Talán a negyeddöntők előtt jön el a pillanat, amikor érdemes mérlegelni, kik juthatnak a döntőbe, s ki nyerheti meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot. Mindeközben kerülni kell azokat az értelmezési csapdákat, melyek rendre tévútra vezetik gondolkodásunkat. Ne felejtsük el, a futball még véletlenül sem tranzitív játék: sajnos, ha A csapat megveri B-t, majd B megveri C-t, abból még nem következik, hogy A biztosan megveri C-t. A kalapunk mellé tűzhetjük az afféle megállapításokat, hogy X csapat négyből háromszor biztosan megveri Y-t: sajnos, e két csapat csupán egyszer fog majd játszani, s nem egymás után négyszer. A sorozatban nyújtott kiváló, szellemes, gólokat eredményező játék és a jó teljesítmény pedig korántsem garancia a végső győzelemre. Egyszer ugyanis minden nyerő sorozat elkerülhetetlenül véget ér (ebben a témában Sportfogadási Főosztályunk egyetemi tanszéket nyithatna), a legjobbak is elbotlanak, s minél hosszabb egy veretlenségi széria, annál közelebb kerültünk ahhoz, hogy megszakadjon. És akkor még nem említettük a sorozatterhelés rizikófaktorát, hiszen nem biztos, hogy az tűri a legjobban, aki amúgy többnyire (és nagyobb szüneteket tartva) lefocizza az egész világot. (Igen, e tényezők is magyarázzák, hogyan veszíthette el mondjuk a Cruyff-féle zseniális holland válogatott az 1974-es világbajnoki döntőt a házigazda eneszkások javára.
És igen, Puskásék is így bukták 1954-ben a finálét Bernben, amúgy szintén a nyugatnémetek ellen. Persze, tudjuk, a Sepp Herberger-féle csapat tagjai ellenünk spurival tömték magukat, a bíró benézte a lest, és nem adta meg szabályos egyenlítő gólunkat, amivel holtfáradt, kimerült klasszisaink kaptak volna még 30 perc szenvedést. No és még nem is beszéltünk a cserébe kapott német Mercedes, illetve Lanz Bulldog típusú traktorok legendájáról! Apropó, Zakariás és a svájci cselédlány sztorija megvan?)
Mindezek figyelembevételével magabiztosan kijelenthetjük: fogalmunk sincs arról, mit kezd egymással az eddig kevéssé meggyőző produkcióval előálló lengyel és portugál válogatott, melyek, ha ugyan nem érdemtelenül kerültek is ide, de ellenfeleik (svájciak vs. horvátok) talán még jobban festettek volna ebben a körben. Eddig sztárjaik sem hozták magukat: Cristiano Ronaldónak volt egy erős 20-25 perce ellenünk, a horvátok ellen egy elrontott lövése, amiből végül gól lett. Lewandowski legalább berúgta a tizenegyest a svájciak ellen, ennél sokkal többre nem emlékszünk tőle.
Bármelyikük is megy tovább a maga csapatával, a négy között a belga–walesi győztesét kapja, s mindez máris belga döntőbe jutást sejtet – remek csapat, csodálatos, bár számunkra fájdalmasan eredményes támadójátékkal. Csak ne játszana esetükben is megannyi, óvatosságra intő megfontolás, melyeket feljebb már ecseteltünk!
| ||
A másik ág még izgalmasabb! A németeknek az olaszokat kell megverni a továbbjutáshoz, és a négy között ez esetben a franciák várnak rájuk, már ha megszakad az izlandiak egész világot meghökkentő sikersorozata. De a franciák nagyon jók, minden csapatrészükben nagyon egyben vannak, Payet és Griezmann duója pedig félelmetes – no persze, leginkább akkor indulnak be, mikor már éppen a körmükre égne a munka. De ha ilyen jól pánikolnak, akkor messzire juthatnak még. Vajon kaphatunk-e egy olyan drámai és parádés német–francia elődöntőt, mint 1982-ben a Mundialon?
A német futballmasinéria ezúttal is verhetetlennek tűnik, szörnyű, ám a szemnek kétségtelenül tetszetős mechanizmusa irgalmatlanul darált le mindenkit – eddig. Mi lesz, ha a mindent elsöprő erő egyszer csak beleütközik az áttörhetetlen akadályba? Akkor esetleg francia–olasz felállásban újrajátsszák a 2006-os vb-döntőt (remélhetőleg, ezúttal lefejelés nélkül) vagy másik oldalról a 2000-es hosszabbításos, aranygólos Eb-döntőt?
Német–belga vagy francia–belga finálé a legvalószínűbb opció? Esetleg borul minden, és megint a szinte sosem hibázó védőmunkát taktikai ellencsapásokkal s néha ügyes, kipasszolgatós labdatartással kombináló olaszok játsszák a döntőt, a változatosság kedvéért (első csoportmeccsüket megismételve) a belgákkal? Vagy elhamarkodottan írjuk le (visszafogott produkciójuk nyomán) a portugálokat, lengyeleket, s felejtjük el, hogy a walesiek eddigi négy meccsükből hármat megnyertek és ebből kétszer még jól is játszottak? Meglehet, tévedünk, de csekély a valószínűsége annak, hogy a kis csapatoknak, az underdog válogatottaknak lenne még egy dobásuk: Izland valószínűleg hullani fog, Wales esélyei ehhez képest jobbak. Ha pedig a portugálok isteni csoda folytán feljavulnak, esetleg az eddig mutatott sunyi, sunnyogós tempóban befúrják magukat a döntőbe, akkor megesszük a sapkánkat. Első tétünket tehát megtennénk, meglehet, felelőtlenül, érzelmektől is vezérelve, saját mérlegelésünknek is fittyet hányva: talán már a lengyeleken sem jutnak túl.
