horváth szerint a cigányoknak végre vállalniuk kellene önmagukat, "nem betársulni a két nagy párthoz, hanem ideológiamentesen, csak a cigányok érdekeit képviselő embereket megválasztani. Úgy látja, a helyi demográfiai viszonyok alaposan megváltoztak, az iskolákba több roma gyerek jár, és ez később érzékelhető lesz a politikában is. "Vannak kisebb ütközések a többségi szülőkkel, előfordul, hogy valaki elviszi a gyerekét, mert az oktatási intézményekbe (amelyekben minden megkérdezett szerint színvonalas munka folyik - M. I.) túlnyomórészt cigány gyerekek járnak, de ilyen eset elvétve fordul elő. Az viszont visszafordíthatatlannak látszik, hogy a főiskolát végzett fiatalok, és ez a bőrük színétől független, soha nem jönnek ide vissza munkavállalóként."
