"Mi a szarnak küzdök 63 évesen, mint disznó a jégen?" - tette fel a kérdést a kisteleki polgármester

Egy hónapig úgy volt, hogy 500 milliárd forintból akkumulátorrészegység-gyár épül Kisteleken. Aztán kiderült, egy ilyen üzem áramszükségletét rövid időn belül nem lehetne kielégíteni. A harc ettől még folytatódik a polgármester és ellenfele – egyébként két egykori munkatárs, barát – között.

Nyolc „igen” és egy „nem” szavazattal döntötte el Kistelek képviselő-testülete január 17-én, hogy eladja jó ideje árult 12,8 hektár külterületi földjét az Európa-Center-Miskolc Kft.-nek 1500 forintos négyzetméteráron. Továbbá, hogy a hétezer lelkes Csongrád-Csanád megyei kisváros önkormányzata előszerződést köt a vásárlóval, amely ipari ingatlanokkal foglalkozik, és a területet egy akkumulátorrészegység-gyár számára rendezi. Az egyetlen ellenszavazat Mészáros Gáboré volt. A képviselő úgy gondolta, nem korrekt eljárás, hogy Nagy Sándor polgármester (Fidesz) összehív egy képviselői munkamegbeszélést, amely menet közben rendkívüli képviselő-testületi üléssé válik, majd szóban előterjeszti az eladást, amelynek nyomán a település határában 500 milliárd forintos beruházás valósulna meg. Ahhoz, hogy felelős döntést tudjanak hozni egy ilyen horderejű ügyben, tudni kellene a beruházás műszaki adatait, várható környezeti és társadalmi hatásait. Nagy Sándor polgármester erre azt mondta, a folyamat elején tartanak, lehet, hogy ebből a beruházásból nem is lesz semmi, ez csak lehetőség. Ha a beruházás nem valósul meg, az ingatlanfejlesztő cég vagy bukja a foglalót, vagy egy éven belül idehoz egy másik befektetőt. A pénzügyi bizottság elnöke, Tóth Szabolcs azt mondta, van úgy, hogy gyorsan kell dönteni: a vételi ajánlat ügyében egy előző nap este érkezett SMS-re kellene reagálni. Azért vállaltak képviselői tisztséget, hogy ilyen helyzetekben is határozni tudjanak a lakosság helyett. Aki ilyenkor nem tud dönteni, annak nem biztos, hogy testhezálló a képviselőség.

A döntés körülményeit és az ülés jegyzőkönyvét Mészáros Gábor február 12-én osztotta meg a Facebookon. A 24.hu február 27-én írt arról, hogy miközben országszerte tiltakoznak az akkugyárak ellen, Kistelek földet adott el egy gigaberuházáshoz, de az 500 milliárdos projekt részleteiről nincsenek nyilvános információk. Az esetről más lapok is beszámoltak. Addigra viszont kiderült, a beruházás valószínűleg mégsem valósul meg.

Laska, tortilla vagy akku

Amikor januárban döntöttek, tényleg egy előző este érkezett SMS-re kellett gyorsan reagálni? – kérdeztük Nagy Sándort. A polgármester azt mondta, nem pont így történt, az adásvétel előkészítése több mint egy éve zajlik. Az érintett terület Kistelek és Balástya határán található, az M5-ös autópálya mellett. Az ingatlanfejlesztő cég már korábban megegyezett balástyai földtulajdonosokkal. Ez folytatódott a kisteleki oldalon, ahol magántulajdonosok mellett az önkormányzat is birtokos volt e tíz éve megvett terület révén. A város egyeztetett a többi tulajdonossal, és a szándék megvolt az eladásra, mert korrekt árat kínált a vevő, az önkormányzati részért is a tíz évvel ezelőtti vétel­ár háromszorosát ajánlotta. Ez az 50 hektár együtt már akkora terület, amelyet a Nemzeti Befektetési Ügynökség (Hungarian Investment Promotion Agency, HIPA) ki tud ajánlani a befektetőknek. Nagy Sándor állította, e folyamatról mindig tájékoztatta a képviselőket. Arra, hogy árulhatja a területet, már kapott felhatalmazást a testülettől. A január 17-i összejövetelen beszámolt arról, minden magántulajdonos partner lett, és jöhet a következő lépés – erről kaptak értesítést.

