Végre kiderült, hogyan nyerhettünk volna az 1954-es világbajnokságon

  • narancs.hu
  • 2016. július 11.

Kispálya

Úgy, ahogy tegnap a portugálok.

A mai napig tartja magát, hogy az aranycsapat berni vereségét Puskás jelenléte okozta, pontosabban az, hogy a sérült őrnagy csak azért vállalta a játékot, mert csapatkapitányként ő szerette volna elsőként magasba emelni a trófeát.

false

Nos, Cristiano Ronaldo tegnap megmutatta, mit kellett volna csinálnia Puskásnak.

Azt, amit ő csinált: cserét kérni.

Mert ne feledjük: a svájci világbajnokságon a magyar csapat legnagyobb hőstetteit, a brazilok elleni negyeddöntőt (4:2) és az Uruguay elleni elődöntőt (ugyancsak 4:2) Puskás nélkül hajtotta végre.

Szóval, ha a döntőben Puskás rövid játék után cserét kér, és akkor a brazil- és uruverők minden bizonnyal megeszik a németeket vacsorára, ám a kupát – ahogy tegnap Ronaldo – mégiscsak a cséká, azaz Puskás emelhette volna elsőként az égbe.

Vagy nem.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.