Két szóval és mutogatással

KOmplett

Both Miklós és zenésztársai a Café Budapest keretében mutatták be a Kínai utazóalbumot. A lemez egy kísérlet, melynek lényege az volt, vajon le lehet-e írni egy utazást – zenei nyelven.

Színes, sokrétű, eklektikus anyag lett a végeredmény, Both Miklós eddigi – szerintem – legizgalmasabb projektje. Több kínai vendéget is meginvitált, róluk kérdeztem.

false

 

– Mi tudható Wang Xiao mesterről?

– Wang Xiao különös, öntörvényű ember, aki korábban sokat vándorolt, és több helyen lakott. Végigjárta például lóháton a Góbi sivatagot is, és útközben írta a dalait. Mindezek után felköltözött Tibet hegyeibe, és kocsmát nyitott, ahol elő is adta ezeket a dalokat, és a környéken ismert előadó lett. Mi már nem ott találkoztunk, mert pár éve leköltözött Daliba. Amikor Dali környékére értünk, többen ajánlották, hogy őt mindenképp hallgassam meg. Izgalmas, kompromisszumokat nem ismerő személyiség Wang, de persze a zenén kívül mélységeiben olyan nagyon sok mindent nem tudhattam meg róla, mert mindössze két angol szót tudott akkoriban, a yest és az OK-t. Így kommunikáltunk, és mutogatással, ami vagy összejött, vagy nem. Minden reggelünk egy rituáléval indult. Egy lapra fel voltak nekem írva a fontos kérdések magyarul és kínaiul úgy, hogy alapvetően számokkal lehessen válaszolni rájuk. Ilyesmik, hogy hánykor kezdünk próbálni, mikor indulunk, hol a koncerthelyszín. Ezt a papírt kitöltötte nekem a mester, így ha egyedül maradtam, a taxisoknak például csak meg kellett mutatnom, hová is kell mennünk.

– Koncert közben a színpad két oldalára ültettétek őt és Yang Jimát, az énekesnőt, mint a jin és jang megtestesítőit.

– Yang Jima korábban már underground körökben ismert volt. Énekelni a dédanyukájától tanult, sok olyan dal van a műsorban, amit úgymond ilyen módon örökölt, tőle kapott. Családjában női ágon ment tovább az éneklés szeretete, a nagymamájával máig sokat énekel közösen. Szép, tradicionális zenén alapszik, amiket előad, de ők nem úgy kezelik ezt, mint például mi, magyarok, azaz nem céljuk a hagyományőrzés, hanem a dalokat megtanulják, és szabadon használják aztán. A dallamtól is eltérnek, ha úgy adódik, így ezeket a dalokat is kreatívan megformálta magában Yang, az övéi lettek. A kínai állami televízió nagyon sokáig fűzte, hogy vegyen részt egy tehetségkutatón, a Chineise Idolon. Amikor megismertem, még nem volt annyira ismert. Sanghajban végeztünk a lemezfelvétellel, hazautaztunk, és rá egy-két hétre berobbant. Második helyezést ért el, és mivel ezt a műsort több mint ötszázmillióan nézték, gyökerestől felfordult az élete.

– És a testvérpárt, akik autentikus népi zenét játszottak, illetve táncoltak a koncerten, hol találtátok?

– A pártnak van egy külön részlege arra, hogy a kínai tradicionális kultúrát felügyeljék. Ennek a vezetőjét kellett megkeresnünk, mert a hegyekben engedély nélkül nem volt egyszerű zenét gyűjteni. Mihelyst megérkeztünk, jelezték neki, hogy itt vagyok, és mellékelték a kérvényhez az életrajzomat. Hamarosan jött egy telefon, hogy este hatra jön értünk egy autó, és elvisz minket a főnökhöz. Jött is három fekete Audi, beültünk páran a csapatból, természetesen jött velünk tolmács is. A helyszínre megérkezvén szürreális szituáció fogadott minket. Kinyílt a kertkapu, és hirtelen, a semmiből egy házi zenészekből álló zenekar bukkant elénk. Először ettünk, a főnök édesanyja sütött-főzött ránk, majd elkezdődött az ivászat. A végén mindenki berúgott, a főnök ott cha-cha-cházott egymagában, és a zenészek csak nem hagyták abba, szolgáltatták egyre a zenét. Még az elején társalogtunk ugyan felszínes dolgokról, de a lényeget nem érintettük, egyszerűen káoszba fulladt minden. Egyébként nagyon kedvesek voltak, és másnap reggel meglepő módon megkaptuk a papírt, hogy engedélyünk van gyűjteni. Harmadnap jött egy újabb telefon, hogy menjünk el a helyi kultúrházba reggel tízre. Odamentem persze, és a helyszínen egy busznyi ember várt, akiket a környező hegyi falvakból gyűjtöttek be. Sorban ültek népviseletben a padon. Válasszatok – mondták nekem. Közülük választottuk ki egyébként a két testvért is, akiket a színpadon láthattak. Persze amikor a falvakat jártuk be, mi is direkt kerestük a helyi népzenét játszó földműveseket, de így – hogy kiválogatva a legjobbakat bemutatták nekünk – könnyebb volt a kapcsolat elkezdése. A testvérpár egyébként olyan zenét hozott, amiket otthon, maguknak játszanak, teljesen autentikus figurák.

false

Wang Xiao egyik dalának a szövege, Babiczky Tibor fordításában:

Himalája

Himalája hegyei közt mentem énekelve.

Szembejött egy xigazéi nő, s felelt énekemre:

„A feleséged szülni fog.”

Előkaptam egy flaska bort, s mentem, neki a világnak.

 

Mindig kelet felé fordulok, sosem a nyugati határnak.

Egy kashgari nő érkezik: „Láttam az apádat.”

Elővettem a rawapom, s zenéltem a lánynak.

Szülőföldemnek nincs neve, hazám: egy haza szelleme,

s indultam, bár sehol se vártak, gyülekeztek a fellegek,

s én mentem, neki a világnak.

 

Changani nő jön szembe most: „Asszonyod megőrült.”

Virágot tűzött hajába, s elhagyta, akit ő szült.

A vándorló ég borult fölé, míg egy nagy hegyre fölért,

ahol – azt mondják – táncba fogott, nem kérdezték, s nem mondta, mért,

csípője ringott, hajladozott.

 

Most felcsendül bennem mélyről, szelíden szól, halkan,

apám éneke, egy furcsa szibériai dallam.

Azt mondja: ha ostor nincsen, nem lelünk irányt a Nincsben.

Ez szól a Góbi-sivatagban: míg semmi reményünk nincsen,

addig csak ez a dal van.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.