A minap egy igen fontos munkamegbeszélésre készülődtem. Mivel pontosan tudom, hogy az első benyomás mennyit számít, a felkészülés igen hangsúlyos része volt, hogy az outfitem gondosan megkomponáljam. Természetesen úgy véltem, hogy a ruhatáram egyik darabja sem alkalmas a nemes feladatra, így vettem egy vadiúj, pompás nyári nadrágkosztümöt, háromrészeset.
Tudtam, hogy mindig jól hat, ha a lenge kis zakóval trükközünk, és ha első pillantásra világos, hogy az öltözék részei jól harmonizálnak. Mivel márkás és igen borsos árú volt a kis szett, most aztán nem számítottam tragédiára. Vígan lejtettem a hőségben az iroda felé, a magabiztosságom kedves kis mosolyt rajzolt az arcomra. Sokan megnéztek útközben, de ezt is teljesen természetesnek tartottam, miért ne bámulnának, hiszen pompás a külsőm, remekül nézek ki.
Azért az irodaház liftjében még egy fullképet akartam magamról, csak úgy, megerősítésképp, mikor az a kis mosoly rémült fintorra váltott. A kiváló rucim ugyanis eléggé elengedte magát. Vagyis a színeit. Nagy sötétbarna és feketés-kékes csíkokkal volt tele a karom és a testem, az egész dekoltázsom. Hömpölyögtek, kanyarogtak az iszaphoz hasonló kis patakocskák a combom kilátszó részén, és végig a lábamon. Tébolyultan kezdtem elkenni, levakarni a foltokat, amivel csak azt értem el, hogy itt-ott csomókban összeállt a festékanyag, és a bőröm kipirosodott. Illetve a perfektre lakkozom körmeimbe is beleivódott a festék, teljesen olyan lett a kezem, mintha disznóganézásból érkeztem volna.
Sajnos mihelyst kiléptem a liftből, a titkárnő már vezetett is be az irodába. Próbáltam úgy tenni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy úgy festek, mint aki két hete nem látott fürdőszobát, és igyekeztem lelkileg visszakerülni a képmásom megpillantása előtti állapotba. Végigfeszengtem az egész megbeszélést, elrontottam mindent. Nem tudtam nem észrevenni, hogy a partnerem konstatálja a dolgot, miszerint én egy utolsó, igénytelen tapló vagyok, aki egy nyilvánvalóan fontos ügy kedvéért sem tudja összekapni magát.
Tavaly már egyszer – egy hasonló baleset miatt – megfogadtam, hogy minden új ruhát kimosok egyszer a premier előtt. Tavaly egy kis kék ruci miatt festettem úgy, mint egy kicentrifugázott avatar, de szerencsére akkor csak egy udvarlót kellett lepattintanom, így még segítségemre is lett a rohadék ruha…
