Könyv

Következő epizódok tartalma

Elmore Leonard: Raylan - A törvény embere

  • - greff -
  • 2013. február 4.

Könyv


Harlan megye botcsinálta lókötői oly plasztikusan rajzolódnak elénk, hogy bele tudnánk csípni az arcukba, a szénpor már-már az ujjunkra tapad, és érezni a szétmálló lakókocsik átható rozsda- és vizeletszagát – nos, ha mindez így van, azt semmiképp sem Elmore Leonardnak köszönhetjük, hanem azoknak, akik Leonard snájdig rendőrbírája, Raylan Givens köré immár a negyedik évadot kanyarítják Justified néven az FX tévécsatornán. Az amerikai bűnügyi ponyva élő legendája a sorozat első évadjának sikere után írta ezt a könyvet, melyet nehéz volna a széria nélkül értelmezni, és nem csupán azért, mert szinte minden eleme (olykor jelentős változtatásokkal) felbukkant aztán a második-harmadik évadban. Hanem mert nyilvánvaló, hogy csatolt darab.

Leonard munkája megköveteli a tévéből felszívott előzetes tudást, mely nélkül – expozíció, tisztességes leírások és háttértörténetek hiányában – eléggé elanyátlanodva lehet csak közlekedni a regénytérben. Regényről persze valójában szó sincs: különálló epizódok halmát kapjuk, melyek között kötést csupán a rendőrbíró alakja és a többnyire egymást hátba puffantó bűnözők szerencsétlensége létesít. Annak, ami a lapokra került, azért még így is van húzása a megfékezhetetlen párbeszédcunaminak köszönhetően – hozzátéve, hogy mivel Leonard mindent a dialógusokra bíz, nem ritka a könyvben az életidegen adatközlés.

Fordította: Nemes Krisztián. Jaffa, 2012, 263 oldal, 2940 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.