"be kell szélni"

Bartis Attila-Kemény István: Amiről lehet

  • k.kabai lóránt
  • 2012. január 23.

Könyv

A Wittgensteinre utaló cím mögött beszélgetőkönyv rejtőzik, az elmúlt másfél-két évtized két meghatározó jelentőségű és hatású alkotója - köztudottan jó barátok - közötti három beszélgetés többször átdolgozott és bővített leiratai - éppenséggel gyanakodhatnánk is.


Mert e konstelláció veszélyei számosak: ha két ember húsz éve ismeri egymást, el tudják-e kerülni a belterjességet, a "közös szótár" magyarázatlanul hagyott használatát? Képesek-e önismétlés nélkül teljességre törő beszélgetéseket folytatni? És hogyan viszonyulnak az "utólag", a könyvbe szerkesztés során elhelyezett pótkérdések és -válaszok az eredetiekhez, milyen mértékben pontosítanak vagy írnak felül?

A szerzőpáros viszont eme beszélgetéseket is a megszokott alapossággal és igényességgel folytatta le, elkerülendő a fenti akadályokat - mintegy illusztrálva-bizonyítva azt a wittgensteini tételt is, mely szerint "etika és esztétika egyek" (és ezt csak kevéssé torzítják az olykori túlreflektált utalások a beszélgetések nehézségeiről). A három interjú kellőképp széles spektrumú arcképeket mutat: először Bartis kérdezi Keményt, a másik kettőben fordítva, előbb Bartis irodalmi, aztán fotográfusi munkásságáról. A magánéletek kisebb-nagyobb részletei mellett szó esik közös élményekről és tudatosan külön töltött időkről, művészetfilozófiájuk hasonlóságairól és különbségeiről, alkotásmódjuk sajátosságairól - a bizsergető kíváncsiság jóllakik, de azért az intimitás is megmarad. A cím maga is egyfajta "kényszert" implikál, a beszéd szükségét mindenről, amiről szólni lehet egyáltalán, de persze a kukkolástól azért még messze vagyunk.

Természetesen jól ráláthatunk mindkettejük tradicionalista habitusára és a 2010-es politikai fordulat fölötti (nem harsány) elégedettségre is (pótkérdések sorát tehetnénk fel 2011-ben). Ami pedig a legfontosabb: az Amiről lehet beszélgetései is azt mutatják - mintegy széljegyzetelve a szépirodalmi műveket -, hogy a szerzők alkotói programja komoly és megfontolt és konzervatív.

Magvető, 2010, 212 oldal, 2690 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.