"be kell szélni"

Bartis Attila-Kemény István: Amiről lehet

  • k.kabai lóránt
  • 2012. január 23.

Könyv

A Wittgensteinre utaló cím mögött beszélgetőkönyv rejtőzik, az elmúlt másfél-két évtized két meghatározó jelentőségű és hatású alkotója - köztudottan jó barátok - közötti három beszélgetés többször átdolgozott és bővített leiratai - éppenséggel gyanakodhatnánk is.


Mert e konstelláció veszélyei számosak: ha két ember húsz éve ismeri egymást, el tudják-e kerülni a belterjességet, a "közös szótár" magyarázatlanul hagyott használatát? Képesek-e önismétlés nélkül teljességre törő beszélgetéseket folytatni? És hogyan viszonyulnak az "utólag", a könyvbe szerkesztés során elhelyezett pótkérdések és -válaszok az eredetiekhez, milyen mértékben pontosítanak vagy írnak felül?

A szerzőpáros viszont eme beszélgetéseket is a megszokott alapossággal és igényességgel folytatta le, elkerülendő a fenti akadályokat - mintegy illusztrálva-bizonyítva azt a wittgensteini tételt is, mely szerint "etika és esztétika egyek" (és ezt csak kevéssé torzítják az olykori túlreflektált utalások a beszélgetések nehézségeiről). A három interjú kellőképp széles spektrumú arcképeket mutat: először Bartis kérdezi Keményt, a másik kettőben fordítva, előbb Bartis irodalmi, aztán fotográfusi munkásságáról. A magánéletek kisebb-nagyobb részletei mellett szó esik közös élményekről és tudatosan külön töltött időkről, művészetfilozófiájuk hasonlóságairól és különbségeiről, alkotásmódjuk sajátosságairól - a bizsergető kíváncsiság jóllakik, de azért az intimitás is megmarad. A cím maga is egyfajta "kényszert" implikál, a beszéd szükségét mindenről, amiről szólni lehet egyáltalán, de persze a kukkolástól azért még messze vagyunk.

Természetesen jól ráláthatunk mindkettejük tradicionalista habitusára és a 2010-es politikai fordulat fölötti (nem harsány) elégedettségre is (pótkérdések sorát tehetnénk fel 2011-ben). Ami pedig a legfontosabb: az Amiről lehet beszélgetései is azt mutatják - mintegy széljegyzetelve a szépirodalmi műveket -, hogy a szerzők alkotói programja komoly és megfontolt és konzervatív.

Magvető, 2010, 212 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.