„Az emberek skalpokat akarnak” – Végel László Magyarországról és Szerbiáról

Kisebbségi közösségét féltő kozmopolita, magányos újvidéki urbánus – az e heti Narancsban Végel László íróval olvashatnak nagyinterjút, itt és most pedig egy bónuszkérdést és -választ.

Keveset szerepel a magyar sajtóban, pedig írói és gondolkodói világa magával ragadó. Csütörtökön utcára kerülő lapszámunkban Vári György beszélget vele a Monarchiáról, Jugoszláviáról és az EU-ról, Szenttamásiról és Újvidékről, a kettős állampolgárság szükségességéről és a bevezetés káros következményeiről, egy nemzeti kisebbség múltjáról és hosszú agóniájáról, illetve Orbán Viktor és Végel leghíresebb regénye, az Egy makró emlékiratai viszonyáról. A Szerbia aktuálpolitikai helyzetét firtató kérdésre adott válaszát itt közöljük.

 

Fotó: Sióréti Gábor

Magyar Narancs: A hatalom a Hágában raboskodó Vojislav Seselj egykori, azóta új utakra lépő szövetségeseié, ők kívánják most „modernizálni” Szerbiát, miközben egyre hangosabbnak tűnik az elégedetlenség e modernizáció némely velejárójával, például a szabadpiaci viszonyokkal szemben.

Végel László: A Szerb Haladó Párt népszerűségét főleg a korrupcióellenes harcnak köszönheti. Több neves oligarcha is előzetes letartóztatásban ül – és az emberek skalpokat akarnak. Ugyanakkor épp ez a párt tett nagy lépést a kosovói kérdés megoldása érdekében, nagyobbat, mint demokrata párti elődei: aláírtak egy olyan egyezményt, amelyet a demokraták a nacionalistáktól félve soha nem mertek volna aláírni. Ez szemérmes elismerése Kosovo de facto függetlenségének. Nem voltak tömegtüntetések, az egykori szélsőjobboldaliak egyszerűen leradírozták a szélsőjobboldalt mint politikai tényezőt. Az egyház befolyását is csökkentették, a demokraták ezt sem merték megtenni. A kisebbségi jogok kérdésében ellentmondásosak: nagylelkűek a kisebbségi politikai elittel szemben, de nem törik magukat a kisebbségi törvény valóra váltásán. A gazdasági krízist ugyanakkor nem tudták megoldani, se kezelni. Növekszik a szociális elégedetlenség, kérdés, hogy meddig nőhet ez párhuzamosan a Szerb Haladó Párt népszerűségével, mert túl soká aligha. Egész ex-Jugoszláviában egyre erősebbek a fiatal baloldali értelmiségi mozgalmak. Nem szerveződtek párttá, de a közvéleményben egyre nagyobb súllyal vannak jelen. Mifelénk újra idézik és széltében-hosszában tárgyalják Marxot, rendszerkritikai alapon bírálják a kapitalizmust. És ez jól van így, szakítania kell a kelet-közép-európai értelmiségnek a rossz lelkiismerettel, hogy legfeljebb a kormányt merik bírálni, de nem magát a rendszert, ezt a fentről gyorsan bevezetett, polgári életmód és kultúra, mértékletesség és arányérzék nélküli expresszkapitalizmust.