Láthatatlan küzdelmeink – Rados Virág regényeiről

KOmplett

Szinte egy lendülettel olvastam el Rados Virág négy regényét, amelyek mind egy-egy olyan problémát járnak körül, melyekről nem szívesen beszélünk.
false

A Bipolárissal hosszú idő óta szemeztem, először egy terápiás hétvégén láttam a könyvet az önsegítő olvasmányok között. Akkor már hosszú évek óta jártam egyik terápiáról a másikra, és folyamatosan próbáltam megfejteni – hol pszichológusok, hol pszichiáterek, hol szakkönyvek segítségével –, mi is a bajom. A Bipoláris elsősorban azért érdekelt – bár azt tudtam, hogy én magam nem ezzel küzdök –, mert szerettem volna belülről látni, más hogy éli meg a szélsőséges hangulatzavarokat, a mindennapi életet nehézzé (olykor elviselhetetlenné) tévő lelkiállapotokat. A fórumokat rendszeresen nézem, de valahogy többre vágytam: teljes egészében olvasni a folyamatról.

Virágot addig újságíróként ismertem, annak idején, mikor a pályám épp elindult, készített velem egy interjút, az elsők egyikét. Azóta követtem a – főleg tárcaírói – munkásságát, így attól nem féltem, hogy a könyve esetleg nehézkes vagy emészthetetlen lesz. És mivel a Bipoláris bevallottan önéletrajzi munka, még jobban felcsigázott: érdekelt, hogy egy, az enyémhez hasonló pályán lévő ember hogyan tudta mederbe terelni ezt a gyógyíthatatlan – de szinten tartható – betegséget. A könyv legnagyobb érdeme a részletessége és az őszintesége, ahogy részletről részletre kibomlanak előttünk előbb a betegség, majd a gyógyulás (visszaesésekkel tagolt) stációi. És mindez kellő beleéléssel (de sosem túlhajtva az önsajnálat felé), sok iróniával, nem szájbarágósan. Fontos könyvnek gondolom a Bipolárist amiatt is, hogy elolvasva segíthet felismerni másoknak is, ha a betegséggel találkoznak, hiszen, mint kiderült, maguk a szakemberek is nehezen diagnosztizálják az ebben szenvedőket, és sokszor a félrekezelés, az analitikus terápiák csak rontanak a helyzeten, közben pedig a beteg ki tudja, milyen veszélyeknek teheti ki magát…

A Bipoláris után a Visszakapott életet olvastam el, ami szintén önéletrajzi ihletésű, a mellrákból való gyógyulás története. Ugyanaz a nagy érdeme, mint a Bipolárisnak: krokodilkönnyek nélkül, egyszerűen és tisztán mesél egy kegyetlen, emberpróbáló betegségről.

A szöveg nem akar meghatni, nem direkt az érzelmeket bombázza, csak mesél, felesleges körítések nélkül. A küzdelmet a betegséggel, a munkák elvesztésével. A család és a barátok reakcióit is nagyon tanulságos megismerni, mert amíg nem kerülünk igazán nehéz helyzetbe, addig valóban nem tudhatjuk, kitől mire számíthatunk. (Ezt többen tanúsíthatják, akik átestek már valamilyen komoly betegségen.) A kezelések közben kibontakozó szerelem sem holmi szirupos, hamis mellékszál itt, és még véletlenül sem valamiféle lányregényes betét: épp a nehézségek, kételyek megjelenítésétől válik hitelessé a történet.

Azoknak is fontos segítség lehet A visszakapott élet, akik szintén a nőiességük elvesztésétől rettegnek a műtétek után. Persze mindenki másképp éli meg ezt, de hallani egy vallomást arról, hogy így is létezik szerelem, és hogy a nőiségünk alapja nem feltétlenül a meglévő méhünk – mindenképpen orvosság.

A legkevésbé személyes regény az új, szerintem nem éppen a legszerencsésebb címet kapott Ádám asszonyai, amely több szálon fut, és több hangon beszél ugyanarról a történetről. Egy életközépi válságban szenvedő férfi, Ádám az origó, az ő házasságának felbomlástörténete. Ez a könyv kissé nehezebben indul, mint azt Virágtól megszokhattuk, és nehezebben is szippant magába. Eleinte kissé közhelyesnek éreztem az úgynevezett tipikus felállást, a megunt feleség és a gyönyörű munkatársnő meséjét, ám később épp ez a tipikus, klisészerű helyzet tud élettel telítődni – azon a ponton, amikor Ádám megpróbál új életet kezdeni. Mivel szinte rögtön az elején tudjuk, hová fut a hősök sorsa, a hangsúly itt is a lelki mozgatórugókra helyeződik át.

A kedvencem Virágtól A bántalmazó házasság című regény, bár mind a könyv címét, mind a borítóját elrontottnak tartom. A két száradó rózsa a címlapon giccset sugall a szigorúan szakkönyvízű cím alatt – nem teszi vonzóvá a könyvet, holott igen fontos munkáról van szó. A főhősnő, Anna társat keres, és sok hiábavaló próbálkozás után (a szeretői létet már kevésnek érzi) úgy gondolja, egy művelt, kedvesnek tűnő férfi – aki végre nem tartozik senkihez – megfelelő lesz. A lány vakká válik a jelekre, szép lassan sodródik bele a bántalmazó kapcsolatba, hogy végül önbecsülését, egyéniségét csaknem teljesen elveszítve döbbenjen rá: tovább így nem mehet.

Ahogy fokról fokra haladunk előre, úgy kapnak a kezdeti kis baljós jelenetek egyre fenyegetőbb színezetet – és itt megint ki kell emelnem Rados regényeinek segítő aspektusát –, ettől válik valóságossá a történet. És talán aki olvassa, és hasonló szituációkban van (a statisztikák szerint többen, mint gondolnánk), előbb öntudatra tér, mint a hősnő, aki még az agyba-főbe verésre is talál mentséget, és akit egy időre megnyugtatnak a bántalmazó kapcsolatokban lévő úgynevezett nászútperiódusok…

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.