A pornómester tanulóévei

Kovács Kovi István: Bűnös élvezet

  • Csik Lóránt
  • 2012. január 20.

Könyv


„Képzeljék, én sem születtem pornófilmrendezőnek. Szüleim nem úgy ringatták a bölcsőmet, hogy kisfiam, ha nagy leszel, majd jól lefilmezed, hogyan cuppantja le Mya Diamond Choky Ice falloszát. Aligha gondolták, hogy fiuk egyszer ebben a kategóriában szerez Oscar-díjat.” De mégis így lett, úgyhogy (a maga műfajában) az egyik legelismertebb magyar filmes, Kovi legnagyobb örömünkre könyvet is írt a dologról: egyrészt a saját életéről, másrészt a felnőttfilmipar titkairól és érdekességeiről. De úgy, ahogy azt egy kaszkadőr vagy mesterszakács is tette volna: a harminc éve boldog házasságban élő rendező nem megszállott nőcsábászként ír az állandó reszelésről, hanem jó szakemberként szól választott szakmájáról – hiszen szerinte az is csak olyan munka, mint bármely másik.

Azért ez a végzett tevékenység természetét tekintve tán mégsem így van – és épp ez a paradoxon adja a könyv humorát: a lelkesen tárgyilagos leírások, a szakma történetének, műhelytitkainak ismertetése és az őszinte magánéleti vallomások (mint hogy Kovi azért nem tudott elvállalni egy jó munkát Amszterdamban, mert nem hagyhatta otthon egyedül idős édesanyját) közben mégiscsak be-becsúszik egy-egy olyan mondat, mint hogy „a rossz pornószínésznő ismérve többek között, hogy lassú, nehézkes és rosszul szopik”. Na és persze növeli az élvezetet Kovi öniróniája, kissé esetlen, amolyan fiatalos nagypapás, bájos poénjai, régies nyelvezete (a lábfetisiszták a lányok „formás virgácsaira” gerjednek, a férfiak meg persze a „hátsó bejáratot” ostromolják „fegyverükkel”), ami épp a nagypapásság miatt nem hat modorosnak – inkább jópofa.

Másrészt meg a könyv tényleg érdekes, már amennyiben az embert legalább minimális szinten érdekli a pornófilmek világa – vajon van, akit egyáltalán nem? Egyébiránt ha jól van megírva, az ember szívesen olvas kaszkadőrökről és mesterszakácsokról is – márpedig a Bűnös élvezet a lehetőségekhez képest jól megírt könyv.

XXI. Század Kiadó, 2011, 272 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.