Könyv

Egy az egyben

Tabajdi Gábor: A III/III. krónikája

Könyv

Munkabeszámolók és értekezleti anyagok, üdültetési és egészségügyi adatok, felsőbb direktívák és munkahelyi panaszok - egy szocialista nagyüzem eleven, érzékletessé rekonstruált élete Tabajdi Gábor új kötetében. A belsőreakció-elhárítás Kádár-kori történetét áttekintő munkáról szólván talán hűvös dicséretnek tűnhet ezzel a méltatással indítani a könyvismertetést, ám a látszat csalóka. Merthogy a politikai és gazdasági rendszerváltás egyik történettudományi vesztese mindmáig a cégfelszámolási és privatizálási hullámokat és az ezekkel járó iratpusztulást olyannyira megszenvedő üzemtörténet. Titkosrendőrség ide, ügynökügyek oda, a III/III., s tágabban a III-as főcsoportfőnökség szervezettörténeti krónikája tömérdek idevágó új információval, az irányítás és a - sokszor bürokratikusan önigazoló, sőt egyenesen parkinsoni - döntési mechanizmusok körvonalazásával szolgál, hála az e területre összpontosuló történészi részkutatások seregének. Mert ha első tekintetre egy-egy párt-alapszervezeti taggyűlés, létszámcsökkentési határozat vagy épp főcsoport-főnökségi sportnap nem is annyira izgalmas téma, mint a titkos nyomozások egyike-másika, azért a létezett szocializmus belvilágáról az előbbiek is sok mindent elárulnak.

A III/III. munkatársai persze nem lent fontak vagy vagont gyártottak; az állambiztonság 1963-ban kiadott ügyrendjében a csoportfőnökség feladata így hangzott: "A Magyar Népköztársaság állami, társadalmi, gazdasági rendjének megdöntésére vagy gyengítésére törő belső ellenséges elemek tevékenységét felderíti és megszakítja [...]. Tevékenységét a belső ellenséges elemek fő gócainak felkutatására és kapcsolatainak megállapítására összpontosítja. Feladata, lehetősége szerint, eszközeivel a politikai bűncselekmények elkövetésének megelőzése, az ellenséges erők bomlasztása, elszigetelése, és a megtévedt elemek leválasztása. Elősegíti a volt ellenséges elemek jelenleg lojális magatartást tanúsító tagjainak beilleszkedését társadalmi rendünkbe." A cégnek abban a rugalmasnak és dialektikusnak elképzelt politikában kellett folyamatosan helyet találnia és megfelelnie, amelynek két szélső pontját a rendszer névadójának megnyilatkozásaiból könnyen formulázhatjuk. "Hát valakiket be köll csukni időnként. [...] Neki is jobb, nekünk is jobb. Mindenki okosodik." - kedélyeskedett az első titkár egy 1968-as (harisnya)gyárlátogatás során, hogy aztán 1974-es belügyminisztériumi beszédében, melyet a kötet is idéz, így intse a szavait hallgató parancsnokokat: "...a belügyi munka mértéke nem az, hogy mennyi ember ül a börtönben".

Ebben a három évtizedes, egyszerre merev és mégis változékony képletben, a belügyi garnitúrát jól ismerő, felhasználó, de azzal szemben egy kicsit mindig bizalmatlan kádári hatalomgyakorlás világában rendkívüli feladatokkal és elvárásokkal került szembe a III/III-as csoportfőnökség, amelynek vezetői közül ezért csak igen kevesen tudtak olyan megingás nélküli karriert befutni, mint az oly sokat emlegetett Harangozó Szilveszter. A Tabajdi által a kötet mellékleteiben elősorolt életrajzok ilyesformán a korszak káderpolitikai praxisát felülmúló hullámmozgást, előléptetési és áthelyezési gyakorlatot sejtetnek.

A merev és mégis változékony képlet az ellenségkép átalakulásán, az aktuális ellenségek kiválasztásában is jól felismerhető a forrásokat éves bontásban göngyölítő kötet lapjain. A horthysta korifeusok, főpapok és az ötvenhatban aktivizálódó kisgazdák helyébe idővel új csoportok kerültek: népiesek, katolikus bázisközösségek, vélt maoisták, avantgárd művészek, rakoncátlan filozófusok és a talán legrettegettebb társaság - a fiatalok. A III/III. gazdag és pártszerű belső élete mellett az e csoportok ellen megindított titkos nyomozások, ügynöki tevékenységek és adminisztratív fellépések gazdag áttekintését kínálja most a terület részkutatásait tömören, de informatívan egymás mellé rendező Tabajdi, s ennek eredményeképpen a krónika nem csupán gusztusos, mutatós és - ne szégyelljük a jelzőt! - szórakoztató kötetet ad ki, de a korszak titkos történetén keresztül az ismertnek tudott nyilvános folyamatok újraértelmezésében is a kezünkre jár. Kézikönyv a javából.

Jaffa Kiadó, 2013, 464 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.