Végnapok romjai? – Szigliget

  • Rózsa Melinda
  • 2012. augusztus 3.

Kis-Magyarország

A szigligeti Alkotóház jövőre lesz hatvanéves. Szinte mindenki megfordult itt, aki a magyar irodalmi-művészeti életben számít vagy számított. Megszerették, volt egy kialakult rendszere. A művészek most aggódnak, és nem ok nélkül.

Az Alkotóház nem balos vagy jobbos hely, jár ide Pozsgai Zsolt is meg Esterházy Péter is. Nem véletlenül ő ugrott be példaként, hiszen a kastély, amelyben az Alkotóház helyet kapott, régen az Esterházyaké volt. A 19. század elején épült klasszicista épülethez kilenchektáros arborétum is tartozik, ez szabadon látogatható.

Az Alkotóházba elsősorban nem nyaralni járnak az írók, művészek, hanem alkotni; szezonon kívül, egy-egy hónapra is. A maguk formálta szellemi közeg, a semmihez sem hasonlítható környezet, a kastély és a park csendje, békéje számos jelentős munka világra jövetelében volt meghatározó tényező. Ezt a hangulatot több művész is megörökítette. Most épp (szeptemberig) Stekovics Gáspár portréfotóiból és S. Horváth Ildikó rézkarcaiból látható kiállítás az Alkotóházban.

Tavaly mindez veszélybe került, s már olyan hírek röppentek fel, hogy be fog zárni a ház, mert valakinek fáj a foga az ingatlanra. Ez szerencsére nem történt meg, bár a ház fél évig kétségkívül zárva volt. Miután megszűnt a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány (erről lásd korábbi cikkünket itt), az Alkotóház az állam által létrehozott, szentendrei székhellyel működő Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. kezelésébe került. A cég a szigligetin kívül a zsennyei, hódmezővásárhelyi és kecskeméti alkotóházakat is üzemelteti (ez utóbbi nem nyitott ki a többivel egyidejűleg).

Neked ajánljuk