Jogosnak látszik az észrevétel, amit az Akváriumról eddig született kritikák szinte kivétel nélkül felvetnek, tudniillik, hogy első regényében a szerző nem képes kézben tartani a nagyformát, a terjedelmessé duzzasztott történetet.
Ne tagadjuk: a mohácsi csata iránti legújabb keletű közérdeklődést az egyik kertévén sugárzott kétes történeti hitelességű török szappanopera, a Szulejmán izzította fel. A Rubicon folyóirat legutóbbi számának vezető anyaga, B. Szabó János dolgozata viszont arra tesz kísérletet, hogy friss szempontok alapján tekintse át a csata már ismert forrásait.
Kisebbségi közösségét féltő kozmopolita, magányos újvidéki urbánus, két évtizede a kettős állampolgárságért kampányoló, bevezetésével viszont elégedetlen szabadelvű, akit vonz az exjugoszláv Marx-reneszánsz.
Negyedik regénye, a magyarul most megjelent Az elszúrt idő nyomában bejuttatta az amerikai irodalom Pulitzer-díjas nagymenői közé. A zeneiparban és környékén bolyongó figurákra fókuszáló regény szerzőjével Marcel Proustról, Iggy Popról és az írónők megbecsültségéről beszélgettünk telefonon.
A Narancs szakmai sikerlistáján egyetlen könyv sem aratott még olyan fölényes győzelmet, mint Borbély Szilárd regénye. Kritikánkból is kiderül, mi a példátlan lelkesedés oka.
Kisebbségi közösségét féltő kozmopolita, magányos újvidéki urbánus – az e heti Narancsban Végel László íróval olvashatnak nagyinterjút, itt és most pedig egy bónuszkérdést és -választ.
Pénteken jelenik meg Sándor Erzsi vak fiával, Juhász Tamással közösen írt könyve, Szegény anyám, ha látnám címmel. Integrált oktatásról, vakságról és a könyvről Tamást kérdeztük.
A Mr. Sale öltönyüzlet és a József Attila Kör által közösen alapított JAKkendő-díj - melynek új pályázatát nemrég írták ki - első nyertesének kötetét minőségi látleletnek is tekinthetjük a fiatal magyar próza helyzetéről.
Mozikban a huszadik század egyik legnagyobb hatású gondolkodóját megidéző film. Az e heti Narancsban mérlegre tesszük Margarethe von Trotta rendezését, itt pedig korábbi portrécikkünket olvashatják.