A pornómester tanulóévei

Kovács Kovi István: Bűnös élvezet

  • Csik Lóránt
  • 2012. január 20.

Könyv


„Képzeljék, én sem születtem pornófilmrendezőnek. Szüleim nem úgy ringatták a bölcsőmet, hogy kisfiam, ha nagy leszel, majd jól lefilmezed, hogyan cuppantja le Mya Diamond Choky Ice falloszát. Aligha gondolták, hogy fiuk egyszer ebben a kategóriában szerez Oscar-díjat.” De mégis így lett, úgyhogy (a maga műfajában) az egyik legelismertebb magyar filmes, Kovi legnagyobb örömünkre könyvet is írt a dologról: egyrészt a saját életéről, másrészt a felnőttfilmipar titkairól és érdekességeiről. De úgy, ahogy azt egy kaszkadőr vagy mesterszakács is tette volna: a harminc éve boldog házasságban élő rendező nem megszállott nőcsábászként ír az állandó reszelésről, hanem jó szakemberként szól választott szakmájáról – hiszen szerinte az is csak olyan munka, mint bármely másik.

Azért ez a végzett tevékenység természetét tekintve tán mégsem így van – és épp ez a paradoxon adja a könyv humorát: a lelkesen tárgyilagos leírások, a szakma történetének, műhelytitkainak ismertetése és az őszinte magánéleti vallomások (mint hogy Kovi azért nem tudott elvállalni egy jó munkát Amszterdamban, mert nem hagyhatta otthon egyedül idős édesanyját) közben mégiscsak be-becsúszik egy-egy olyan mondat, mint hogy „a rossz pornószínésznő ismérve többek között, hogy lassú, nehézkes és rosszul szopik”. Na és persze növeli az élvezetet Kovi öniróniája, kissé esetlen, amolyan fiatalos nagypapás, bájos poénjai, régies nyelvezete (a lábfetisiszták a lányok „formás virgácsaira” gerjednek, a férfiak meg persze a „hátsó bejáratot” ostromolják „fegyverükkel”), ami épp a nagypapásság miatt nem hat modorosnak – inkább jópofa.

Másrészt meg a könyv tényleg érdekes, már amennyiben az embert legalább minimális szinten érdekli a pornófilmek világa – vajon van, akit egyáltalán nem? Egyébiránt ha jól van megírva, az ember szívesen olvas kaszkadőrökről és mesterszakácsokról is – márpedig a Bűnös élvezet a lehetőségekhez képest jól megírt könyv.

XXI. Század Kiadó, 2011, 272 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.