„Ahhoz, hogy előszerződést köthessek, testületi felhatalmazás kellett – mutatott rá Nagy Sándor –, abban maradtunk, átmegyünk rendkívüli ülésbe, és az eddigi információk alapján, amelyekről a költségvetés kapcsán is tárgyaltunk, döntünk arról, hogy eladjuk a területet. Amikor megkeres minket egy vállalkozó, megmondjuk, milyen területeink vannak, milyen az ellátottság vízzel, gázzal, árammal, mekkora a szennyvíztisztító kapacitása. Visszaírnak, hogy ez megfelel vagy sem. Hetente, kéthetente vannak ilyen egyeztetések. Korábban szóba került, hogy érdeklődik egy nagyobb laskagomba-termesztő cég, egy húsfeldolgozó, egy tortillaüzem. A HIPA velünk együtt huszonegy helyre ajánlotta ki az akkumulátorrészegység-gyártó céget. Ez ügyben a HIPA vezérigazgató-helyettese keresett, mondtam, fogadókészek vagyunk. A befektető még több adatot kért rólunk, úgy volt, benne vagyunk az első háromban, amely szóba jöhet. A vízigényük 2000 liter per perc lett volna – Kurucsai Lajos bácsiék kertészete 3000 liter per percet fogyaszt –, a gázzal sem lett volna gond. A napi 150 köbméternyi szennyvíz sem okozott volna problémát, fél árbócon működik az ipari szennyvíztisztítónk. A tervezett üzem áramigényét – amely Szegedének a másfélszerese – azonban csak úgy lehetne kielégíteni, ha megerősítik a vezetékeket 200 kilométer hosszan, és ezt nem lehet vállalni. Ehhez képest az egyik tévé­stáb már azzal keresett, forgatni szeretnének az épülő akkumulátorgyárnál.”

Közbevetettük: ha a laskagombaüzem jött volna ide, amiatt nem kereste volna napokig az országos sajtó, az akkumulátorgyá­raknak tulajdonított környezeti hatás váltja ki az érdeklődést. Nagy Sándor azt mondta erre, vizsgálni kell precízen mindenütt, mi az, ami veszélyezteti a környezetet. A most használatos akkukat is gyártják valahol, és szerinte egy negyven éve működő gyár ezerszer „gatyább lehet ebből a szempontból”, mint egy új. Ő elfogadta, hogy ez az üzem nulla károsanyag-kibocsátású lett volna, olyan, amilyet Türingiában is építettek. Azt is meg lehet mérni, egy-egy terület mennyire telített iparral, és ha vannak túlterhelt vidékek, ott már nem kell beruházni. Kistelek és a homokhátsági települések azonban nincsenek túlfejlesztve. A városban huszonöt csarnok épült az utóbbi másfél évtizedben, kicsik, néhány embert foglalkoztatnak, a kábelgyár régebbi. A várost azzal sem lehet vádolni, hogy ne vigyázna a környezetére.

 

Nagy Sándor polgármester

Fotó: Kuklis István

Mint disznó a jégen

„2006 óta geotermikus energiával fűtünk minden intézményt – mondta a polgármester –, az emberek egy része viszont minden éghetővel fűt nálunk is. Szerettem volna bevonni a termálkörbe a lakosságot. A napelemre létre tudtunk hozni egy energiaközösséget százszázalékos támogatással, de a geotermikus energiában ez nem ment. Pedig bővíthető a rendszer, és jó lenne, ha tisztulna a levegő. Ha itt megjelenik egy 500 milliárdos beruházás – amilyet Németországban ugyanígy megépítenek, és ott a zöldminiszter vágja át a szalagot –, annak utóbb beszállítója lehet Bakson, ahol most csak 5 millió folyik be iparűzési adóból, vagy Pusztaszeren, Kömpöcön. És ha lenne egymilliárd forint plusz iparűzésiadó-bevételünk, akkor akár lakossági energetikai fejlesztést is tudnánk segíteni, láttam ilyet Norvégiában. Nyilván a legegyszerűbb lenne semmit sem csinálni. Tényleg jó kérdés, mi a szarnak küzdök 63 évesen, mint disznó a jégen. Egyeztetek negyvenegy tulajdonossal, közülük kettő köszöni meg, hogy ilyen áron ment el a terület. Beadnánk a sima TOP-os pályázatokat, megnyernénk, és kész, elég lenne ennyi. De az önkormányzatnak szerintem nem ennyi a dolga.”

