Siralmas állapotban van a Rónay család sírkertje és kápolnája Kiszombor mellett – tudósított 2018 márciusában az Elherdált örökségünk nevű blog, amely a pusztuló építészeti kincsekre hívja fel a figyelmet.
Később olyan tájékoztatást kapott az oldal gazdája, hogy a kripta felújítása 2019 tavaszán elkezdődik. Tavasszal újabb képek jelentek meg a neten, amelyek továbbra is a lepusztult állapotokat dokumentálják.
Az utolsó bejegyzés
A bejegyzésnek tényleg volt visszhangja helyben, mert a kiszomboriak a lehetőségeikhez mérten igyekeznek vigyázni az értékeikre. Jellemző, hogy a Dél-Alföld talán legidősebb épületét, a XII. és XIII. század fordulóján épült Rotundát úgy lehet megnézni, hogy az ajtón önkéntesek neve, telefonszáma áll: bármelyikük szívesen eljön, kinyitja a kis körtemplomot.
| ||
Azért is kíséri nagy figyelem a sírkert ügyét, mert bár a nagy kastély külső-belső rendbetétele szintén hatalmas falat az önkormányzatnak, a többi uradalom-kori épület rendben van. Idén márciusban a felújított, étteremként működő Rónay-kúria padlásterében kiállítást rendeztek be az egykori birtokos család életéről, bútorokkal, ruhákkal. A Rónayakra jó szívvel emlékeznek itt, a legnagyobb munkaadók voltak, az első óvodát, iskolát ők alapították. A temetkezési hely az egyetlen sötét folt.
Pedig a kiszombori képviselő-testület a jelek szerint tényleg tett azért, hogy ne maradjon szégyenben. A 2004. február 19-i testületi ülésen elhangzott, hogy a Kiszombor 888-as helyrajzi számon lévő, 5890 négyzetméteres, "kivett temető" művelési ágú Rónay-kripta tulajdoni lapján az utolsó bejegyzés 1927-ből származik. Arról szól, hogy az ingatlannak Rónay Imre, Rónay Gyula és Blaskovich Péterné Rónay Magdolna a tulajdonosa, egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban, de ők ismeretlen helyen tartózkodnak. Mivel ez ettől még magántulajdon, az 1990-es rendszerváltáskor nem kerülhetett az önkormányzathoz a terület, és ezért nem is nyúlhatott hozzá.
Nyilvánvalóvá vált: csak akkor lehet előre lépni, ha tisztázódik a tulajdoni helyzet bírósági eljárásban, jogerős döntéssel. A képviselő-testület pert indított a Makói Városi Bíróságon, hogy elbirtokolja a területet.
Arra hivatkozott, hogy 1986 óta előbb a nagyközség tanácsa, majd az önkormányzat lényegében sajátjaként bánt az ingatlannal. Miután a sírokat feldúlta valaki, még a tanács visszarakatta a csontokat, koporsókat a kripta sírhelyeibe, a helyiséget kitakarította, védte a területet, karbantartotta az épületet és gondoskodott a kegyeleti jog megőrzéséről.
A bíróság azonban 2004. júniusában elutasította az önkormányzat keresetét, mondván, attól, hogy egy területet gondoz valaki, az még "nem jelenti a dolog sajátjakénti szakadatlan birtoklását". Kiszombor fellebbezett a megyei bíróságon, ott pedig hatályon kívül helyezték az első fokú ítéletet, azzal, hogy új eljárást kell indítani – de előbb hagyatéki eljárásban kell tisztázni, az 1927-es dokumentumban említett személyeknek vannak-e örököseik.
Évekig tartott
Kiszombor felvette a kapcsolatot az oldalági leszármazottakkal, akik nem tudták, milyen rokoni kapcsolatban állnak az egykori örökösökkel, és nem is akartak foglalkozni a kriptával. A képviselő-testület tovább nyomozott a három ember ügyében. Budapest belváros-lipótvárosi önkormányzata 2009-ben tájékoztatta Kiszombort arról, hogy Blaskovich Péterné Rónay Magdolna egyharmadrészének örököse az állam, és hogy Rónay Gyula és Rónay Imre is örökös nélkül hunyt el.
| ||
2011-ben megindulhatott Rónay Gyula és Rónay Imre póthagyatéki eljárása, az egyik Szegeden, a másik Derekegyházon. Egy év telt el, mire a terület tulajdoni lapján megjelent, hogy a magyar állam a gazda, teljes egészében. Ez már eredmény volt: joggal gondolhatta a település, hogy az államtól elkérni az ingatlant, majd a fölújításhoz pályázati támogatást kérni nem tart olyan hosszú ideig.
De ez sem ment egyik napról a másikra. Mert közben a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ elnöke véleményt kért azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e inkább megszüntetni az ingatlan műemléki védettségét. Kiszombor ezt nem javasolta. 2016-ban a miniszterelnökség helyettes államtitkára és a kormányhivatal örökségvédelmi hatósága kötelezte a sírkert helyreállítására a tulajdonost, tehát az államot.
Az MNV Zrt. kiirtatta a sírkertben a növényzetet, a kriptákat lezárta, a Rónayak földi maradványait exhumáltatta, és a helyreállítás idejére átszállíttatta a kübekházi temető kápolnájába. Közben a község az önkormányzati temetőrészben lévő Rónay-síremlékeket másfélmillió forint értékben felújíttatta.
2017-ben elkészült az épület helyreállításának költségvetése, amelyben benne volt a külső-belső renoválás, a díszes koporsók, a kálvária kápolna körüli stációk, a sírkert, a kerítés és a vízelvezető árok felújítása. Az első tervezői költségvetés 122 millió forintról szólt – a közbeszerzésre viszont 200 milliósnál olcsóbb ajánlat nem érkezett. Át kellett dolgozni a terveket, ütemezni a munkát.
Az önkormányzat az MNV Zrt. kérésére nyilatkozott, hogy természetesen a felújítás után átveszi a vagyont az államtól, és gondoskodik a fenntartásáról.
Szegvári Ernőné polgármester tőlünk tudta meg, hogy a Közbeszerzési értesítőben megjelent a kiírás, amelyre november 7-ig várja az árajánlatokat az MNV Zrt. Ha most megfelelő ajánlatok érkeznek, tényleg elkezdődik a renoválás. Az állam 2020. június 30-ig adott magának erre határidőt.
A kívülálló mindebből tényleg annyit lát, hogy évek óta nem történt semmi. Csak a füvet nyírják és a bokrokat vagdalják ki.
