A pornómester tanulóévei

Kovács Kovi István: Bűnös élvezet

  • Csik Lóránt
  • 2012. január 20.

Könyv


„Képzeljék, én sem születtem pornófilmrendezőnek. Szüleim nem úgy ringatták a bölcsőmet, hogy kisfiam, ha nagy leszel, majd jól lefilmezed, hogyan cuppantja le Mya Diamond Choky Ice falloszát. Aligha gondolták, hogy fiuk egyszer ebben a kategóriában szerez Oscar-díjat.” De mégis így lett, úgyhogy (a maga műfajában) az egyik legelismertebb magyar filmes, Kovi legnagyobb örömünkre könyvet is írt a dologról: egyrészt a saját életéről, másrészt a felnőttfilmipar titkairól és érdekességeiről. De úgy, ahogy azt egy kaszkadőr vagy mesterszakács is tette volna: a harminc éve boldog házasságban élő rendező nem megszállott nőcsábászként ír az állandó reszelésről, hanem jó szakemberként szól választott szakmájáról – hiszen szerinte az is csak olyan munka, mint bármely másik.

Azért ez a végzett tevékenység természetét tekintve tán mégsem így van – és épp ez a paradoxon adja a könyv humorát: a lelkesen tárgyilagos leírások, a szakma történetének, műhelytitkainak ismertetése és az őszinte magánéleti vallomások (mint hogy Kovi azért nem tudott elvállalni egy jó munkát Amszterdamban, mert nem hagyhatta otthon egyedül idős édesanyját) közben mégiscsak be-becsúszik egy-egy olyan mondat, mint hogy „a rossz pornószínésznő ismérve többek között, hogy lassú, nehézkes és rosszul szopik”. Na és persze növeli az élvezetet Kovi öniróniája, kissé esetlen, amolyan fiatalos nagypapás, bájos poénjai, régies nyelvezete (a lábfetisiszták a lányok „formás virgácsaira” gerjednek, a férfiak meg persze a „hátsó bejáratot” ostromolják „fegyverükkel”), ami épp a nagypapásság miatt nem hat modorosnak – inkább jópofa.

Másrészt meg a könyv tényleg érdekes, már amennyiben az embert legalább minimális szinten érdekli a pornófilmek világa – vajon van, akit egyáltalán nem? Egyébiránt ha jól van megírva, az ember szívesen olvas kaszkadőrökről és mesterszakácsokról is – márpedig a Bűnös élvezet a lehetőségekhez képest jól megírt könyv.

XXI. Század Kiadó, 2011, 272 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”