A belgák? Vagy a németek? Esetleg a franciák?

  • - h. kovács -
  • 2016. június 30.

Kispálya

Másfél hét, és valaki megnyeri a futball-Eb-t. Voltaképpen mindegy, hogy ki, csak ne a portugálok.

Talán a negyeddöntők előtt jön el a pillanat, amikor érdemes mérlegelni, kik juthatnak a döntőbe, s ki nyerheti meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot. Mindeközben kerülni kell azokat az értelmezési csapdákat, melyek rendre tévútra vezetik gondolkodásunkat. Ne felejtsük el, a futball még véletlenül sem tranzitív játék: sajnos, ha A csapat megveri B-t, majd B megveri C-t, abból még nem következik, hogy A biztosan megveri C-t. A kalapunk mellé tűzhetjük az afféle megállapításokat, hogy X csapat négyből háromszor biztosan megveri Y-t: sajnos, e két csapat csupán egyszer fog majd játszani, s nem egymás után négyszer. A sorozatban nyújtott kiváló, szellemes, gólokat eredményező játék és a jó teljesítmény pedig korántsem garancia a végső győzelemre. Egyszer ugyanis minden nyerő sorozat elkerülhetetlenül véget ér (ebben a témában Sportfogadási Főosztályunk egyetemi tanszéket nyithatna), a legjobbak is elbotlanak, s minél hosszabb egy veretlenségi széria, annál közelebb kerültünk ahhoz, hogy megszakadjon. És akkor még nem említettük a sorozatterhelés rizikófaktorát, hiszen nem biztos, hogy az tűri a legjobban, aki amúgy többnyire (és nagyobb szüneteket tartva) lefocizza az egész világot. (Igen, e tényezők is magyarázzák, hogyan veszíthette el mondjuk a Cruyff-féle zseniális holland válogatott az 1974-es világbajnoki döntőt a házigazda eneszkások javára.

És igen, Puskásék is így bukták 1954-ben a finálét Bernben, amúgy szintén a nyugatnémetek ellen. Persze, tudjuk, a Sepp Herberger-féle csapat tagjai ellenünk spurival tömték magukat, a bíró benézte a lest, és nem adta meg szabályos egyenlítő gólunkat, amivel holtfáradt, kimerült klasszisaink kaptak volna még 30 perc szenvedést. No és még nem is beszéltünk a cserébe kapott német Mercedes, illetve Lanz Bulldog típusú traktorok legendájáról! Apropó, Zakariás és a svájci cselédlány sztorija megvan?)

Mindezek figyelembevételével magabiztosan kijelenthetjük: fogalmunk sincs arról, mit kezd egymással az eddig kevéssé meggyőző produkcióval előálló lengyel és portugál válogatott, melyek, ha ugyan nem érdemtelenül kerültek is ide, de ellenfeleik (svájciak vs. horvátok) talán még jobban festettek volna ebben a körben. Eddig sztárjaik sem hozták magukat: Cristiano Ronaldónak volt egy erős 20-25 perce ellenünk, a horvátok ellen egy elrontott lövése, amiből végül gól lett. Lewandowski legalább berúgta a tizenegyest a svájciak ellen, ennél sokkal többre nem emlékszünk tőle.

Bármelyikük is megy tovább a maga csapatával, a négy között a belga–walesi győztesét kapja, s mindez máris belga döntőbe jutást sejtet – remek csapat, csodálatos, bár számunkra fájdalmasan eredményes támadójátékkal. Csak ne játszana esetükben is megannyi, óvatosságra intő megfontolás, melyeket feljebb már ecseteltünk!

false

A másik ág még izgalmasabb! A németeknek az olaszokat kell megverni a továbbjutáshoz, és a négy között ez esetben a franciák várnak rájuk, már ha megszakad az izlandiak egész világot meghökkentő sikersorozata. De a franciák nagyon jók, minden csapatrészükben nagyon egyben vannak, Payet és Griezmann duója pedig félelmetes – no persze, leginkább akkor indulnak be, mikor már éppen a körmükre égne a munka. De ha ilyen jól pánikolnak, akkor messzire juthatnak még. Vajon kaphatunk-e egy olyan drámai és parádés német–francia elődöntőt, mint 1982-ben a Mundialon?

A német futballmasinéria ezúttal is verhetetlennek tűnik, szörnyű, ám a szemnek kétségtelenül tetszetős mechanizmusa irgalmatlanul darált le mindenkit – eddig. Mi lesz, ha a mindent elsöprő erő egyszer csak beleütközik az áttörhetetlen akadályba? Akkor esetleg francia–olasz felállásban újrajátsszák a 2006-os vb-döntőt (remélhetőleg, ezúttal lefejelés nélkül) vagy másik oldalról a 2000-es hosszabbításos, aranygólos Eb-döntőt?

Német–belga vagy francia–belga finálé a legvalószínűbb opció? Esetleg borul minden, és megint a szinte sosem hibázó védőmunkát taktikai ellencsapásokkal s néha ügyes, kipasszolgatós labdatartással kombináló olaszok játsszák a döntőt, a változatosság kedvéért (első csoportmeccsüket megismételve) a belgákkal? Vagy elhamarkodottan írjuk le (visszafogott produkciójuk nyomán) a portugálokat, lengyeleket, s felejtjük el, hogy a walesiek eddigi négy meccsükből hármat megnyertek és ebből kétszer még jól is játszottak? Meglehet, tévedünk, de csekély a valószínűsége annak, hogy a kis csapatoknak, az underdog válogatottaknak lenne még egy dobásuk: Izland valószínűleg hullani fog, Wales esélyei ehhez képest jobbak. Ha pedig a portugálok isteni csoda folytán feljavulnak, esetleg az eddig mutatott sunyi, sunnyogós tempóban befúrják magukat a döntőbe, akkor megesszük a sapkánkat. Első tétünket tehát megtennénk, meglehet, felelőtlenül, érzelmektől is vezérelve, saját mérlegelésünknek is fittyet hányva: talán már a lengyeleken sem jutnak túl.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.