Médiaiskolák: Te is lehetsz sztár

szerző
Czobor Szabolcs
publikálva
2002/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A médiaoktatás virágzó üzletág. Magyarországon száznál is több lehetőség van e téren; egy magára valamit is adó felsőoktatási intézmény ugyanis előbb-utóbb beindítja

{k200227_26;b}

A médiaoktatás virágzó üzletág. Magyarországon száznál is több lehetőség van e téren; egy magára valamit is adó felsőoktatási intézmény ugyanis előbb-utóbb beindítja

a maga kommunikáció-testnevelés szakját. Jelentkező van bőven - az egy évben végző hallgatók száma akár a kereslet több tucatszorosa is lehet -, a diplomaosztás után meg majd csak lesz valami: ki-ki elhelyezkedik, ahol tud.Amédia- és kommunikációképzések jól körülhatárolható társadalmi folyamatok nyomán váltak népszerűvé - állítja Balázs Géza kommunikációs szakértő. - 1989- 1990 idején felértékelődött az újságírói szakma, mert a rendszerváltás előkészítésében és lebonyolításában a nyilvánosságnak óriási szerepe volt, és ezt a nyilvánosságot a magyar sajtó vezényelte. Ez mindenkiben úgy csapódott le, hogy jó dolog ilyen szerepeket elvállalni.

Betlen János, az Aktuális műsorvezetője szerint a rendszerváltás során a sajtó a társadalom képviselőjeként lépett fel a meggyengült legitimitású politikai elittel szemben. Az új politikai berendezkedés legitimációjának növekedésével ez a szerep azonban háttérbe szorult, és a belőle fakadó társadalmi presztízs is jelentősen csökkent a 90-es évek végére.

A médiaoktatás népszerűsége

azonban egyre csak nő. Heller Mária, az ELTE Szociológiai Intézet média szakirányának vezetője ezt számos tényezővel magyarázza. Az egyik az életmód megváltozása, ami sokkal több szabadidőt eredményezett. Ezzel párhuzamosan a technikai fejlésztések révén több információhoz jutunk hozzá, és folyamatosan felhívják a figyelmünket magára a kommunikációra. Továbbá: a bennünket érő stressz miatt gyakran a kulturális-szórakoztató fogyasztásba menekülünk. Ennek a mediatizált tömegkultúra-fogyasztásnak kompenzációs szerepe van, és ez nálunk kirívó: négy éve például az élen végeztünk az európai tévénézési "versenyben". Végül: a nyilvánosság mint életforma vált vonzóvá, hiszen sokan azt látják, hogy a médiában szerzett ismertségből gazdasági és egyéb tőke kovácsolható.

Egyes vélemények szerint a sajtóban nincs szükség szakirányú képzésre: mindenki szerezzen valamilyen egyetemi diplomát, legyenek rendszerezett ismeretei, aztán ha tehetséges, bárhol megtalálja a helyét. A sajtóban dolgozók döntő többsége így került a posztjára: a rendszerváltás előtt bevett dolog volt, hogy ha az emberben láttak fantáziát, akkor elküldték újságírótanfolyamra, "mert papír mégiscsak kell". "Az egyetemi képzés értelmes dolog, majdnem függetlenül attól, hogy mit tanítanak. Az ember bizonyos logikai műveleteket gyakorol, azt, hogy hogyan kell dolgozni bizonyos témákon" - mondja Betlen.

A sajtóba vezető másik út valamely felső- vagy szakoktatási intézmény kommunikáció szakának vagy szakkurzusának az elvégzése. E megközelítés külön tudományterületnek tekinti a média- és kommunikációelméleteket, és azt az elképzelést erősíti, hogy a kommunikációs média egy teljes értékű, külön szakterület. Kelen Károly, a Népszabadság segédszerkesztője úgy látja: mindkét út járható. Szerinte az is életképes, ha valaki csak a médiával foglalkozik. A médiaképzésből kikerülők egy része úgysem újságíró lesz, mert a stratégiai kommunikáció legalább olyan kelendő. Az ELTE-n is oktató Balázs Géza azonban úgy érzi: az egyszakos kommunikációhallgatók közül "egy csomóan boldogtalanok lesznek, mert nem biztos, hogy a médiában el tudnak majd helyezkedni. Kiszolgáltatottak, mert csak egyféle képzésük van, nincs más szakmájuk."

A médiaképzés előnyei közé tartozik, hogy nagyobb rálátást ad a kommunikációs kultúra időbeli alakulására, felkészít a jövő kihívásaira: a szakma világszerte nagy változások kellős közepén áll, az információtechnológia idézőjelbe teszi a média hagyományos fogalmát. Balázs Géza szerint hamarosan egészen újfajta média fog megszületni. Ennek egy része kis közösségekhez szól, sőt maga is alakít ki sajátos, új kultúrájú kis közösségeket, amelyek szerveződhetnek például életmód, értékrend vagy szabadidős tevékenység mentén. De a jövő kultúrája jellemzően a globális értékeket közvetítő tömegkultúra lesz. Ez azzal is együtt járhat, hogy a kommunikáció módja, valamint a nyelv gyökeresen átalakul; új nyelvi minőség van kialakulóban, de bekövetkezik egyfajta műveltségbeli, technikai változás is.

