Költő? Hazudsz!

  • - s.i.c. -
  • 1997. július 3.

Könyv

Hallom, amint fölöttem csattog,vers a szivem.(József Attila után)Vers, eredj a francba!(József Attila után)Költők, mér´ nem írtok prózát?!Mer´hogy azt írtok. Könyveitek borítóján felirat: versek, kóbor kritikusok és hóbor posztsznobmodern olvasók megtévesztésére.Valaki regényíró mondta, az is hülye, aki százötven oldalnál hosszabb regényt ír.
Nincs olyan hülye, aki elolvassa. A versírók is tanultak kunderául, falják a világot kunderástul, és még az Istennek se írnának másfél oldalnál többet. A posztmodern zacikonyhán (a kávét már rég lefőzték előlük, a líraillat oly erős, hogy néha még őket is bódulatba ejti) reggel fölteszik a feketelevest, és fölteszik (mert megengedik és nincs jobb dolguk, útban a Parnasszusra testüket a Nemzeti Kulturális Alap - egyfelől - és a Soros Alapítvány - másfelől - támogatja), hogy megváltják, ha nem is a világot, azt is megváltották előlük, de belépőjüket a MÍSZ-be, a Mindenkori Író-talmi Szalonba. Vérlázítóan vérciki, hogy nem elég csak úgy, garabonciás köpönyegüket vállvetve megjelenni, dühítő, hogy nem ismerik (meg) őket épp kinőtt úszógumijukról (és/vagy középkoros pocakjukról). Bizony, az ismeretséghez meg is kell jelenni, holmi jobb lapokban, nem elég a Megyei Harsona. Ezért a versíró már kora reggel erőt vesz szokásos rendes évi fáradtságán, leül a papír/író-/számítógép elé, és mered. A világba, bele. És ír. A világba, bele. Ügyel a helyes adagiolásra, csak semmi fúga. Lágy zenék, andalg, nosztalg, az üstdob csak tíz órakor jő. Üljük körül az üstdobot. Fagyi, gombóc, de ne a torokban, ne a gyomorban, az hogy veszi ki magát, daganattá terjeng, tragi, kuss, vég, édes élet, infantil, te ribizlis. Miután versíró megtízóraizott (részben hozott, s a konvencióhűtőben ráhagyományozott anyagból), ideje lemennie törzskávéházába, törzskávéházából zenés irodalmi kávéházba, hol kézzelfogható közelségbe kerül a valóság, tapintható a füst és a lila köd, valamint néhány irodalmi kékharisnya. A mű közben otthon írja önmagát, be van programozva: 1. tragipantepatetikusnak álcált mondénbohém kezdés, jujgatásba szövegorientált jajgatás: Jaj (értsd: juj), cica, eszem azt a csöpp kis szád. 2. Szenvedéstörténet és metafizika, némi rezignációval leöntve és habzó tejszínnel a tetején: Nélküled még a mennyország is fád. 3. Patridióta gesztus, hazám, hazám, trianon, kozmopolita hegeliánus trikolór: Nem megyek egyedül oda, nem hagylak el, nem én, soha. 4. Némi önismétlő önmutogatás (Jaj, cica...) után a boldog nemvég, a halhatatlanság kispolgári percepciója, dísz kúr(z)ás: Ha jutok isa (vö. por) mennybe, te, cica, csak üzenj (más recepciók szerint: üzekedj) be, s 5. (Ön)reflexív affekt, (ön)játékos (ön)ironikus (ön)gyilkosság: érted (nem értem - s.i.c.) leugrom 6. A múzsa (a. m. "isten", "nő") néven nevezése, az apokalipszis fátylainak lerántása, a meztelen valagság feltárulkozása, az életse(gg): irodalom mély értelmének űrfölmutatása a csak felszínes recepcióban felszínes se nem szoroz, se nem oszt: modern vers intaktusa egyetlen fájdalmasan konnotált, de a végén fölkunkorodó diadalmas appendixfarokban: 6. cicám!

Mire a versíró, egyedüli példány, unicum, hajnali részegségében hazabotorkál, be van fejezve a nagy mű, igen. Elolvassa, üvölt, én vagyok minden, tehetséges költők legjobbika, kritikusok kíméljenek, a boldogságtól kijózanodva átrohan a másik szobába, Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!, a fenébe, holnap írhatok egy másikat, de hová tetted a pizsamámat?!

Költői kérdés.

A versíró elégedetten szuszog, megtalálta a pizsamáját.

Akinek inge. Félő, hogy hideg éj sziszeg aztán.

- s.i.c. -

(A nem szereplő nevek nem véletlenek, csak a műveik.

Nevek és címek bármelyik szerkesztőségben.)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.