Keresztury Tibor kiváló választás, méltó utóda lesz Zentai Péter Lászlónak – kommentálta az igazgatóváltást Kolosi Tamás, a Líra csoport vezetője. Érsek Nándor, a Scolar Kiadó igazgatója szerint az mindenképp előrelépés volt az elmúlt év választásaihoz képest, hogy legalább kettős jelölés volt, azonban szerinte az új igazgatóval a könyvszakma a „status quo fenntartása mellett döntött, amely fenntarthatatlan, így a szükségszerű változás szervezett átalakulás helyett összeomlásszerűen fog bekövetkezni”. A legtöbbek szerint a nem forradalmár típusú, jó diplomáciai érzékkel rendelkező Kereszturynak sikerülhet megújítani a szervezetet és csökkenteni a belső feszültségeket, hiszen például koránál fogva a szakma generációs megosztottságában is „középen áll”.
A 25 év után leköszönő Zentai Péter Lászlótól október 1-jén vette át lapunk egykori munkatársa, a Litera.hu alapító főszerkesztője, Keresztury Tibor irodalomtörténész a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) igazgatását. A szervezetet ugyan hivatalosan az elnök vezeti – jelenleg Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó igazgatója –, de az operatív irányítás az igazgató kezében volt és van. Az állandóság és Zentai karizmatikus személyisége egyaránt hozzájárult, hogy Magyarország egyik legrégebbi, 200 éves civil szervezetét elsősorban ő jelenítette meg a külvilág számára, és gyakran a stratégiai döntéseket is ő hozta. Igaz, a könyves szakma konzervatív, az elnökök sem sűrűn váltották egymást az elmúlt évtizedekben: Kocsis előtt – aki végig az elnökség tagja volt – 18 évig Bart István, majd Barna Imre vezette a szervezetet. Innen nézve is nagy változás, hogy egy „külső ember”, az 53 éves Keresztury kerül vezető pozícióba. Aki ugyanakkor szerzőként – tíz kötete jelent meg –, az Alföld folyóirat, a JAK-füzetek és a Szép versek szerkesztőjeként, kulturális szervezőként és kritikusként jól ismeri a könyves szakmát. Kilenc pályázat érkezett az állásra, tudtuk meg Kocsis András Sándortól, ebből 7 volt érvényes, közülük két jelöltet bocsátottak a közgyűlés elé, ahol a tagoknak előzetesen megküldött programjuk mellett szóban is prezentálhatták elképzeléseiket. Végül nagy többséggel, titkos szavazással választották meg az új igazgatót.
Nincs harag
A leköszönő Zentai az Illés Endre vezette Szépirodalmi Kiadóban kezdte a szakmát, majd a Művelődésügyi Minisztériumba került, onnan pedig a Corvina Kiadóhoz, és a nyolcvanas években a televízió Stúdió című kulturális magazinjában is dolgozott. A Narancs kérdésére élete egyik legfontosabb munkájának a nyolcvanas években a könyves szaklapból a kor szabad szellemű, számos tűrt írónak publikációs lehetőséget nyújtó fórumává vált Könyvvilág folyóirat főszerkesztőségét nevezte. Innen hívta a rendszerváltás évében Zöld Ferenc az MKKE igazgatói székébe, és egy ellenszavazattal meg is választotta az akkor 30 tagot számláló szervezet. Kocsis András Sándor szerint Zentai nagy érdeme, hogy sikerült az önkéntes alapon működő, ma mintegy 100 tagot számláló szervezet finanszírozását megoldania annak idején. Kolosi Tamás azt emeli ki, hogy az MKKE-t nem sikerült kettészakítani sem a politikának, sem a belső feszültségeknek. A szervezet legitimitása megkérdőjelezhetetlen, hiszen mára tagjai adják a magyarországi könyvpiac termelésének 92 százalékát. Kolosi „néhány ember hisztijének” tartja az egyesülés körüli „álbotrányokat”. Mint megjegyzi, az MKKE a hasonló hazai és nemzetközi szervezetek között kiemelkedő hatékonysággal működik. Zentai azt is fontosnak tartja, hogy a rendszerváltás után 4-5 év alatt szervezetté vált a könyvpiac, elfogadták az etikai kódexet, és szinte eltűnt a szürke- és feketegazdaság. Az MKKE alapította meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, amely 60 ezer látogatójával a térség egyik legjelentősebb könyves rendezvénye – emlékeztet Kolosi. Sikerült megőrizni az ünnepi könyvhét politikamentességét és össznemzeti jellegét – ami szinte páratlan teljesítmény Magyarországon. A könyvhét nemcsak a – jó idő esetén – zsúfolásig megtelt Vörösmarty teret jelenti, hanem ma már 60 vidéki, sőt határon túli helyszínt is. Az egyesülés egyik legnagyobb, tízéves lobbizással elért eredménye a könyvek áfatartalmának 5 százalékra csökkentése volt. A közelmúltig nagy segítség volt a kiadóknak a kulturális minisztériumnál kieszközölt kamattámogatás. Az, hogy a privatizációt, a gazdasági válságot, a Gutenberg-galaxis válságát és számos más csapást átélve virágzik a szinte teljes egészében üzleti alapon működő könyvszakma, részben erős és független szakmai szervezetének, az MKKE-nek és „a könyves szakma első alkalmazottjának”, Zentainak is köszönhető – vélik sokan.
