"be kell szélni"

Bartis Attila-Kemény István: Amiről lehet

  • k.kabai lóránt
  • 2012. január 23.

Könyv

A Wittgensteinre utaló cím mögött beszélgetőkönyv rejtőzik, az elmúlt másfél-két évtized két meghatározó jelentőségű és hatású alkotója - köztudottan jó barátok - közötti három beszélgetés többször átdolgozott és bővített leiratai - éppenséggel gyanakodhatnánk is.


Mert e konstelláció veszélyei számosak: ha két ember húsz éve ismeri egymást, el tudják-e kerülni a belterjességet, a "közös szótár" magyarázatlanul hagyott használatát? Képesek-e önismétlés nélkül teljességre törő beszélgetéseket folytatni? És hogyan viszonyulnak az "utólag", a könyvbe szerkesztés során elhelyezett pótkérdések és -válaszok az eredetiekhez, milyen mértékben pontosítanak vagy írnak felül?

A szerzőpáros viszont eme beszélgetéseket is a megszokott alapossággal és igényességgel folytatta le, elkerülendő a fenti akadályokat - mintegy illusztrálva-bizonyítva azt a wittgensteini tételt is, mely szerint "etika és esztétika egyek" (és ezt csak kevéssé torzítják az olykori túlreflektált utalások a beszélgetések nehézségeiről). A három interjú kellőképp széles spektrumú arcképeket mutat: először Bartis kérdezi Keményt, a másik kettőben fordítva, előbb Bartis irodalmi, aztán fotográfusi munkásságáról. A magánéletek kisebb-nagyobb részletei mellett szó esik közös élményekről és tudatosan külön töltött időkről, művészetfilozófiájuk hasonlóságairól és különbségeiről, alkotásmódjuk sajátosságairól - a bizsergető kíváncsiság jóllakik, de azért az intimitás is megmarad. A cím maga is egyfajta "kényszert" implikál, a beszéd szükségét mindenről, amiről szólni lehet egyáltalán, de persze a kukkolástól azért még messze vagyunk.

Természetesen jól ráláthatunk mindkettejük tradicionalista habitusára és a 2010-es politikai fordulat fölötti (nem harsány) elégedettségre is (pótkérdések sorát tehetnénk fel 2011-ben). Ami pedig a legfontosabb: az Amiről lehet beszélgetései is azt mutatják - mintegy széljegyzetelve a szépirodalmi műveket -, hogy a szerzők alkotói programja komoly és megfontolt és konzervatív.

Magvető, 2010, 212 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.