1. Kitől kérnél autogramot?
Nem vagyok rajongó típus, úgyhogy senkitől. Húszéves koromban örömet okozott, amikor megvásároltam Szomory Dezső könyvét, amit az öccsének dedikált, egy ma már nem létező Váci utcai antikváriumban. Van dedikált Heltaim, néhány kéziratom, első kiadások nyugatos szerzőktől – de a bibliofil korszakom lezárult.
2. Mi a luxuskiadásod?
Utazás, jó étterem.
Fotó: MTI
3. Harry Potter vagy Háború és béke?
Háború és béke. 25 évesen kaptam el a bárányhimlőt Kemény Lilitől, s akkor pöttyösen egyhuzamban végigolvastam. A Harry Pottert egyszer kézbe vettem a könyvesboltban, és szomorúan tettem le kicsit később. Átlátni véltem a koncepciót, és azt gondoltam, hogy ebben a műfajban A Gyűrűk Ura sokkal érdekesebb – bár engem az sem szippantott be. Ezt a valóságot egyszerűen nem hiszem el. A Csillagok háborúja átélhetőbb volt, Lars von Triertől a Birodalom szórakoztatóbb, a Kórház a város szélén pedig önironikusabb.
4. Melyik kitalált figuránál érezted leginkább, hogy mintha rólad mintázták volna?
Brünnhildénél A Nibelung-lakóparkból. Őt majdnem magamról mintáztam, legalábbis a habitusát, a szenvedélyes érzelmi hullámzásait. De ha mások által kitalált karakterek közül kell választanom, akkor – Nemecsek Ernő mellett – a balos francia költő, Louis Aragon regénye, a Sziget a Szajnán főhősét, Aurélient mondom. A primer megfelelni vágyás, az „én vagyok ő” – ezt sose gondoltam, ez lányos eljárás szerintem.
5. Mit tennél, ha nő lehetnél egy napra?
Megpróbálnék teherbe esni. Persze fölmerül a kérdés, mi lenne másnap.
6. Mit töltöttél le utoljára?
Fotókat nézegettem egy fantasztikus honlapon Budapest elveszett sínjeiről. A fontos zenéket, filmeket meg szoktam venni. Mert lehet, hogy a díszdoboz anyagilag húzós tétel, de szívügyeket másolgatni kicsit zsenáns, nem?
7. Kultúrafogyasztóként miről gondoltad legutóbb, hogy ez a legjobb dolog a világon?
Legutóbb Beethoven A-moll vonósnégyesének (op. 132) második tételéről (Allegro ma non tanto). A szorongásnak sose találkoztam ilyen káprázatos erejű ábrázolásával. Lars von Trier Melankóliájáról gondoltam hasonlót, aztán rájöttem, hogy magam is nagyon idézőjelesen nézem ezt a filmet, látom a hibáit és a korlátait. Von Trier arról számol be, hogy nem hisz az Emberben, de paradox módon hisz abban a kultúrában, amelyet az Ember hozott létre. Hisz a művészet vigasztaló szerepében, ezzel együtt saját magáról is megvan a véleménye: a Melankólia az öngyűlölet és a kultúrához fűződő ambivalens viszony sajátos dokumentuma.
A Protokoll bemutatója vasárnap lesz a Radnóti Színházban (a kötetről kritikánk itt olvasható), hétfőn pedig a Müpa új irodalmi sorozatának első főszereplője lesz Térey János.
