Könyv

Következő epizódok tartalma

Elmore Leonard: Raylan - A törvény embere

  • - greff -
  • 2013. február 4.

Könyv


Harlan megye botcsinálta lókötői oly plasztikusan rajzolódnak elénk, hogy bele tudnánk csípni az arcukba, a szénpor már-már az ujjunkra tapad, és érezni a szétmálló lakókocsik átható rozsda- és vizeletszagát – nos, ha mindez így van, azt semmiképp sem Elmore Leonardnak köszönhetjük, hanem azoknak, akik Leonard snájdig rendőrbírája, Raylan Givens köré immár a negyedik évadot kanyarítják Justified néven az FX tévécsatornán. Az amerikai bűnügyi ponyva élő legendája a sorozat első évadjának sikere után írta ezt a könyvet, melyet nehéz volna a széria nélkül értelmezni, és nem csupán azért, mert szinte minden eleme (olykor jelentős változtatásokkal) felbukkant aztán a második-harmadik évadban. Hanem mert nyilvánvaló, hogy csatolt darab.

Leonard munkája megköveteli a tévéből felszívott előzetes tudást, mely nélkül – expozíció, tisztességes leírások és háttértörténetek hiányában – eléggé elanyátlanodva lehet csak közlekedni a regénytérben. Regényről persze valójában szó sincs: különálló epizódok halmát kapjuk, melyek között kötést csupán a rendőrbíró alakja és a többnyire egymást hátba puffantó bűnözők szerencsétlensége létesít. Annak, ami a lapokra került, azért még így is van húzása a megfékezhetetlen párbeszédcunaminak köszönhetően – hozzátéve, hogy mivel Leonard mindent a dialógusokra bíz, nem ritka a könyvben az életidegen adatközlés.

Fordította: Nemes Krisztián. Jaffa, 2012, 263 oldal, 2940 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.