„A nevemet máig szorongva olvasom az újságban: harminc éve rettegek a nyomtatott betűtől. Hiszen már első cikkemért letiltottak, országos fórumon kiprédikáltak” – írja szubjektív enciklopédiasorozatának harmadik (a jelen állás szerint: utolsóul szánt) kötetének zárófejezetében Ungvári Tamás, s a recenzens keze alatt megremeg a klaviatúra. Okozhat-e szorongást egy idős embernek, aki ezek szerint csupán látszólag lubickol a nyilvánosságban, immár ki tudja, hány éve? Tényleg, hány éve is? Mert az idézetben szereplő harminc év valahogy nem stimmel. Csak tán nem egy korábbi művéből került át Ungvári új kötetébe ez a megfogalmazás? Hiszen a szimpla visszaszámlálás (2011 mínusz 30) nem vezet érdemi eredményre: a nyolcvanas évek elején az esztétából előbb docens, majd hamar egyetemi tanár lett a Színművészetin, megjelentetett jó pár könyvet (csak 1984-ben mindjárt három új kötetet), s nagyjából ekkor vette át a Film, Színház, Muzsika tévékritikusi stallumát is.
Valószínűbbnek tűnik hát a megfogalmazás átemelése, elvégre A halhatatlanság enciklopédiája jelentős részben amúgy is ismétlés, aminthogy jobbadán ismétlés volt már a sorozat első két kötete is: az ökonomikus szöveg- és történetkezelés életművön átívelő, de akár egy köteten belül is többször megcsodálható példája. Ezért aztán az új kötet lapjain is elősorjáznak Ungvári „történelmi egyperceseinek” visszatérő alakjai: Balázs Bélától Szerb Antalig, Orson Wellestől Déry Tiborig. S ezen a ponton az oly tiszteletreméltó Scolar Kiadóról is essék említés, elvégre nekik is lehet abban némi szerepük (vagy írjunk inkább mulasztást?), hogy még a fejezetek közötti vagy épp a fejezeten belüli ismétlések kifésülése sem történt meg a könyv kinyomtatása előtt. Egy ilyen szerkesztői beavatkozás ráadásul a tárgyi tévedésekből is irthatott volna, mely tévedések ugyancsak szép rendben sorakoznak, essék szó akár – a feledés homályából nagyvonalúan előcitált – Winston Churchillről, akár az aggastyánként említett, ám a valóságban mindössze 54 esztendőt megélt egykori sikeríróról, Surányi Miklósról. A recenzió terjedelme nem tűr hibalistát, s arról is csupán futtában enged szólni, hogy Ungvári múltidéző csillagtúrája ezúttal is hol névdobálózássá fajul, hol meg a (rendszerint már elmúlt) pillanat által feldobott ügyekre reagál. Így kerülhetett a kötet elejére egy roppant féloldalas Széll Kálmán-portré, a kötet végére pedig tévéműsorokat és parlamenti beszámolókat kommentáló jegyzet Alföldi Róbert vegzálásáról.
„Másfél száz »egyperces« portréban idéztem fel emlékezésre érdemes múltbéli alakokat. Közben megfeledkeztem magamról” – írja Ungvári Tamás, „az önsajnálatra a legkevésbé hajlamos ironikus szerző”, ám az olvasónak nem egészen ez a benyomása. Az „Egy régi nyár emléke” című fejezetben például a Tordai Terivel vacsorázó Ungvári a főszereplő: a Régi Országház étterem teraszán, Miller Bűnbeesés után című drámájának nemzeti színházi próbája (másfél bekezdéssel lejjebb: „páratlan premierje”) után. A hamisan pornósztárnak hírlelt szépséges színésznő és az agitprop által antimarxistának bélyegzett pária, a darab fordítója ült együtt tehát, míg tőlük elfüggönyözve épp „a teljes Politikai Bizottság – Kádárral és a feleségével, Mária nénivel az élen, Aczél, Szurdi, Benkei, Apró Antal meg a többiek –, akik a hatalom súlyától, az országért érzett aggodalomtól pillanatra sem szabadulván kotorásztak a fácánsült és a lazacszálkák között”. Kint a megbélyegzettek, bent pedig a bélyegzők teljhatalmú urai, akik utóbb komor-szótlanul vagy kedélyes-zsarnokian oldalognak el Ungváriék asztala mellett. Mondjuk-e el, hogy a körülírt időpontban (1967 márciusában) Tordai Terinek még a legelső nyugati filmje is épp csak készült? Hogy Aczél még nem, Benkei és Szurdi pedig egyáltalán nem volt tagja a Politikai Bizottságnak? Felesleges szőrszálhasogatás lenne, elvégre az igazi problémát Ungvári elmaradhatatlan ítélethirdetése jelenti a recenzens számára, mely ítélet ezúttal a következő szembeállítással sommázza az apparatcsikok oly plasztikus vereségét: „A múltat eltörölték, de a jövőt nem voltak képesek. […] A vágy, a szépség, a nyár: legyőzhetetlen.”
Scolar, 2011, 268 oldal, 3750 Ft
