„Nagyapám az ízes, szép szatmári beszédéről volt híres. Úgy tudott beszélni az emberekhez, hogy ők a legbonyolultabb jogi eseteket is megértették. A világ legszelídebb embere volt, nem voltak ellenségei, mert nem lehetett vele rosszban lenni. Egyet kért tőlem: Peti, légy szelíd!” – ezzel kezdte nem is beszédét, nem is nagygyűlését május 8-án délután nagyapja szülőfalujában, Kömörőn Magyar Péter. Magyar ugyanis dr. Erőss Pál, vagy ahogyan a tévéből a legtöbben ismerték, „Jogerőss” Pál unokája. Beszédében hozzátette: szelídnek lennie viszont nem sikerült.
Az országjárása során Debrecenben és Nyíregyházán tartott nagygyűlésein is hatalmas tömegeket megmozgató Magyar Péter kömörői programját szerdán a szinte megállás nélkül szakadó-szitáló eső nehezítette, így megkésve érkezett a mindössze ötszáz lelket számláló szatmári településre, ahol először dédszülei sírját kereste fel. Többen már az előre meghirdetett időpontban várták a kultúrházban, és idegenkedve méregették az épületbe lépő tudósítónkat is.
„Maga nem fideszes, ugye? Mert, ha az, akkor elzavarjuk” – egy idősebb asszony mondta ezt, majd a kezével mutatta is, hogy az állampárttal már „eddig, eddig, eddig” vannak itt. Állította, hogy itt bizony mind elmennek szavazni. (Kömörőn egyébként öten indulnak a polgármesteri székért, és 17 jelölt száll ringbe 4 képviselői helyért.)
A Magyar Péterre váró érdeklődők sorolták érveiket: szétverték az oktatást, az egészségügyet. „Ami pedig a legújabb – mondta egy asszony – a védőnőknek 8-tól délután 4-ig bent kell ülniük az irodában, különben nézhetnek más munka után. Ez aztán mindennek a teteje! Mikor mennek családokhoz, terepre?! A valaha jó nevű fehérgyarmati kórházban pedig már csak ukrán orvosok dolgoznak, az itteniek elmentek.”
Valaki megjegyezte: „Jé, itt sincs internet!” – már mindenkihez eljutott ugyanis a hír, hogy Magyar szerint újabban valakik zavarják a vételt ott, ahol megjelenik.
Míg várakozunk, az emberek egymás szavába vágva sorolják személyes sérelmeiket. A kérdésre, mit várnak Magyar Pétertől, a válasz: hátha megijeszti ezeket az oligarchákat. Változást várnak. Úgy érzik, el is jött az idő. Még azt is hozzáteszik: dehogy is hiszik el Magyar volt nejének, hogy asszonyverő volt. „Hát akkor miért nem ratifikálta igazságügyi miniszterként az Isztambuli Egyezményt?! Ugyan már!” – mondta egyikőjük.
Közben szerveződik a riadólánc, egy idősebb várakozót hívják telefonon: Fehérgyarmaton vége a rendezvénynek, rögtön indulnak. Azt is üzente: Magyar nagyon jól beszélt. Na, persze, hisz ügyvéd.
Érkezik egy fiatalember, 21 éves. Hogy mi tartja itt? A szülei, és az, hogy munka után a barátaival zenél. Itt egyébként szórakozási lehetőség a fiataloknak nincs. Hosszú ideje rendezvény sincs a helyi kultúrházban, de még a közeli Fehérgyarmaton sem.
Többen is kezet ráznak a művelődési házba lépő, korábbi polgármesterrel, Juhász Andrással, aki zsebéből borítékokat húz elő, feladójuk Erőss Pál. Tolulnak elő az emlékek: az ügyvéd igazi sztár volt a faluban. Amikor ő volt a tévében, kiürültek az utcák, mindenki ott ült a tévé előtt, és nézte a Jogi esetek adását. A falunapra minden évben meghívták, s ő igyekezett is eljönni. Egyszer majdnem elhozta a sógorát, az akkor már köztársasági elnök Mádl Ferencet, akivel a feleségeik testvérek voltak.
„Jönnek!” – kiáltja valaki. A kezében lévő leveleket persze mutatja a volt polgármester a kultúrházba lépő Magyar Péternek is, aki – ahogyan szokta – mindenkivel kezet fog, bemutatkozik, majd kicsit meglepődik a kultúrterem narancssárga színén.
A sok gyújtó hangú szónoklat után Kömörőn egy szelídebb Magyar Pétert láthatott a közönség, aki elmondta: nem készült külön beszéddel, örült, hogy itt lehet, és köszönte a szeretetteljes fogadtatást. Nagyapjára emlékezve elmondta: az emberek annyira szerették, hogy névnapján, minden ünnepen nagy zsák levelet hozott a postás. Ezekre gyönyörű, kézzel írt levelekkel válaszolt.
A reneszánsz ember
Erőss Pál 1934. június 22-én született Kömörőn. Ősei református kisnemesek, lelkészek, tanítók voltak, apja jegyző, körjegyző volt. Erőss Pál sohasem gyűjtött vagyont. Karrierje csúcsán lemondott álmáról, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöke legyen, mert az akkori párt beleszólt volna az igazságszolgáltatásba. Igazi reneszánsz ember volt: verset írt, festett. Magyar Péter Kömörőn annak a reményének adott hangot, hogy büszke unokájára.
Magyar Péter felidézte, emlékei szerint egyszer vitte el nagyapja a szülőföldjére, de gyakran mesélt déd- és üknagyszüleiről, s persze sok emléket őriznek a fényképek.
Búcsúzóul Magyar azt mondta a kömörői közönségének: legyenek büszkék a penyigei szilvára, lekvárra, pálinkára, s reméli, jól alakul majd a falu sorsa, mert Kömörő, ez a szép szatmári falu jobb sorsra érdemes.
