Akik olvasták a jelenleg a 444-nél dolgozó szerző írásait, köztük számos kiemelkedő darabot, mint mondjuk – három egymástól igen távol álló példát említve – a Gyurta és Én című stílusparódiát, az Orbán szívéhez és zsebéhez oly közel álló MET Zrt. sztoriját vagy éppen az S. Pál gyerekmolesztálási ügyét feltáró cikket, azok okkal várhattak nyelvileg különleges, felforgató tartalmú könyvet, ha már a szerző egyszer csak ilyesmire adta a fejét. Ehhez képest itt egy látványosan átlagos fiúval történnek átlagos dolgok egy átlagos könyvben.
Másrészt persze soha rosszabbat! A 7–10 éveseket – elsősorban fiúkat – célzó történet szinte végig hihető és átélhető, érthető és szerethető, miközben olyan vitathatatlanul vagány akciókra ad alkalmat, mint egy csótány pesztrálása, egy labda rugdosása a kerítéshez, illetve egy szuperhős bábu visszaszerzése érdekében szőtt összeesküvés. A szöveg legjátékosabb húzása a rengeteg extrém szörnynév (az Izomtömlőjű Fékevesztett Droidtól az Alamuszi Síkos Törpeangolnáig), akiket az imént említett szuperhős győz le a fiúk kedvenc rajzfilmjében. Egy darabig még az edukatív részek sem mutatnak rosszul, például, amikor a lányok is beállnak focizni. Csak a végén futunk bele némi szépelgésbe, addig gazdaságosan mért mondatok és szimpatikus, képregényszerű rajzok viszik előre a visszafogott intenzitású cselekményt. Amelyben még lazán benne lehet néhány résznyi folytatás.
Lanczinger Mátyás rajzaival. Pagony, 2016, 139 oldal, 1990 Ft
