Árvaiék esete az emigrációs szakirodalom alapján tipikusnak mondható. A Kaliforniai fürj ennyiben - és itt helytálló a fülszöveg megállapítása - csakugyan emléket állít egy fontos történelmi eseménynek, a századfordulón zajló nagy kivándorlási hullámnak, és szociográfiai pontossággal követi végig hőseit a beilleszkedés útján. István előbb a Cleveland-közeli Toledóban lesz vasöntödei munkás, aztán pár év múlva az egyre bővülő család átköltözik a kaliforniai Santa Paulába. Közben a családtagok egyre inkább ráéreznek a lassú, de biztos gyarapodás ízére, átveszik a helyi szokásokat. Olyannyira, hogy amikor végül, hosszú évtizedek múltán mégis összejön a pénz, már több érzelmi szál és emberi kapocs köti őket az Újvilághoz, mint a régihez. Árvaiékat 1937-ben látjuk utoljára viszont, amikor az elismert geológussá lett legidősebb fiukat és olasz származású feleségét látják vendégül kisfiukkal, Johnnal a farmjukon. A gyerek értelmes, érdeklődő, Árvai István pedig türelmesen mutogatja és magyarázza neki a háztáji állatokat, ám a Kaliforniában honos madarakról, a kékszajkóról, a Steller-szajkóról és a bozótszajkóról már a kis John tud többet.
A madarak ismerete - a cím kiemelése miatt is - metaforikus értelmet nyer a könyvben: a táj ismerősségének, belakhatóságának, az adott ember sorsával való öszszekapcsolódásának a jele, röviden annak, hogy az adott szereplő "gyökeret vert" a tájban. A könyvben általában véve nagyon kevés a metaforikus elem, de a kaliforniai fürj kiemelten István és Kalifornia viszonyának a szimbóluma: a fürjek mindig életének sorsfordulóikor tűnnek fel. István eleinte a nevüket sem tudja (ahogy sok más amerikai állatét és növényét sem), de végül már a csipogásuk "értelmét" is meghallja, és a saját letelepedési terveire vonatkoztatja: "így lesz jó, így lesz jó". A fürjeken kívül egyedül talán az a három-négy álom említhető még metaforikus elemként, melyet István és felesége, Anna álmodik a könyv elején és végén, és amelyek mind a hovatartozással, az otthon hollétével kapcsolatos szorongásukat szemléltetik. Ezeket leszámítva a Kaliforniai fürj szélsőségesen deretorizált, azaz hiányoznak belőle a lírai, metaforikus elemek, melyekkel a modern regények előszeretettel élnek, és amelyek az asszociációs logika segítségével hatékonyan tartják egyben a regények fiktív világát. Oravecz regénye inkább tényszerű, szárazon követi a kronológiát, narrátora konstatív, szenvtelen és távolságtartó.
Mindez erősen közelíti a regényt Oravecz költői poétikájához, amit szintén tárgyilagosként, személytelenként, konstatívként és deretorizáltként szokás leírni, és ami így a Kaliforniai fürjet érdekes regénypoétikai kísérletté is teszi. Ha az Ondrok gödrét a kritikusok - a benne lévő sűrű helytörténeti, szajlai anyag miatt - a Halászóemberrel állították párhuzamba, akkor legalább ennyire indokolt a Kaliforniai fürjet Oravecz 1979-es Egy földterület növénytakarójának változása című verseskötete mellé sorolni, mely a jelen regényhez hasonlóan tobzódott a tárgyiasságok részletező, az embert háttérbe szorító leírásában. Éles határ a két regény között persze nem vonható. A túltengő tájleírások már az Ondrok gödrében is jelen voltak, amit ezért hol parasztregénynek, faluregénynek, hol irodalmi szociográfiának (és persze családregénynek) aposztrofált a kritika - felróva közben a szereplői jellemek elnagyoltságát. A Kaliforniai fürjben is a táj és a tájleírás a meghatározó elem, legyen szó a természeti táj geológiai történetéről, kinézetéről, faunájának és flórájának