Mészáros Gábor „nem” szavazatáról Nagy Sándor azt mondta, tiszteletben tartja. Tudomásul veszi, ellenfele politikai tőkét kovácsol ebből az ügyből. Úgy fogalmaz, Mészáros a barátja volt, és köztudott, milyen vékony a mezsgye, ami kettejüket elválasztotta. Nagy Sándor építész statikus mérnök, 1998 óta polgármester. Mészáros Gábor pedagógus, 2019-ig Nagy kabinetvezetője volt.

Amikor az egyetemek élére kancellárokat kerestek, Nagyot megkérték, vállalja el ezt a posztot a Szegedi Tudományegyetemen. Be is jelentette, nem indul újra a választáson Kisteleken. Végül mégsem ő lett a kancellár, addigra pedig Mészáros Gábor már döntött, megméreti magát. Nagy is újraindult. Ő 1224 szavazatot kapott, Mészáros 1223-at és volt 72 érvénytelen szavazat, több, mint korábban bármikor. A vesztes polgármesterjelölt képviselőként bekerült a testületbe. A következő választáson ismét indul a polgármesteri tisztségért.

A város honlapján Nagy Sándor most azt írta, Mészáros Gábor önös érdekből szavazott nemmel, és az országos médiában, a „nagypolitikában” tett nyilatkozatával nehéz helyzetbe hozta a kisteleki projekt megvalósítását, „csökkentve a beruházói bizalmat a településünk és a térség irányába”.

„Ez személyeskedés, és nem is így történt. Én, azon túl, hogy majd’ egy hónappal az eset után a Facebook-oldalamon leírtam a szavazás történetét, körülményeit, nem mondtam, mert nem is tudtam többet mondani az újságírónak, aki hívott” – válaszolta a Magyar Narancsnak Mészáros Gábor. „Ő azt mondta, akkor felhívja a polgármestert. Így is volt, a polgármester nyilatkozott először, azzal indult az ügy. Megmondtam az ülésen is, nem akarok akadályt gördíteni egy befektetés ellen sem, amely Kistelek érdekét szolgálja. De ez így nem működhet, hogy ő egy munkamegbeszélésen szóban előterjeszt egy ilyen volumenű ügyet, és mi szavazzuk meg rögtön, úgy, hogy nem is közvetlenül a gyár építőjével állunk kapcsolatban, csak egy ingatlanbefektetővel. Ha minden információnk megvan hozzá, akkor is úgy gondolom, ezt a lakossággal is meg kell beszélni.

Az akkumulátor szóra most mindenki fölkapja a fejét. Egy ilyen beruházásnak akkor lehet szabad utat adni, ha a lakosság is rábólint.

Azt javaslom majd az önkormányzatnak, hogy a területet vegye vissza, maga pályázzon infrastruktúra-fejlesztésre, és olyan méretű területekben ajánlja ki, amelyek megfelelnek Kistelek viszonylatának, mezőgazdasághoz kapcsolódó befektetésekre.”

Mészáros emlékei szerint a polgármester tényleg elmondta, hogy ez zöldberuházás lett volna nulla százalékos károsanyag-kibocsátással. Vajon ezt a mai világban így ki hiszi el az akkumulátor szó hallatán, bizonyító erejű dokumentum nélkül?

A város központjában, az élelmiszerbolt előtt nem is kellett megemlíteni az akkugyárat, mert a biciklitárolónál erről folyt a szó. Akikkel beszéltünk, csodálkoztak, hogy Kistelek egyáltalán szóba került, az 500 milliárdon is csodálkoztak. Arra kíváncsiak, hogy mennyit lehetne ott keresni, milyen munkával. Az is kérdés, kik dolgoznának ott. A 285 embert foglalkoztató Prysmian helyi kábelgyárában is dolgoznak távol-keletiek. A hotelben laknak, ami így már munkásszálló, csak a boltba járnak ki. „Isten ne vegye bűnömül, de ijesztően néz ki egyik-másik” – mondta egy férfi.

