Legújabb könyve, a Fekete-fehér akár úttörő is lehet a művészetkritikában. Kép és szöveg, fotó és ember kapcsolatát vizsgálja. Mi is erről beszélgettünk vele.
Az ügyről részletesebben először a narancs.hu-nak nyilatkozó írók semmilyen közösséget nem kívánnak vállalni „a faliújsággá, loyality-show-vá idomított közszolgálatisággal”, de a sajtószabadság helyreállítása után visszavonnák döntésüket. Megszólalnak az írószervezetek vezetői is.
Az irodalomtörténészek és egyes megszállott olvasók szemében a nagy költők "mosodacédulái" is érdekesek lehetnek. Hát még egy-egy új kézirat felfedezése! Ha pedig egy kézirat még ismeretlen szöveget is tartalmaz, az már igazi szenzáció. Irodalomtörténész interjúalanyunk pedig éppen ilyesmit jelentett be.
Parti Nagy Lajos és Závada Pál írók letiltatták műveiket a Magyar Rádióban. Ennek apropóján a közrádió szerzői vallanak érzelmi motivációról, anyagi függésről, a szépirodalom hatásáról, a tiltakozás hatékonyságáról és a kiherélt közmédiáról. Megszólal Darvasi, Esterházy és Spiró is.
A Wittgensteinre utaló cím mögött beszélgetőkönyv rejtőzik, az elmúlt másfél-két évtized két meghatározó jelentőségű és hatású alkotója - köztudottan jó barátok - közötti három beszélgetés többször átdolgozott és bővített leiratai - éppenséggel gyanakodhatnánk is.
Úgy tűnik, mostanában erősen mesebeli lett a magyar világ, hiszen két kiváló írónk is hangsúlyozottan a magyar mese műfajában mondja el, mi bántja őt Orbán Viktor korában - hogy Kosztolányi híres verszárlatát variáljam.
A visszatért Erdély legnagyobb erénye, hogy két célt is kitűzött maga elé, egyszerre önálló, összefoglaló és az alaposabb részkutatásokat és összegzéseket előkészítő kutatás, másrészt remekül elvégzett ismeretterjesztés is
Kovi szülei nem úgy ringatták bölcsőjét, hogy „kisfiam, ha nagy leszel, majd jól lefilmezed, hogyan cuppantja le Mya Diamond Choky Ice falloszát”. A pornócézár könyvében még sok szép dologra fény derül.
Ez a fura koncepciójú kötet nyilvánvalóan a rajongókat célozza, ám elsősorban azoknak lehet érdekes, akik még nem, vagy csak távolról, hallomásból ismerték Kemény Istvánt.
Jonas Jonasson A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét a legszívesebben kettős road movie-nak nevezném, mivel cselekményvezetése, dialógustechnikája, egész formálása alapvetően nem epikus, hanem filmes ihletésű - ami tökéletesen megfelel a mai lektűrirodalom alapérzületének.