felsorolásáról, hely- és ipartörténetről, vagy akár urbánus tájak szociografikusan pontos megjelenítéséről. Oravecz bámulatos mennyiségű tényanyagot halmoz fel, és meg is oszt az olvasóval minden információt, ami csak az Árvai család által megtett út tér-időbeli koordinátáihoz köthető. A tényekre, a külső tárgyiasságokra fordított figyelem, a leírás mint a könyvben túltengő elem azonban centrifugális erővel pörgeti ki a szereplőkből a mélységet és életszerűséget, és ruházza át a körülöttük lévő tájra. Árvaiéknak van történetük ugyan, ám aminek apró mozzanataiban is jól dokumentált mélysége, átlátható működése, törvényei, a mű egészére kiható ereje van, az a táj, a tárgyiasságok, és nem az emberi lélek. Santa Pauláról vagy akár az első motorbicikli-modellekről is többet tudunk meg, mint a szereplők jelleméről, motivációikról, félelmeikről és vágyaikról. Jelen vannak ők is, de inkább csak amolyan mozgó lámpásokként, melyek segítségével egyre jobban bevilágítható és felderíthető az új föld, az új környezet, az új haza - és akikre viszonzásképp épp csak annyi fény vetül vissza erről az új földről, ami a beilleszkedésük, az új tájhoz való idomulásuk mindenkori mértékére utal.
A könyvnek ez a vonása kikezdi az olvasmányosságát. A szereplők életútjából kirajzolódó cselekmény vontatott, elaprózott és mechanikus. Családfakutatók számára ismerős helyzet, amikor az ősök egyéni érzésvilága, jelleme mindörökre elveszett, csak vázlatosan kinyomozható, ám levéltárakban bőséges anyag áll rendelkezésre az őket körülvevő történelmi-társadalmi és természeti valóságról, és ezért ez a valóság mintegy az ős személyisége helyére lép. Oravecz könyve ilyen érzést kelt. (Interjúkból, korábban megjelent prózákból tudható is, hogy a könyv nagyon sokat merít a szerző családjának történetéből.) Tulajdonképp az Árvai család életéből írt magánenciklopédia a Kaliforniai fürj, ahol a szereplők és a regényjelleg háttérbe szorulnak. Tényszerű, hosszú tárgy- és tájleírásai hol izgalmasak és élvezhetők, hol nem. A magam részéről például élveztem a vad kaliforniai tájak megrajzolását, a geológiai eszmefuttatásokat és a helytörténeti összefoglalókat, de az olajfúrás korabeli technikáját ismertető 31. fejezet még alig ötoldalas terjedelmében is végtelenül hosszúnak tűnt.
Ahol viszont a felhalmozott információanyag egyértelműen jól szervesül a regény cselekményével, és nem nyomja agyon a szereplőket, az a beilleszkedés apró mozzanatainak leírása. Oravecz itt tud igazán epikai hitelt teremteni: nemcsak a korabeli burdosházak (az egyedülálló bevándorlók lakta panziók) működésmódjáról, berendezéséről, a toledói magyar kolónia helytörténetéről, közösségi helyeiről, a magyarok korabeli negatív megítéléséről, étkezési szokásaikról tud nagyon sokat, de jól ábrázolja azokat az apró változásokat is, ahogyan a bevándorlók elindulnak az amerikaivá válás útján (így például a szilveszterezés szokása, az étkezés, öltözködés megváltozása, a gyerekek amerikai iskolába íratása, új viszony a bírósághoz stb.). Ezeknek a részeknek egyértelmű történeti és epikai hitelük van, hiszen szemléletessé tudják tenni a szereplőknek az új környezethez történő idomulását, átváltozási folyamatát. De ahol a táj/környezet és a szereplő összekapcsolása nem ilyen sima, ott a regény apró bedekkerekre, ismeretterjesztő miniesszékre esik szét. A cselekményét gyakran untam, de az 1898 és 1937 közti Amerikáról sokat megtudtam. A Kaliforniai fürj ennyiben vegyes műfajú, nem olvasóbarát, kísérleti darab.
Jelenkor, 2012, 622 oldal, 3200 Ft
