Zalán futása

Lakatos István: Dobozváros

  • - kg -
  • 2012. január 23.

Könyv


Zalán szüleit mintha kicserélték volna. És nem csak mintha: Zalán szüleit valóban kicserélték, Dobozváros mélyén sínylődnek valahol, miközben Zalánt felfújható műszülők felügyelik. De nem sokáig, mert Zalánért már az első oldalon eljön Székláb, egy másik világból származó szakállas öreg, hogy magával vigye abba a másik, nagyon is meseszerű világba. Mielőtt azonban még így tenne, egy felfújható ál-Zalánnal helyettesíti az igazit, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Lakatos István terjedelmes meseregényének rögtön szembetűnő vonása ez: mellék- és fő-mesehős, szőrös vízimanó és beszélő patkány, kecske és káposzta, sárkány, törpe és ember, egyszóval e sokszereplős fantasyvilág összes lakója olyan természetességgel teszi a dolgát, mintha világ életükben ebben a mesében laktak volna, s még csak véletlenül sem az olvasó kedvéért lettek előrángatva a cilinderből. Ritka regényerény ez a jól lakottság, a magas irodalom felkent lovagjainak is dicséretére válna az ilyesmi, de nem akarnánk tovább élezni a műfajok közti, amúgy is pattanásig feszült ellentétet. Maradjunk annyiban: ez a mese jó.

Jó, mert ahány újabb lénnyel bővül az egyre csak táguló világa, annyi eleven, saját nyelven megszólaló szereplővel gazdagodik a történet. Jó, mert egyáltalán nem valami ártalmatlan plüssvilággal, behízelgő mesemodorral szeretné magához édesgetni olvasóit a szerző: a morbid lesből támad, a kecske szuicid hajlamú, a patkánykarmok élesek, és a lángszóró sem a játék kedvéért kerül elő a történetben. Jó, mert a lángszóró és a líra, a humor és az akció, Burton (Tim) és Benedek (Elek), Gaiman és Miyazaki, valamint a magyar és a nemzetközi gyerekszobák világa (hogy a steampunkot és más műfaji indulatszavakat már ne is említsünk) nemhogy kioltanák, hanem nagyon is erősítik egymást. Mert az elbeszélés a három számjegyű oldalakon is bírja szuflával (steampunknyelven: gőzzel), nyelvi leleménnyel, humorral. Mert egyszer sem kell Lakatos komoly képregényes múltját (és jelenét) mentségül hívni. Mert a Dobozváros – habár ezer szálon kötődik a képregényekhez – a szövegében hordozza a legszebb képeket. És jó, mert a szerző minden további nélkül állíthatja, s valójában állítja is: Zalán én vagyok.

Magvető, 2011, 313 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.