Kocsis András Sándor elnök csupa jót mond róla, de nem tagadja, hogy voltak az elnökség és Zentai között konfliktusok, különösen az utóbbi években, az önmozgó Zentai gyakran kész helyzet elé állította az elnökséget. Volt olyan kiadó, amelyik azért lépett ki, mert szerinte Zentai saját hatáskörben túl sok jutalmat adott munkatársainak, mások szerint gyakran viselkedett erőszakosan, és ha nem az ő álláspontja győzedelmeskedett, megsértődött. „Nem a tagság van az MKKE-ért, hanem az MKKE a tagságért” – mondogatták egyre többen. A súrlódások ellenére visszavonulása a saját döntése volt, de csak decemberben járt volna le a szerződése – hogy miért távozott pár hónappal korábban, egyik fél sem árulja el; úgy tudjuk, a casus belli egy a könyvhéten történt banális eset és az abból fakadó személyes sértettség volt. De mindenki hangsúlyozza, nem haraggal váltak el.
Ne tudja a jobb kéz
Vannak végre jó hírek – így kommentálta az igazgatóváltást Votisky Zsuzsa, a Typotex Kiadó vezetője, aki korábban sokszor bírálta a szervezetet, és végül ki is lépett onnan. Az egyik ok az volt – és talán ezt a kritikát osztják a legtöbben a szakmában –, hogy az MKKE nem tudta megtalálni a modus vivendit a kiadók és a terjesztők vitáiban. Votisky egy korábbi nyilatkozata szerint a probléma egyik forrása, hogy „miután a tagdíjat a forgalom alapján fizetik a tagok, természetüknél fogva nagyobb a befizetésük a könyvterjesztőknek, mint a kiadóknak. Ezért az egyesülés vezetőinek a terjesztőkkel való jó kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint a kiadókkal.” Ráadásul a magyar piac úgy alakult, hogy a könyvterjesztő cégeknek – a terjesztői piacot együtt szinte lefedő Alexandrának, Lírának és Librinek – is vannak saját kiadói. Így tehát a független kiadók gyakran érzik azt, hogy hátrányt szenvednek a kereskedői láncok kiadóival szemben. Zentai szerint erről szó nincs, a három nagy még együttesen sem tudja legyőzni egy-egy szavazásnál a kisebbeket, és az elnökség tagjai között is a „kicsik” vannak többségben. Hangsúlyozza, hogy a piac sokak által kárhoztatott szerkezetén nem tud változtatni egy szakmai, civil szervezet.
A „kódolt konfliktusra” Keresztury Tibornak sincs csodaszere, szerinte jobb belső kommunikációval lehet az ellentéteket tompítani. Megjegyzi, hogy a korábbi bírálók sok esetben jogos panaszokat fogalmaztak meg, de konkrét javaslatokat nem tettek le az asztalra. Az új igazgató egyik legfontosabb projektjének a szervezetből korábban távozottak visszahívását tartja. Nyáry Krisztián, a Líra csoporthoz tartozó Magvető igazgatója is azt várja Kereszturytól – aki egyébként „civilben” a szerzőjük is –, hogy visszahozza a legfőbb konkurenst, a Librit, mert szerinte nélkülük féloldalas a szervezet. Másrészt pedig – a magyar szépirodalmi könyvkiadás terén – segítse a kisebb, független kiadók működését, ugyanis a verseny mindenkinek, így a piac két nagy szereplőjének is jót tesz. Sárközy Bence, a Libri Kiadó vezetője most nem kívánta kommentálni a régi vezetés munkáját és az új igazgató programját. Kilépésük oka egyébként „a sajtó és a tagság felé való problémás információ-szolgáltatás” volt, kárhoztatták az elnökség és az igazgató működésének kevéssé rugalmas és hatékony voltát. Zentai és Kocsis szerint a Libri Kiadó vezetőinek becsvágya volt a konfliktus legfőbb oka, mert hiába próbáltak vezető szerepet kapni az MKKE-ben, a tagság ezt nem támogatta.
