„Képzeljék, én sem születtem pornófilmrendezőnek. Szüleim nem úgy ringatták a bölcsőmet, hogy kisfiam, ha nagy leszel, majd jól lefilmezed, hogyan cuppantja le Mya Diamond Choky Ice falloszát. Aligha gondolták, hogy fiuk egyszer ebben a kategóriában szerez Oscar-díjat.” De mégis így lett, úgyhogy (a maga műfajában) az egyik legelismertebb magyar filmes, Kovi legnagyobb örömünkre könyvet is írt a dologról: egyrészt a saját életéről, másrészt a felnőttfilmipar titkairól és érdekességeiről. De úgy, ahogy azt egy kaszkadőr vagy mesterszakács is tette volna: a harminc éve boldog házasságban élő rendező nem megszállott nőcsábászként ír az állandó reszelésről, hanem jó szakemberként szól választott szakmájáról – hiszen szerinte az is csak olyan munka, mint bármely másik.
Azért ez a végzett tevékenység természetét tekintve tán mégsem így van – és épp ez a paradoxon adja a könyv humorát: a lelkesen tárgyilagos leírások, a szakma történetének, műhelytitkainak ismertetése és az őszinte magánéleti vallomások (mint hogy Kovi azért nem tudott elvállalni egy jó munkát Amszterdamban, mert nem hagyhatta otthon egyedül idős édesanyját) közben mégiscsak be-becsúszik egy-egy olyan mondat, mint hogy „a rossz pornószínésznő ismérve többek között, hogy lassú, nehézkes és rosszul szopik”. Na és persze növeli az élvezetet Kovi öniróniája, kissé esetlen, amolyan fiatalos nagypapás, bájos poénjai, régies nyelvezete (a lábfetisiszták a lányok „formás virgácsaira” gerjednek, a férfiak meg persze a „hátsó bejáratot” ostromolják „fegyverükkel”), ami épp a nagypapásság miatt nem hat modorosnak – inkább jópofa.
Másrészt meg a könyv tényleg érdekes, már amennyiben az embert legalább minimális szinten érdekli a pornófilmek világa – vajon van, akit egyáltalán nem? Egyébiránt ha jól van megírva, az ember szívesen olvas kaszkadőrökről és mesterszakácsokról is – márpedig a Bűnös élvezet a lehetőségekhez képest jól megírt könyv.
XXI. Század Kiadó, 2011, 272 oldal, 2990 Ft
