Könyv

Lektűrszerző, marxista, nemzetietlen, tudománytalan, különc – mi igaz ezekből? Szerb Antal a magyar irodalomtörténet szimbóluma, de mostanáig várni kellett egy róla szóló, friss szemléletű monográfiára. Ennek szerzőjét, a pécsi egyetem oktatóját saját regényéről is kérdeztük.

Képregény készült Anne Frank naplójából, de vajon alkalmas-e a műfaj a nácik elől rejtőző kamaszlány élményeinek visszaadására?

Lapunk színikritikusának súlyos morális dilemmát jelentett, hogy ettől a kormánytól elfogadjon-e bármit.

Népszerű gyerekverseinek egyike nemrég botrányt kavart, ami után már nem biztos benne, hogy van olyan: vers mindenkinek.

Hazudj még nekem – sóhajt a könyv végén az egyszeri olvasó, aki addigra már többször felbosszantotta magát azon a megátalkodott ontológiai optimizmuson, amely minden szereplőt esendő, ám melegszívű, jóra törekvő figurának mutat, akiket végül keblére ölel a nehéz, édes élet.

Huszonöt év hallgatás után megszólalt a rendszerváltás miniszterelnöke, Németh Miklós. Itt volt az ideje. A könyvet Oplatka András újságíró jegyzi, Németh neki mondta tollba az életét, s a szövegfolyamban helyenként Oplatka saját kommentárokkal is jelentkezik.

Nem tudom, hány eset alapján szabad egy életjelenséget modellértékűnek tekinteni, de abban bizonyos vagyok, hogy ennek a negyvennyolc vajdasági magyar katonának a története nemhogy elegendő, de sok is ahhoz, hogy általános képünk legyen mindarról, ami az évtized elején Szlavóniában, Boszniában és az évtized végén Koszovóban történt.

Ritka eset, hogy az eredeti szöveg, a cenzúrázatlan változat, a rendezői vágás számottevően javítson egy mű megítélésén; ennél még az is gyakoribb, hogy a befogadó igazolva látja a kiadói, produceri beavatkozást (ha az egészen durva, baltás csonkolásoktól ezúttal eltekintünk). A tapasztalatok alapján nem vártam hű de nagy revelációt a Dorian Gray első, szerzői változatától sem.

Újabb alkalom, hogy lamentáljunk a gyerek- és felnőttirodalom mibenlétéről, a két halmaz metszetéről, átjárhatóságáról. Gyerekversek a kétkönyves költőtől, így harangozzák mindenütt, pedig nem az.

A krimi, a pornó és a sci-fi elemeit a magasirodalom szolgálatába állító francia író legutóbbi regényében saját magát is brutális gyilkosság áldozatává tette. Az idei díszvendég a könyvfesztivál nyitónapján veszi át a Budapest Nagydíjat Tarlós Istvántól.

Egyike a Nobel-díjat odaítélő Svéd Akadémia tagjainak, tíz éven át titkári minőségben a testület első embere volt. Kijelenté­seivel hol az amerikaiakra hozza a frászt, hol az írókurzusokról szedi le a keresztvizet. A szókimondó természetű irodalomtörténész-kritikussal Stockholm óvárosában, a Nobel Múzeum oldalában meghúzódó akadémián találkoztunk, hogy Tolsztojtól Harry Potteren át Kertész Imréig és a frissen díjazott Patrick Modianóig sorra vegyük az irodalmi élet sürgető kérdéseit.

Legújabb könyve, a Napra jutni jó apropó ahhoz, hogy mindenféléről kérdezzük: miért nem lehet traumák nélkül felnőni, hisz-e a jó kapitalizmusban, és miért nem politizál.

Lehet, hogy az élőhalottak a szörnyvilág zsellérei, ám ez nem akadályozza meg a zombikat abban, hogy napjaink egyik legnépszerűbb sorozata, a The Walking Dead címszereplői legyenek.