Hitték volna? Már a második kör után azt találgathatjuk, kivel játszunk a kieséses szakaszban!

  • narancs.hu
  • 2016. június 18.

Kispálya

Az Izland elleni egy pont azt jelenti, hogy a magyar válogatott harmadiknál rosszabb helyen nem végez. Szinte biztos, hogy továbbjutott a csapat!

Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, nem mondhatni, hogy ekkor a mutatott játék miatt az infarktus kerülgette volna a nézőt. A tizenegyesen nincs mit vitatkozni: már Király Gábor megmozdulását is be lehetett fújni (bár a hálóőr előre vetődését például egy a keményebb futballt előnyben részesítő szigetországi sípmester biztosan nem látta volna szabálytalannak, és a brit futball szerelmeseiként szerintünk sem volt az), Kádár viszont egyértelműen kirúgta a támadó ellenfél lábát, akárhányszor néztük is vissza az ominózus jelenetet.

false

 

Fotó: MTI

A második félidőt Magyarország végigtámadta, de fölénye meddő volt, és ennek láttán egyre többször ötlött fel bennünk a futball örök igazsága, miszerint ezt a sportágat nem pontozásra játsszák, hanem gólra. Izland azonban elkövette azt a hibát, hogy a bekkelés érdekében lemondott a gólszerzésről, és teljesen átadta a területet ellenfelének. Szinte törvényszerű volt, hogy a totális defenzívára beállt csapat előbb-utóbb hibázik. Így is lett, Magyarország egy öngóllal egyenlített.

Ezzel a válogatottnak két forduló után négy pontja van, és harmadiknál rosszabb helyen már bizonyosan nem végez a csoportjában. A többi négyesfogat eddigi eredményei láttán az is igen valószínű, hogy – amennyiben tényleg harmadikok lennénk csak, bár szerintünk a második helyet és ezzel a gond nélküli továbbjutást is megcsíphetjük – a hat csoportharmadik közül lesz legalább két rosszabb nemzeti válogatott. Egy következő posztunkban a potenciális ellenfeleket latolgatjuk majd.

(A dőlt betűs kifejezések a magyar futball szakértőitől elcsent terminusok.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.