Számos kisebb kiadó úgy érezte, hogy az Alexandra évek óta tartó fizetési nehézségei idején nem védte őket hatékonyan az MKKE. Volt, akinek az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy miközben a Pécsi Direkt fűnek-fának tartozott a tagok közül, a frankfurti könyvvásáron Matyi Dezső borainak kóstolására invitált a szervezet elnöksége. A leköszönt igazgató ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az MKKE civil szervezet, nem kamara, hatóság, nem tudja hatékonyan szankcionálni tagjait, ha az nem tartja be például fizetési kötelezettségeit, viszont amit megtehet, megtette. Végig közvetítettek Matyi Dezső és a kiadók között, hiszen minden fél a megállapodásban volt érdekelt, mert az Alexandra csődje magával rántotta volna az egész piacot. Végül az MKKE közvetítésével kötötte meg a – tartozását három évre szétterítő – megállapodást Matyi Dezső, amit az utolsó időkig betartott.
Votisky szerint a régi vezetés nem ápolt jó viszonyt a könyvtárakkal, gyatra volt a nemzetközi bemutatkozások szervezése is. „Az MKKE elérte, hogy a frankfurti könyvvásáron a fő épület központi standjától a hátsó traktusba, a Feröer-szigetek szomszédságába kerültünk.” Mások szerint a kommunikáció fontosabb, például Réffy Balázs, az Akadémiai Kiadó vezetője sincs meggyőződve a stand hasznosságáról. Mi is írtunk róla, hogy a NER-érában valóban nehezen találta meg a hangot a hivatalos kultúrpolitikával az MKKE, pedig a Balassi Intézet 100 milliós kerettel rendelkezett a külföldi könyvvásárokon való részvétel finanszírozására. Annyira nem tudott együttműködni a két fél, hogy külön standokkal vettek részt például a frankfurti könyvvásáron. Igaz, ismerve az akkor Hatos Pál vezette Balassit, azt gondoljuk, a felelősség nem elsősorban Zentait terheli. Amit az is mutat, hogy a Balassi új vezetőjével, Hammerstein Judittal már kiváló az együttműködése a szervezetnek. Ezt Keresztury is megerősíti, akinek komoly gyakorlata van a magyar irodalom nemzetközi, különösen német menedzselésében; például korábban a stuttgarti kulturális intézet igazgatójaként a frankfurti könyvvásár magyar standjának programjának kialakításában együttműködött az egyesülettel. Érsek Nándor szerint a kulturális kormányzattal való kapcsolattartás terén radikális változtatásra volna szükség.
A tűzoltózenekar elköszön
Az új igazgató másik legfontosabb célja, hogy növelje a 600 milliós, az éves könyvforgalom egy százalékát kitevő állami támogatást. Változást tervez – a kilépésükkor a librisek által is kritizált – két nagy könyves rendezvény, az ünnepi könyvhét és a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál szervezésében. A könyvhetet szerinte ma a nyolcvanas évek hangulata lengi be tűzoltózenekarral, harsogó nagyszínpaddal. Kommunikációjában, kísérő programjaiban, külsőségeiben feltétlenül itt az ideje a megújulásnak – mondja Keresztury. A könyvhét valódi tartalma, a dedikálások, a kiadók sátrai természetesen nem változnak. A könyvfesztivállal kapcsolatban mások megjegyzik: az volna az ideális, ha évekkel korábban tudnák a kiadók, hogy melyik ország lesz a díszvendég, hiszen így fel tudnának készülni rá.
Kolosi Tamás és számos más könyves szerint az MKKE legfontosabb feladata most lobbizás a kötött könyvárért. Ennek lényege, hogy az új könyvek fogyasztói ára egy ideig – egy évig – ne változzon. Európa számos országában létezik ilyen piackorlátozó törvény, mely elsősorban a kisebb kiadókat és kereskedőket védi, a nagyok – általuk követhetetlen – akciózásaival szemben. A fogyasztó is jól járna a törvénnyel, érvel Kolosi, mert most a könyvesek eleve túlárazzák a sikerkönyveket, hogy aztán saját eladási csatornájukon rögtön jelentős árengedménnyel kínálják azokat. Kolosi szerint ez ma már olyan mértékben elharapózott, és olyan sok kárt okozott, hogy nemcsak a kisebbek, hanem a piac meghatározó szereplői is változást akarnak. Elrettentő példának pedig ott az Ulpius, amely részben ebbe bukott bele – érvel Zentai. A törvényt az MKKE kezdeményezte, és Zentai szerint a Bookline-t birtokló Spéder Zoltán akadályozta meg. A Librivel nemrég összeolvadt vállalat ma már nem zárkózik el mereven a törvényi szabályozástól, és Kocsis szerint biztató, hogy a napokban Balog Zoltán miniszterrel is tárgyalnak az ügyben.