A médiaszakos hallgatók által gyakran megfogalmazott vád, hogy a médiakurzusok nem biztosítanak elegendő gyakorlati képzést. Nem pedagógusok tanítanak, nem adnak át használható tudást, nincs differenciáció, nincsen valódi számonkérés és követelményrendszer. Az ország első számú kommunikátorainak gondot okoz az ismeretek hatékony közvetítése. Mindez azoknak kedvez, akik csak

diplomát vásárolni mennek

Az intézmények többsége próbál megfelelni az elmélet-, illetve a gyakorlatcentrikus szemlélet és persze a piac elvárásaiból fakadó igényeknek. Igyekeznek hatékony gyakorlati képzésük erősségét bizonyítani, és sztárokat megnyerni, hogy vállaljanak oktatói szerepet. Kotroczó Róbert, az RTL Klub hírigazgatója szerint ugyanakkor a gyakorlati oktatás hátránya, hogy még ha elismert szaktekintélyek tanítanak is, ők a saját módszereiket fogják oktatni.

A diákok motivációja és ambíciói is hasonló kettősséget mutatnak. "Sok emberen azt látom, hogy valamit adni akar a médián keresztül. Van, aki a híreket, van, aki nevelni akar, mások társadalmi problémákat feszegetnek" - mondja Gyarmathy Dóra, a Magyar Rádió fiatal, külsős munkatársa. Számára a média legfontosabb szerepe a közszolgálatiság: a műveltség és a fontos információk átadása, még akkor is, ha szűk a közönség. Egy másik motivációs minta szerint, ettől eltérően, aki médiaképzésre megy, abban "munkál az ego". Szeretne feltűnni, megmutatni az arcát. A műsorvezetés is egyfajta sztárság, és itt legalább nincs élő baki.

A közszolgálatiság-párti Balázs szerint azért fontos, hogy széles látókörű és általánosan művelt emberek legyenek a médiában, mert ezzel együtt járna az önszabályozás is. "A médiát szerintem nem törvényekkel, hanem a műveltség nyomán kialakuló regresszív képességgel és a toleranciával lehet csak szabályozni." Ezzel igazolható az elméleti struktúrák és a médiaetika oktatásának szükségessége. A másik oldal véleménye viszont az, hogy a képzés során az elméleti anyagok minimuma mellett sok gyakorlati feladaton keresztül, nagy tapasztalatú oktatók közreműködésével minél hatékonyabb készségfejlesztésnek kell folynia, és nagyon fontos az is, hogy kialakuljanak az önmenedzselés rutinjai. Érzékelhető trend, hogy a legtöbben képernyőre és mikrofon mögé vágynak. "Pályafutásom során egyetlenegy fiúval találkoztam csak, aki híreket szeretett volna írni."

A sikeres elhelyezkedés

receptjének legfontosabb hozzávalói: kis szerencsével fűszerezett tehetség, szorgalom és illedelmes nyomulás. Aki tehetséges, arra odafigyelnek - attól függetlenül, hogy ajánlották-e vagy sem, és annak ellenére, hogy a tömeggyártás elterjedése miatt nincs idő senkire. A privatizált médiaképzésben sokszor vezető médiumok munkatársai tanítanak, ezért ezek a helyek sokkal jobb ugródeszkák, mint a felsőoktatás. Kelen Károly, a Népszabadság Diploma mellékletének szerkesztője; ez utóbbi minőségében olykor maga is megjelentet első cikkes zsurnalisztákat. Szerinte hiába tehetséges valaki, ha zavarja az aprómunka, akkor általában elhagyja a pályát. Minden csoportjában van egy-két tanuló, aki ha ráadja az életét, akkor jó újságíró lehet belőle. Betlen szerint eleinte a kezdeményezőkészség a titok. A tehetségeseknek "kiskorukban a nagy akarástól odamondogathatnékjuk van, hogy föltűnjenek, és megkülönböztessék magukat a vén trottyoktól. De hát azért van a fiatal, hogy próbálkozzon, hogy valamit akarjon csinálni, nem pedig belesimulni. Ami nem fejlődik, az romlik." Abban is egyetértés van a szakmabeliek körében, hogy a legjobb iskola maga a munkaközeg. "Minden lapnál van egy nagyon csúnya, görbe hátú, alacsony ember, aki mindig kiabál. Attól lehet megtanulni a szakmát."

Ambrózy Miklós

Czobor Szabolcs

Mit, mikor, hol, mennyiért?

A médiaoktatás a kommunikációs média különböző fajtáiban kupál ki, mely fajták a következők: a nyomtatott szó, az állókép, illetve a hangzó és audiovizuális média. A médiaképzésben részt venni kívánó magyar polgár a közép- és felső szintű, illetve tanfolyami képzések között választhat.

