KOmplett

„Emberi művet / csak abbahagyni lehet / – befejezni: nem” – írta Fodor Ákos, a nemrég elhunyt nagyszerű haiku költő. Sokszorosan, zsigerien átérzi ezt egy alkotó, mikor kötetet állít össze, vagy amikor egy nagyobb művet kellene kiadnia a kezéből. Egyszer csak ki kell mondani: ennyi.

Írókat fényképezni külön műfaj. Nem elég látni őket, a szövegeiket is érdemes ismerni, a közeget, amiben élnek, hogy az arckép, a képmás hiteles legyen. Oláh Gergely Máté évek óta kitartóan fényképezi az alkotókat.

Széles körben elterjedt tévhit, hogy az a nagylelkű, igazán önzetlen ember, akinél önmaga mindig leszorul a dobogóról. Meg kell tanulni jól szeretni magunkat. Ebben segíthet Yudit Maros és Verena Kast egy-egy könyve.

Csőlátás, bezárkózás, arisztokratikus elkülönülés, köldöknézés, elefántcsonttorony. Ezek a szavak bizony mindig elhangzanak, ha a kortárs művészetről van szó. Mennyit fednek a valóságból?

Meglepő, bizarr szentképek, tobzódó színek, éles kontúrok. Első pillantásra legalábbis kétértelmű alkotások, melyeknél igen sok van a befogadóra bízva. A festőt, Silard Isaakot kérdeztem.

Verebics Ágnes képzőművész egy újabb sokkoló sorozattal lepte meg közönségét. Ezúttal nőket démonizált és formált át egyszerre rémületes és egyszerre mélyen ősi teremtésekké: a Hairy Ganggé, azaz a szőrös nőkké. A művészt kérdeztem.

Létezik-e szörnyű gyerekkor után elégedett, ne adj isten, boldog felnőtt lét? Túl lehet-e tenni magunkat a korai sérelmeken? Erre ad egyfajta választ Jeanette Winterson Miért lennél boldog, ha lehetsz normális is? című önéletrajzi regénye és Guus Kuijer felnőttekre is ugyanolyan erővel ható mesekönyve.

Nemrég megjelent egy elegáns kis album, a József Attila Kör és a Mr. Sale Öltönyház együttműködésének eredményeként, melyben elegáns írók és „ruhaköltemények” találhatók. Erről a rendhagyó projektről kérdeztem Hevesi Judit költőt, a kötet egyik szerkesztőjét.

A Radnóti Színházban estéről estére Krizsó Szilvia újságíró, televíziós műsorvezető teljesen egyedi talkshow-t vezet, ahol mind őt, mind a vendégeit más fénytörésben láthatjuk. Erről kérdeztem.

Szétkent ikonok, eltorzult arcok, elmázolt álomképek. Hatalmas táblaképeken deheroizált hősök, akik próbálják kitalálni, kik is ők valójában. Leila hercegnő már bennünk magunkban kérdezi, ő vajon Mickey egér-e… És mindez egyetlen kiállításon.

Szegedre járt rajzszakra, de már középiskolában is csinált ékszereket, például viaszba nyomott bélyegekből, hajlított drótból. Meglepő anyagú és látványos formájú munkák kerülnek ki a kezéből, papírból, alumíniumból, betonból – és még ki tudja, miből. A formákról és a hozzájuk kapcsolódó érzésekről beszélgettünk.

Szinte egy lendülettel olvastam el Rados Virág négy regényét, amelyek mind egy-egy olyan problémát járnak körül, melyekről nem szívesen beszélünk.

Both Miklós és zenésztársai a Café Budapest keretében mutatták be a Kínai utazóalbumot. A lemez egy kísérlet, melynek lényege az volt, vajon le lehet-e írni egy utazást – zenei nyelven.

Nézzünk egy kicsit másképp a kortárs irodalomra! Talán ez lehetne a hihetetlenül intenzív, beszélgetéssel, jelenetekkel és zenével teli, igen szórakoztató estek mottója. A két szerkesztő-házigazdát, Zelei Miklóst és Janoxot kértem meg, hogy meséljenek a sorozatról.