„Jön utánam valaki” – Anyák napi kérdezz-felelek

Könyv

Május első vasárnapján Pelenka és irodalom címmel szervezett beszélgetést a Bálint Ház. A délutánon a gyereknevelés és az irodalom, az anyaság és alkotás, a születés és a halál összefüggéseiről esett szó.

Az anyák napi kérdezz-felelek válaszadója három aktív, ma is alkotó édesanya volt: Hidas Judit író, szerkesztő, akinek nem rég jelent meg Hotel Havanna című novelláskötete és két kisgyermek anyukája; Turi Tímea költő, a Magvető Kiadó – jelenleg gyesen lévő – szerkesztője és Szabó Imola Julianna író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó, szintén két gyerek édesanyja. A kérdező Hercsel Adél, a hvg.hu újságírója és leendő édesanya volt.

Imola, Tímea, Judit

Imola, Tímea, Judit

Fotó: Narancs

Miután számba vették, kinek hány gyereke és hány könyve van – ez utóbbi kérdés már csak azért is érdekes, mert mint kiderült, mind Szabó Imola Júlia, mind Turi Tímea büszkélkedhet néhány, tizennyolc éves koruk előtt megjelent verseskötettel, melyeket akkoriban mindketten többre értékeltek, mint így visszatekintve –, a mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás kérdésére terelődött a szó. „Nekem az anyaság segített abban, hogy a könyvem megszülessen, tulajdonképpen a gyerekeimnek köszönhetem a kötetet. Önbizalmat adtak az íráshoz” – mondta el Judit. Tímea abba a különleges helyzetbe került, hogy mind a Jönnek az összes férfiak című verseskötete, mind kisfia 2012 októberében született. „A gyerek körülbelül akkora volt, mint a könyv. Azóta a gyerek nő, a könyv meg ugyanakkora maradt.” Szabó Varratok címet viselő verspróza kötete idén áprilisban jelent meg, őszre pedig első mesekönyvét várja. „Amikor egy gyereknek minden este mesélned kell, és sokszor már nagyon fáradt vagy, egy igazán szürreális világba csöppensz bele. Ebből születnek a meséim és a felnőtt szövegeim egyaránt.”

false

 

Fotó: Narancs

A „mennyi ideje van alkotni egy anyának és legfőképpen mikor” kérdése adta magát, a válaszok pedig javarészt egybecsengtek. „Ez az egész helyzet egyszerűen egy új műfajt hozott magával – mondta Szabó, majd hozzátette: Hosszabb szövegek végiggondolására, megírására nincs időm. Így jött a képbe a verspróza.” Ezen a véleményen volt a másik két beszélgetőtárs is, Turi szerint a kisebb mozaikokból össze tudja rakni a verseket, Hidas pedig a novelláit, de egy hosszabb próza megalkotására egyelőre kevés az idő és a figyelem. „Szűkül a tér, gyakorlatilag nincs olyan hely, ahol egyedül vagyok. Csak belül lehetek egy kicsit magamban” – tette hozzá Szabó. Ami pedig az írásművek és az anyaszerep viszonyát, az anya saját állapotából vagy akár gyermekéből adódó ihletettséget illeti, szintén megegyeztek a vélemények. „Azt gondoltam, én aztán biztosan nem fogok az anyaságról írni – mondta Turi. – Aztán rájöttem, hogy egyrészt a gyerekkel vagyok a nap 24 órájában, másrészt az anyasággal és a gyerekkel kapcsolatos impulzusok azok, melyek ebben az időszakban igazán fontosak. Akkor miért ne írhatnék róluk?”

false

 

Fotó: Narancs

Bár a délután vidám hangulatban telt, a beszélgetés pedig főként az életre nevelés és az alkotás felé vette az irányt, a szülés kapcsán a halál és a halálhoz való viszony változásának kérdése is felvetődött. „A szülés egy testileg-lelkileg kiszolgáltatott állapot, amikor talán felfogsz valamit a halálból is” – idézte fel Szabó Imola Julianna, és hozzátette: írásaiban azért is foglalkozik az anya- vagy apahiánnyal, mert most, hogy ő is anyaszerepben él, különösen érdekli, milyen az, ha valaki nem jól, vagy egyáltalán nem működik ebben a pozícióban. Turi Tímea hasonló élményekről számolt be. „Eddig úgy tekintettem magamra, mint akinek van egy családtörténete, és mivel én vagyok a sor végén, én vagyok az utolsó láncszem, így el tudom mesélni az egész sztorit. Aztán rájöttem, hogy most már nem a jövőben, hanem a múltban élek, hiszen jön utánam valaki, aki továbbviszi ezt a történetet, és lesz egy csomó olyan alkalom, amikor nem is leszek vele, vagy már nem én leszek a fontos.”

A beszélgetés a „mennyire neveled arra a világra, amiben te vagy és amiből te jöttél” kérdéssel, illetve a „nem tudom, mit kezdek vele, ha magyar irodalmár akar lenni, de olyan életrevaló gyereknek tűnik, csak nem akar majd erre a pályára menni!” felkiáltással, néhány vers- és novellarészlet felolvasásával és a Tempered Spirits trió dalaival végződött.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.