"be kell szélni"

Bartis Attila-Kemény István: Amiről lehet

  • k.kabai lóránt
  • 2012. január 23.

Könyv

A Wittgensteinre utaló cím mögött beszélgetőkönyv rejtőzik, az elmúlt másfél-két évtized két meghatározó jelentőségű és hatású alkotója - köztudottan jó barátok - közötti három beszélgetés többször átdolgozott és bővített leiratai - éppenséggel gyanakodhatnánk is.


Mert e konstelláció veszélyei számosak: ha két ember húsz éve ismeri egymást, el tudják-e kerülni a belterjességet, a "közös szótár" magyarázatlanul hagyott használatát? Képesek-e önismétlés nélkül teljességre törő beszélgetéseket folytatni? És hogyan viszonyulnak az "utólag", a könyvbe szerkesztés során elhelyezett pótkérdések és -válaszok az eredetiekhez, milyen mértékben pontosítanak vagy írnak felül?

A szerzőpáros viszont eme beszélgetéseket is a megszokott alapossággal és igényességgel folytatta le, elkerülendő a fenti akadályokat - mintegy illusztrálva-bizonyítva azt a wittgensteini tételt is, mely szerint "etika és esztétika egyek" (és ezt csak kevéssé torzítják az olykori túlreflektált utalások a beszélgetések nehézségeiről). A három interjú kellőképp széles spektrumú arcképeket mutat: először Bartis kérdezi Keményt, a másik kettőben fordítva, előbb Bartis irodalmi, aztán fotográfusi munkásságáról. A magánéletek kisebb-nagyobb részletei mellett szó esik közös élményekről és tudatosan külön töltött időkről, művészetfilozófiájuk hasonlóságairól és különbségeiről, alkotásmódjuk sajátosságairól - a bizsergető kíváncsiság jóllakik, de azért az intimitás is megmarad. A cím maga is egyfajta "kényszert" implikál, a beszéd szükségét mindenről, amiről szólni lehet egyáltalán, de persze a kukkolástól azért még messze vagyunk.

Természetesen jól ráláthatunk mindkettejük tradicionalista habitusára és a 2010-es politikai fordulat fölötti (nem harsány) elégedettségre is (pótkérdések sorát tehetnénk fel 2011-ben). Ami pedig a legfontosabb: az Amiről lehet beszélgetései is azt mutatják - mintegy széljegyzetelve a szépirodalmi műveket -, hogy a szerzők alkotói programja komoly és megfontolt és konzervatív.

Magvető, 2010, 212 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.