Száz híres/88. Palasovszky Ödön

KOmplett

„Állj meg és kiálts. / Tested táncával, lelked szüntelen hangjaival. (…) Mert mind egy család, aki te szeretsz. Keresd meg őket a te játékaidban. Keresd meg magadat is. /Hol vagy te? hol vagy? / Mert mind egy család, akinek a szemében ugyanaz a tűz villan. /(…) Keresd meg őket a te játékaidban.”

Az avantgárd hercegének is nevezték, és herceg volt, valóban. Versei talán nem is versek, már túl vannak azok is a kategóriákon, a belőle természetesen kiömlő ritmikus, látomásos képek, erős dallamú sorok halmaza. Weöres Sándor egyenesen a beatköltők előfutárának nevezte. Elfúl bennem, ahogy olvasom, nem is tudom úgymond rendesen olvasni, kimondódik bennem, megtelíti a tüdőmet, mozdulatot akar a lüktetése. Palasovszky versei élni akarnak, hangzani, kiállni a színpadra. Fényt kívánnak, rivaldafényt, hogy aztán a takarásban – immár feltöltekezve – maguk világítsanak tovább. (Zenét kapnak bennünk, pulzálnak, ki kell próbálni: „Így jártak ők jártunk a napban / jártunk az erdő kékein / így jártak-keltek egykoron – / futótüzek amerre szállnak / véráramuk titkos ösvényein / bukószelek amerre kalandoznak – / így jártak-keltek egykoron”.) Szétmázolt balladák, a „dolgok gáttalan iramát” öntudatlan követők.

false

 

Fotó: Marjai Judit

Színház és tánc és költészet. A testet is a lírához rendelte, mellé és nem alá, a mozdulatokba átültette a szavakat, a szavakba a mozdulatot. (Gyönyörű ember volt, sokszor nézegetem a képeit – még öregen is vonzó. Egyik legvonzóbb karakter a számomra. A képet azért választottam, mert a test és a szenvedés képe, az ismétlődések üteme valahogy mindig őt idézi…)

Egy furcsa éjjelen „ismerkedtem meg” vele. A beszélgetést egyszer csak megakasztotta egy barátom, aki talpig bársonyban elkezdte szavalni a Karmazsin litániát. Szürreális volt, lenyűgöző, elhalkult a zsivaj, figyeltünk. Én először azt hittem, belőle csak úgy öntudatlan szakadt fel egy költemény, de aztán elmondta, Palasovszky verse ez. Hosszú vers, mint majd mindegyik, úgy ömlenek, mint a felborult üvegből a bor, rá a szőnyegre, a parkettára, a ruhánk is boros lesz, alig lehet kitisztítani aztán, átitat a vers, nyomot hagy, napokig kaparászta belül a gondolataimat, vagy éppen ringatta. Ó, karmazsin. Éreztem a színt, és éreztem azt, hogyan ragadják meg a szavak az árnyalatokat. Nem körülír Palasovszky, hanem belülről szól ki a dolgokból. Így az olvasó/hallgató is bevonódik, illetve beszippantódik, el sem kell engednünk magunkat, hiszen nem vonzás ez, amit elutasíthatunk, hanem örvény, mely vonzóvá teszi a fulladást.

„Kiálts nekik: a te vérszerinti rokonaidnak – / Talán meghallja valaki / talán mások is kiáltanak. / Talán mindenki így fog kiáltani. / Talán megváltoztatja arcát a világ.”

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.