Heves megye

Mutáns állás könyvtárosoknak

  • Kovács Péter
  • 2012. június 6.

Kis-Magyarország

A közelmúltban számoltunk be róla, hogy egy Balaton-parti település önkormányzata takarítói feladatokat is elvár könyvtárosától az álláshirdetés szerint. A narancs.hu utánajárt: van, ahol nemcsak takarít a könyvtáros, de programot szervez és baba-mama klubot vezet egyszerre.

Jelentős visszhangot váltott ki Balatonrendes Község Önkormányzatának azon álláspályázata, amelyben leendő könyvtárosától összetett munkát várt el: a könyvtáron kívül kultúrházgondnok, sőt takarítószerepben is meg kell felelnie a nyertesnek. A munka betöltéséhez épp ezért elegendő a középiskolai végzettség, és nincs szükség könyvtárosi diplomára. A hirdetésről szóló cikkünkben többen a szakma megalázásáról beszéltek. Az eset ugyanakkor nem egyedi, hiszen az évek óta forrásmegvonással küzdő önkormányzatok a saját működésüket úgy próbálják racionalizálni, hogy intézményi megszüntetések helyett inkább összevonnak közalkalmazotti állásokat.

Ezermester könyvtárosok

„Az én hivatalos munkaköri megnevezésem gondnok-takarító már öt éve, amióta egyáltalán határozatlan idejű szerződésem van – avat be munkakörülményeibe Hudikné Oravecz Andrea, egy hevesi kistelepülés könyvtárosa. – Elsősorban könyvtáros vagyok, aztán a  művelődési ház vezetője és programszervező. Mindezeken túl még számítógépes tanfolyamokat és baba-mama klubot is vezetek. Tavaly februártól az orvosi rendelőt is én takarítom a fenti intézmények mellett. Mindezt óvónői diplomával, alig 93 ezer bruttóért.” Bár Andrea állítása szerint a településen sokan lenézik a takarítói munkák miatt, ő ezt mégsem érzi megalázónak. Egyrészt a súlyos munkanélküliséggel sújtott régióban nem válogathat az állások között, másrészt úgy véli, hogy a falvakban a kis könyvtárak továbbra is „közösségi aranybányák”, így nem csoda, amikor azt mondja: ő is „csak a könyvtár szeretete miatt dolgozik még itt”.

Képünk csak illusztráció!


Képünk csak illusztráció!

Fotó: MTI

Információink szerint Andreához hasonlóan az ország legtöbb kistelepülésén a könyvtárosok egyéb munkakörei igen változatos képet mutatnak. Egyszerre lehetnek művelődésszervezők, múzeumi kiállítóhely-vezetők, (falu)gondnokok, iskolatitkárok, helyi tv, újság szerkesztői, hivatali adminisztrátorok, gyermekvédelmi munkatársak, teleház vagy e-pont munkatársak, de gyakran a könyvtár/kultúrház/orvosi rendelő takarítói is. Mindezt általában részmunkaidőben végzik, és a körülmények ismeretében nem is vállalják évekig. Gyakori jelenség, hogy a pedagógusoktól várják el – kötelező túlmunkáik terhére – a könyvtárosi teendőket.

Rendszeresen diploma nélkül

„A mi szakmai illetékességi területünkön, 121 településből mindössze kettő nem biztosít könyvtári ellátást, és további kettő társulásban végzi ezt” – nyilatkozta lapunknak Farkas Márta, az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár módszertani osztályának vezetője. „Ám a Hevesben létező könyvtárak többsége, mintegy 53 százaléka csak mozgókönyvtári szolgáltatást rendel (azaz a településre valamilyen jármű viszi heti egy vagy több alkalommal a könyveket – a szerk.), vagyis nem, vagy csak alig rendelkeznek önálló könyvállománnyal ezek a fiókok. Míg az önálló, nyilvános könyvtárat fenntartó önkormányzatok többsége általában betartja a szakképzett könyvtáros alkalmazására vonatkozó törvényi előírásokat, addig a mozgókönyvtári rendszerben már csak előny, de nem előírás a szakember alkalmazása.” (Egy baranyai mozgókönyvtárról szóló riportunkat itt olvashatja.)

Ennek megfelelően Heves megyében a mozgókönyvtári munkatársak 71 százaléka nem rendelkezik könyvtárosi szakképzettséggel, sőt többségüknek felsőfokú végzettsége sincs, hiszen az ilyen intézményeket fenntartó önkormányzatoknak elég érettségivel, felhasználói szintű számítógépes ismeretekkel rendelkező és jó kommunikációs képességű munkatársak alkalmazására kötelezettséget vállalniuk. Ugyanakkor a szakképzett munkatársak alkalmazásának aránya a nagy(obb) könyvtárakban magasabb, de ez nem kizárólag a település méretével van összefüggésben, sokkal inkább az anyagi lehetőségekkel.

Városi könyvtárban nem jellemző a szakképzetlenek jelenléte, legfeljebb átmenetileg alkalmazzák, és általában rövid időn belül beiskolázzák őket. A falvakban viszont jóval gyakoribbak a szakképzetlen könyvtárosok; a gyengén megfizetett közalkalmazottak gyakran cserélődnek, így ha lenne is pénz, alig van mód és idő a beiskolázásukra. Farkas Márta szerint a hevesihez hasonlóak az arányok az ország többi megyéjében is.

Ábránd még a város is

A fentiekből jól látható: noha az önkormányzatok egyelőre életben tartják a rendszerváltozás előtt kiépült könyvtárakat, az apadó anyagi források, valamint a továbbra is sokrétű feladatok miatt szakember alkalmazására már gyakran nincs mód. Ezt Farkas Márta is megerősítette: „A munkatársak a rájuk bízott feladatok egy részét csak túlmunkában, mindenféle díjazás vagy erkölcsi elismerés nélkül, a család, illetve az egészség rovására tudják elvégezni. Sokuk lelkesedése, elhivatottsága azonban felőrlődik, ehelyett dominálni kezd a munkahely elvesztése feletti aggodalom.” A problémát évek óta igyekeznek kezelni a megyei könyvtárak: ebben segít a már említett mozgókönyvtári rendszer (amelyben a könyveket és a folyóiratokat rotálják a falvak között), emellett a „megyeiek” koordinálják a pályázatokat, szakmai továbbképzéseket szerveznek, sőt nem ritkán az adott településre kiszállva segítenek a selejtezésben is.

Az általunk megkérdezett valamennyi nyilatkozó úgy látja: amíg a munkavégzés feltételei nem javulnak, továbbá a könyvtárosszakma nem élvez nagyobb társadalmi és anyagi megbecsülést, addig irreális arról beszélni, hogy a hazai kisközségi művelődésnek nem hogy Nyugat-Európához, de a hazai városokhoz képest is azonos esélyei lennének.

Neked ajánljuk