Az anyák napi kérdezz-felelek válaszadója három aktív, ma is alkotó édesanya volt: Hidas Judit író, szerkesztő, akinek nem rég jelent meg Hotel Havanna című novelláskötete és két kisgyermek anyukája; Turi Tímea költő, a Magvető Kiadó – jelenleg gyesen lévő – szerkesztője és Szabó Imola Julianna író, táncelméleti szakíró, intermediális alkotó, szintén két gyerek édesanyja. A kérdező Hercsel Adél, a hvg.hu újságírója és leendő édesanya volt.
.jpg "Imola, Tímea, Judit") Imola, Tímea, Judit Fotó: Narancs | |
Miután számba vették, kinek hány gyereke és hány könyve van – ez utóbbi kérdés már csak azért is érdekes, mert mint kiderült, mind Szabó Imola Júlia, mind Turi Tímea büszkélkedhet néhány, tizennyolc éves koruk előtt megjelent verseskötettel, melyeket akkoriban mindketten többre értékeltek, mint így visszatekintve –, a mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás kérdésére terelődött a szó. „Nekem az anyaság segített abban, hogy a könyvem megszülessen, tulajdonképpen a gyerekeimnek köszönhetem a kötetet. Önbizalmat adtak az íráshoz” – mondta el Judit. Tímea abba a különleges helyzetbe került, hogy mind a Jönnek az összes férfiak című verseskötete, mind kisfia 2012 októberében született. „A gyerek körülbelül akkora volt, mint a könyv. Azóta a gyerek nő, a könyv meg ugyanakkora maradt.” Szabó Varratok címet viselő verspróza kötete idén áprilisban jelent meg, őszre pedig első mesekönyvét várja. „Amikor egy gyereknek minden este mesélned kell, és sokszor már nagyon fáradt vagy, egy igazán szürreális világba csöppensz bele. Ebből születnek a meséim és a felnőtt szövegeim egyaránt.”
.jpg "false") Fotó: Narancs | |
A „mennyi ideje van alkotni egy anyának és legfőképpen mikor” kérdése adta magát, a válaszok pedig javarészt egybecsengtek. „Ez az egész helyzet egyszerűen egy új műfajt hozott magával – mondta Szabó, majd hozzátette: Hosszabb szövegek végiggondolására, megírására nincs időm. Így jött a képbe a verspróza.” Ezen a véleményen volt a másik két beszélgetőtárs is, Turi szerint a kisebb mozaikokból össze tudja rakni a verseket, Hidas pedig a novelláit, de egy hosszabb próza megalkotására egyelőre kevés az idő és a figyelem. „Szűkül a tér, gyakorlatilag nincs olyan hely, ahol egyedül vagyok. Csak belül lehetek egy kicsit magamban” – tette hozzá Szabó. Ami pedig az írásművek és az anyaszerep viszonyát, az anya saját állapotából vagy akár gyermekéből adódó ihletettséget illeti, szintén megegyeztek a vélemények. „Azt gondoltam, én aztán biztosan nem fogok az anyaságról írni – mondta Turi. – Aztán rájöttem, hogy egyrészt a gyerekkel vagyok a nap 24 órájában, másrészt az anyasággal és a gyerekkel kapcsolatos impulzusok azok, melyek ebben az időszakban igazán fontosak. Akkor miért ne írhatnék róluk?”
.jpg "false") Fotó: Narancs | |
Bár a délután vidám hangulatban telt, a beszélgetés pedig főként az életre nevelés és az alkotás felé vette az irányt, a szülés kapcsán a halál és a halálhoz való viszony változásának kérdése is felvetődött. „A szülés egy testileg-lelkileg kiszolgáltatott állapot, amikor talán felfogsz valamit a halálból is” – idézte fel Szabó Imola Julianna, és hozzátette: írásaiban azért is foglalkozik az anya- vagy apahiánnyal, mert most, hogy ő is anyaszerepben él, különösen érdekli, milyen az, ha valaki nem jól, vagy egyáltalán nem működik ebben a pozícióban. Turi Tímea hasonló élményekről számolt be. „Eddig úgy tekintettem magamra, mint akinek van egy családtörténete, és mivel én vagyok a sor végén, én vagyok az utolsó láncszem, így el tudom mesélni az egész sztorit. Aztán rájöttem, hogy most már nem a jövőben, hanem a múltban élek, hiszen jön utánam valaki, aki továbbviszi ezt a történetet, és lesz egy csomó olyan alkalom, amikor nem is leszek vele, vagy már nem én leszek a fontos.”
A beszélgetés a „mennyire neveled arra a világra, amiben te vagy és amiből te jöttél” kérdéssel, illetve a „nem tudom, mit kezdek vele, ha magyar irodalmár akar lenni, de olyan életrevaló gyereknek tűnik, csak nem akar majd erre a pályára menni!” felkiáltással, néhány vers- és novellarészlet felolvasásával és a Tempered Spirits trió dalaival végződött.
