Száz híres/88. Palasovszky Ödön

KOmplett

„Állj meg és kiálts. / Tested táncával, lelked szüntelen hangjaival. (…) Mert mind egy család, aki te szeretsz. Keresd meg őket a te játékaidban. Keresd meg magadat is. /Hol vagy te? hol vagy? / Mert mind egy család, akinek a szemében ugyanaz a tűz villan. /(…) Keresd meg őket a te játékaidban.”

Az avantgárd hercegének is nevezték, és herceg volt, valóban. Versei talán nem is versek, már túl vannak azok is a kategóriákon, a belőle természetesen kiömlő ritmikus, látomásos képek, erős dallamú sorok halmaza. Weöres Sándor egyenesen a beatköltők előfutárának nevezte. Elfúl bennem, ahogy olvasom, nem is tudom úgymond rendesen olvasni, kimondódik bennem, megtelíti a tüdőmet, mozdulatot akar a lüktetése. Palasovszky versei élni akarnak, hangzani, kiállni a színpadra. Fényt kívánnak, rivaldafényt, hogy aztán a takarásban – immár feltöltekezve – maguk világítsanak tovább. (Zenét kapnak bennünk, pulzálnak, ki kell próbálni: „Így jártak ők jártunk a napban / jártunk az erdő kékein / így jártak-keltek egykoron – / futótüzek amerre szállnak / véráramuk titkos ösvényein / bukószelek amerre kalandoznak – / így jártak-keltek egykoron”.) Szétmázolt balladák, a „dolgok gáttalan iramát” öntudatlan követők.

false

 

Fotó: Marjai Judit

Színház és tánc és költészet. A testet is a lírához rendelte, mellé és nem alá, a mozdulatokba átültette a szavakat, a szavakba a mozdulatot. (Gyönyörű ember volt, sokszor nézegetem a képeit – még öregen is vonzó. Egyik legvonzóbb karakter a számomra. A képet azért választottam, mert a test és a szenvedés képe, az ismétlődések üteme valahogy mindig őt idézi…)

Egy furcsa éjjelen „ismerkedtem meg” vele. A beszélgetést egyszer csak megakasztotta egy barátom, aki talpig bársonyban elkezdte szavalni a Karmazsin litániát. Szürreális volt, lenyűgöző, elhalkult a zsivaj, figyeltünk. Én először azt hittem, belőle csak úgy öntudatlan szakadt fel egy költemény, de aztán elmondta, Palasovszky verse ez. Hosszú vers, mint majd mindegyik, úgy ömlenek, mint a felborult üvegből a bor, rá a szőnyegre, a parkettára, a ruhánk is boros lesz, alig lehet kitisztítani aztán, átitat a vers, nyomot hagy, napokig kaparászta belül a gondolataimat, vagy éppen ringatta. Ó, karmazsin. Éreztem a színt, és éreztem azt, hogyan ragadják meg a szavak az árnyalatokat. Nem körülír Palasovszky, hanem belülről szól ki a dolgokból. Így az olvasó/hallgató is bevonódik, illetve beszippantódik, el sem kell engednünk magunkat, hiszen nem vonzás ez, amit elutasíthatunk, hanem örvény, mely vonzóvá teszi a fulladást.

„Kiálts nekik: a te vérszerinti rokonaidnak – / Talán meghallja valaki / talán mások is kiáltanak. / Talán mindenki így fog kiáltani. / Talán megváltoztatja arcát a világ.”

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.