A Tangram Szil Ágnes szépirodalmi debütációja; fordításai és esszéi már jelentek meg könyv alakban is.
A néhol csak egyetlen hosszabb mondatból álló, máshol két-három oldalas szövegeket a férfi- és párkapcsolat-tematika tartja össze. Legyen szó akár családról, egyetemről, munkáról, művészetről, szórakozásról, mindent a magány és a másikban való feloldódás lehetősége szempontjából láttat a szerző. Címek helyett számok és kezdőszavak alapján azonosíthatjuk be a 87 variatív írást: van itt női és férfi narrátor, omnipotens elbeszélő és esszencialista, keleties meditatív bölcsesség is, különböző történelmi, irodalmi, mitológiai, közelmúltbeli és jelenkori terekbe helyezve az apró történeteket.
Szil Ágnes prózaírói tehetsége leginkább a rendkívül sűrű mondatokban ("A magáévá tenne, de én a sajátom akarok maradni.") és a láttatóan tömör kifejezésekben ("belebújt szöszgöbös, pici kabátjába") mutatkozik meg, melyek mindegyikére jellemző egyfajta éles női tekintet és már-már kegyetlen igazmondási vágy ("Az eszével tudja, hogy nő vagy, a hormonjaival érzékeli, ugyanakkor zavaróan nem vagy az anyja.").
Ami a rövid szövegek előnyére, az a kötet hátrányára válik: a díjon kívül szinte semmi apropót nem találni, ami indokolhatná ezen írások egy könyvben való megjelenését. Érdemesebb lett volna ciklusokra bontani az anyagot; jelen állapotában ugyanis egy szárnypróbálgató író "összegyűjtött műveinek" benyomását kelti. Hiába a sok minőségi mondat, ha a fokozatosan épülő szövegkohézió sokszor még oldalakon át sem tart ki, nemhogy egy egész kötetet meg tudna tölteni. S talán ez az, amit nemcsak róla, hanem a legtöbb fiatal prózaíróról is elmondhatnánk.
JAK, 2013, 135 oldal, 2400 Ft