A munkaerő-szükségletről Nagy Sándorral is beszéltünk. Ő úgy véli, lehet, hogy van elég álláshely, de lehetne több, és jó lenne, ha verseny alakulna ki, az emberek többet kereshetnének. Mészáros Gábor szerint nincs garancia arra, hogy egy külföldi befektető nem ugyanazt tenné, amit a többiek: külföldi munkavállalókkal törné le a béreket. Azt is vizsgálni kellene, milyen hatással lehet a város éle­tére ennyi új ember.

Vajon mi történne, ha mégis kiderülne, az MVM tud elég áramot hozni Kistelekre? Az önkormányzat közmeghallgatást hív össze, ott ül a befektető embere, a katasztrófavédelemé, mindenki elmondja, hogy a beruházás nem veszélyes a környezetre, az emberek mégis azt mondanák, nem hiszik, vigyék innen a gyárukat. Hogyan döntene képviselőként? Mészáros azt felelte, ez nehéz kérdés. De nem egyik napról a másikra, és nem is véletlenül alakult úgy, hogy az embereknek megingott a bizalmuk a politika mellett a szakhatóságokban is.

A bizalom megingása például annak következménye, hogy a működő akkumulátorgyárak közelében nincs jó tapasztalatuk a helyieknek. Gödön a Samsungot többször is megbüntették különböző szabálytalanságok miatt, de olyan mértékű bírsággal, amennyit az üzem könnyedén kifizethet. Ebből azt is leszűrhetik az emberek, hogy a hatóságok nem védik meg őket. Ha fórumon tiltakoznak, politikai aktivistának vagy fizetett embernek titulálják őket a kormánypárti nyilvánosságban. Több ellenzéki párt a tiltakozók mellé állt. Az LMP országos elnökségének tagja, Tetlák Örs vasárnap kijelentette, azzal, hogy az Európai Bizottság nem talált kivetnivalót a gödi gyárnak adott 90 millió eurós magyar állami támogatásban, bebizonyosodott, hogy e testület is a multinacionális vállalatok és lobbicsoportok érdekeit szolgálja. Ha az akkumulátorgyarmatosítás elleni harcról van szó, az Európai Unióban sem lehet megbízni. Arról, hogy a környezet védelme érdekében milyen intézményben lehet megbízni Magyarországon, Európában, és mi alapján, nem esett szó Tetlák online tájékoztatóján.

Pedig Magyarországon nem csak akkumulátorgyárak épülnek. Amikor 2016-ban a szintén Csongrád megyei Algyő mellett a görög tulajdonú K&P Chem Kft. kinézett egy területet arra, hogy kozmetikumokat, sampont gyártó üzemet építsen, a közmeghallgatáson a szakhatóság emberé­nek szavain a fideszes képviselő is hangosan hitetlenkedett. A Fidesz, amely szemben állt a polgármesterrel, helyben tiltakozott az üzem megépítése ellen is, azt javasolta, vigye azt messzebb a falutól a befektető. Helyi népszavazást kezdeményeztek. A kormánypárt „nem” szavazatra buzdított, Lázár János országgyűlési képviselő is azt mondta fórumon, neki ez a beruházás „bűzlik”. A görög cég végül a népszavazás előtt bejelentette, elmegy Algyőről, ahol nem látják szívesen. A referendumot nem lehetett lefújni, érvénytelen is lett a részvétel miatt, de akik elmentek, azok közül 427-en az üzem megépítése mellett voltak, 402-en ellene. Az üzem végül Szolnokon épült meg. Az 5 milliárdos beruházást a kormány 450 milliós vissza nem térítendő támogatással segítette. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is elment az avatóra.

Amikor ezt szóba hoztuk a kisteleki Nagy Sándornak azt kérdezve, polgármesterként mit kezd az intézményekbe vetett bizalom megingásával, előrebocsátotta, hogy rossz a példa. Algyő a megye egyik legfejlettebb települése, a Mol iparűzési adója révén kivételezett helyzetben van, össze sem lehet hasonlítani Kistelekkel, jóval több ott a munkalehetőség. De azt gondolja, hogy nem szabad érzelmi alapon dönteni, ilyen ügyekben végképp nem. Hamarosan érkezik tárgyalni Kistelekre a laskagomba-termesztő cég is.