Középiskolás kamaszévei alatt, ha valaki korán érő típus vagy esetleg sportújságíró szeretne lenni, beléphet a Diák és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesületébe, ahol tanfolyamokon és nyári szakmai táborokban tanulhatja a fortélyokat. Ha a szülei elég talpraesettek, olyan középiskolába íratják, ahol médiaismereteket is oktatnak, bár ezek száma egyelőre csekély.

Nem úgy, mint a felsőoktatásban, ahol az utóbbi években látványosan a jelentkezési toplisták élére tört a média. Jelenleg 15 egyetemen és főiskolán hallgatható első vagy többedik szakként a kommunikáció valamely tagozat és képzési forma kombinációjában. Ugyanúgy létezik önálló szakként, mint például a földrajz, ami szép fejlődés, és önálló főiskolája is született 2000-ben (Budapesti Kommunikációs Főiskola). Ennek ellenére gyakoribb, hogy kötelezően csak szakpárban vehető fel. Az ELTE Média Centrum ismertetője ezt azzal magyarázza, hogy "az átlagon felüli műveltség és tájékozottság" eléréséhez feltétlenül szükséges egy főszak minden médiás diák számára.

A harmadik képzési forma a piacon az egy-két éves szakkurzusokat, tanfolyamokat indító vállalkozások sora. Ezek vagy jelentős médiumok által működtetett oktatási központok, vagy magánvállalkozások, ahol felső- és középfokú szakképesítéseket lehet szerezni. Ilyen oktatási vállalkozás például a Népszabadság Oktatási Központ, a Magyar Rádió Oktatási Osztályának Médiaiskolája vagy a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Bálint György Újságíró Akadémiája. Ugyancsak újságírói szakképesítést kínál a Komlósi Oktatási Stúdió (KOS), egy "nagyon színvonalas magániskola, a szakmai elitből válogatott oktatókkal".

Ha a polgár teljesíti a felvételi követelményeket mind szellemi, mind forgótőkéje bevetésével, akkor bizonyos értelemben sínen van. A felsőoktatás felvételijei a megszokott hazai szemléletet tükrözik: sok helyen az ún. általános műveltségi területeket kérik számon (magyar, történelem, művelődéstörténet), szinte mindig elvárják a közéleti tájékozottságot, az alapfokú médiaismereteket, az esszéírást, és olyan kiváló ifjak jelentkezését várják, akikben a következőket fedezhetik fel (válogatott lista): "hitelesség, együttműködési készség, kritikai szellem, fantázia, lélekjelenlét és összpontosítási képesség" és az "érvelésmód logikussága". Érdekesség a Pécsi Tudományegyetem felvételije, ahol a szóbelin prezentációt kell tartani egy "kommunikatív karakterrel rendelkező társadalmi vagy kulturális probléma" kutatásának szakirodalmáról és saját empirikus adatgyűjtéséről.

A vállalkozói szféra által fenntartott oktatási egységekben a felvétel inkább korábbi produktumok (készségekről tanúskodó önálló írás, két saját cikk), nyelvtudás és alkalmassági beszélgetés alapján megy. A KOS honlapján például nemes egyszerűséggel csak ennyit közölnek: "A felvételin (teszt, cikkírás, kamerapróba) legyen tájékozott, stílusos, hírérzékeny, olvasson újságot, figyelje a híreket!" Mi pedig látjuk magunk előtt a hírérzékeny jelentkezőket, amint a felvételi írásbelijén olvasgatnak.

A tandíjak annál kedvezőtlenebbek, minél távolabb vagyunk a jótékony állami kasszától. Első diplomás kommunikáció szakosként előfordulhat, hogy nem kell semmit fizetnünk (ELTE BTK), de az is, hogy nagyon is kell: a Szegedi Tudományegyetem levelező tagozatán (budapesti konzultációs központtal) az államilag támogatott hallgató 130 ezret fizet félévenként ("digitális eszközök használata utáni pótlék"). Másoddiplomásként és költségtérítéssel 60-85 ezer körüli összeget kérnek el. A magániskolák szakképzése rövidebb és drágább, az árskála kurzustól függően változik. Egy újságírói érdekvédelmi tanfolyam 30, a hangtechnikusi 180, a kulturális újságírói 70 ezer forint.

A médiaképzés rengeteg szakterületet ölel fel: a megfelelő képzés után az emberből lehet gazdasági újságíró, tömegkommunikációs tevékenységet folytató részegység vezetője vagy laptervező (nyomtatott szó). Lehet belőle fotóriporter vagy alkalmazott fotográfus (állókép). Vagy éppen hírolvasó, televízió- és rádióriporter, bemondó, de videovágó is (hangzó és audiovizuális média). Ha érdekli a stratégiai kommunikáció, akkor pr-munkatárs, kereskedelmi propaganda-ügyintéző vagy médiamenedzser munkakört igyekszik megcsípni (marketing és reklámszervezés). Az elméletibb-tudományosabb érdeklődésűek bizonyára médiaelemzők vagy médiaszociológusok lesznek (kommunikáció és médiatudomány), mások a nélkülözhetetlen webdesignerek köréhez csatlakoznak (médiainformatika).

szerző
Czobor Szabolcs
publikálva
2002/27. (07. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...