Magyar Narancs: Karácsonykor arról is beszélt, hogy az irigység, a gonoszság, a pártviszály, a korrupció, a hamisság, a politikai fondorlat elzárja az embereket egymástól. Ezzel a kormányt kritizálta?
Beer Miklós: Eszembe nem jutott, hogy ezzel kormánykritikát mondjak. Arról beszéltem, hogy a korrupció átjárja a mai társadalmi gondolkodást. Alig találkozunk olyan emberrel, akit nem kísért meg a csalás.
MN: Nyilván gondolt rá, hogy e szavak aktuálpolitikai értelmet nyernek, amikor az egész ország azt találgatta, hány kormánytisztviselőt tiltottak ki az Egyesült Államokból korrupciógyanú alapján. Ha nem is a kormányt kritizálta, a politikai elit viselt dolgai csak eszébe jutottak.
BM: Ez engem borzasztóan irritál és bosszant. Amikor azért drukkolok, hogy a kormány elérjen jó eredményeket, akkor ilyennel tönkretesznek sok mindent, és hiteltelenné válnak. Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke is kimondta, hogy saját párttársaitól nem tudja elfogadni az urizálást, a luxusholmikat és hogy ekkora ingatlanokat vesznek, milliós nyaralásokra mennek.
| ||
MN: A katolikus egyház sem mentes a korrupciógyanús esetektől.
BM: Tény, hogy nagyon mellbevágó volt például a pécsi botrány. Nem csak egyházi embertől vagy kormánytisztviselőtől, egyetlen magyar állampolgártól sem tudom elfogadni, hogy túlteszi magát az erkölcsi törvényen. Én azt mondom, hogy állami pénzekkel gazdálkodni olyan nagy felelősség, ahol nem szabad hibázni.
MN: Az egyházán belül milyen fogadtatásra találnak az ön újító gondolatai?
BM: Biztos, hogy sokan összeráncolják a szemöldöküket, de szerintem többnyire a püspöktársaim is így gondolkoznak. Baráti beszélgetésekben kapok bátorító visszajelzést.
MN: Ha egyetértenek, miért nem vállalják fel a véleményüket?
BM: Azzal magyarázom, hogy tényleg túlterhelt minden püspök. Magamon is látom, hogy óriási terhet vállaltunk eddig a közfeladatokból. Oktatásügyben is túlvállaltuk magunkat.
MN: Pedig a kormány azt szeretné, hogy még több iskolát vegyenek át.
BM: Ez képtelenség. Nem csak a fejkvótán múlik, hogy fenn tudjuk-e tartani. Csak akkor van értelme, ha alkalmas humánerőforrást tudnánk biztosítani, de ezt nem tudjuk tovább bővíteni. A nevelés, oktatás a szívügyünk, de nem vagyok elégedett az oktatásban betöltött szerepünkkel. El kell jutnunk odáig, hogy az egyházi fenntartású iskolák ne csak az elitképzésre szorítkozzanak, hanem a szakmunkásképzésben is vegyünk részt. Egyébként nem mi akartunk iskolákat átvenni, hanem legtöbbször a polgármesterek könyörögtek érte.
A Beer Miklóssal készült interjúnkat a csütörtöki Magyar Narancsban olvashatják.
