Könyv

A Kossuth Kiadó és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös vállalkozásában megjelent Magyarország az első világháborúban című kötet nemcsak tartalmában nívós, de megjelenésében is figyelemre méltó.

Jól számolt a bevezető írója: a három űrhajóson kívül nem volt negyedik utas a Holdra induló Apollo-11 fedélzetén, és abban is igaza lehet, hogy az ilyen messzi utazásokhoz "túl alacsony, túl kövér és túl zsidó" Norman Mailernek valóban fájhatott, hogy nem tarthat a trióval. Végül is ki, ha ő nem!

Santino Corleone a 34-es háborúban, Gervai András a 2006-os Szabó-botrányban szerzett magának nevet. Az értő, finom tollú filmkritikus hiába forgott kiváló lapoknál, hiába publikált addig is több kötetet a magyar filmgyártás ilyen-olyan viselt dolgairól, a szűk szakmán alig is ért túl a híre. Ám mint ügynökvadász az Oscar-díjas magyar filmrendező, Szabó István lebuktatásával kétségkívül a csúcsra jutott. Ma már a közügyek iránt kicsit is fogékony közönség erről ismeri; s most eljött ismét közénk, hogy új kötetével learassa ezen - mint láthattuk, sokfelől vitatott értékű - ismertség babérjait. Új könyve immár csak a spiclikről szól, azokról a csúfakról, gonoszakról és szerencsétlenekről, akik a létező szocializmus távolról sem kellemes évei alatt a titkosszolgálatoknak dolgoztak. Itt mindjárt pontosítani kell magunkat,

Az ég kék - sajnos jobb jelzője nincs, max. az, hogy szürke, mert olyan vakító fényű, száraz hőség uralkodik a Dél-Alföldön, hogy semmit sem lehet látni. Pontosabban: a semmit látni, alig történik valami; pattanásig feszült a légkör, mégsem durran. Nagyjából így lehetne körbeírni ezt a különben igen izgalmas könyvet. Egy német írta, Battonyáról szól. Hogy kizárólag állóképekben gondolkodik a szerző, azért a környék felel, mindent, amit ott talált és amibe beleélte magát; ő ilyennek lát (minket). Fülledtség és mozdulatlanság honol, amit az emberek feleslegesen heves természete még inkább állandósít.

Noha Ligeti György magyarnak született, nem könnyű kijelenteni róla, hogy magyar zeneszerző. (A most ünnepelt Liszt lehetne az idevágó hasonló eset, ám ez mégis sokkal egyszerűbb. Alighanem elfogadhatjuk Bartók tételét: "Liszt Ferenc magyarnak mondta magát: mindenkinek, magyarnak, nem-magyarnak egyaránt, kötelessége ezt a kijelentését tudomásul venni és abba belenyugodni.") Maga Ligeti is bizonytalan, ha erről esik szó; egy 1978-as előadásában ezt mondja: "

1. Térey János: Protokoll (Magvető, 2010) - 145 pont 2. Bodor Ádám: Az utolsó szénégetők (Magvető, 2010) - 90 pont 3. Nemes Z. Márió: Bauxit (Prae.hu, 2010) - 56 pont 4. Borbély Szilárd: A Testhez (Kalligram, 2010) - 42 pont 5. Lovas Ildikó: A kis kavics (Kalligram, 2010) - 39 pont 6. Krasznahorkai László-Max Neumann: Állatvanbent (Magvető, 2010) - 34 pont 7. Spiró György: Tavaszi Tárlat (Magvető, 2010) - 33 pont 8. Bertók László: Pénteken vasárnap (Magvető, 2010) - 26 pont 9. Takács Zsuzsa: A test imádása (Magvető, 2010) - 25 pont 10. Győrffy Ákos: Havazás Amiens-ben (Magvető, 2010) - 21 pont 11-12. Szijj Ferenc: A nereidák délutánja (Jelenkor, 2010) - 20 pont Tolnai Ottó: A kisinyovi rózsa (Factory Creative Studio Kft., 2010) - 20 pont Szavazóink:Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C.

Az amerikai klasszikus Kezdők című novelláskötete toronymagasan vert mindenkit tavaly novemberi világirodalmi listánkon, de nem csak innen lehet tudni, hogy a kritika szerint a tavalyi év talán legfontosabb fordítása volt. Most itt a második kötet, a Befognád, ha szépen kérlek?. Fordítóját a további tervekről, a kiadások körüli botrányról és a társadalmi háttérről kérdeztük.

"Lassú, szadista halálok, sok zoommal" - na, ilyesmire ne számítson senki, hiába indul ezzel a kissé ötlettelenül elkeresztelt kötet (bár a szellemes címadás eleddig nem vezetett sok jóra a költő pályáján: a Rokokó karaoke és a Sülttel hátrafelé még hagyján, de a Tinta-palintáért igazán kár volt). Nem horrorversekről van szó ugyanis.

Snoblesse Oblige Extra - a Frankofónia Fesztivál programajánlója a nyomtatott újságban olvasható.

A gasztrotévés hangulatú főcímet követően rögtön az egyiptomi high society lendületes hétköznapjaiba csöppenünk, ahol a politikai alkalmazkodás, az egyéni érvényesülés/önmegvalósítás és a társadalmi elkötelezettség hármas frontvonalai között éli decens jómódban munkás életét a csinos talkshow-műsorvezető és snájdig férje, egy kormánypárti lap reménybeli főszerkesztője. - kyt -

Ostende festői hely, virtigli északi kikötőváros, félóránként futnak be a kompok Doverből - a fedélzetükről leözönlő brit turisták dramaturgiai küldetésbe jönnek.- ts -

Mi köze a Copacabanának Ostende-hoz? Hogyan rendezi viharos kapcsolatát egy ötvenes munkanélküli anya és koravén lánya? A múzsa rabja rendezőjének második nagyjátékfilmje, a Copacabana Isabelle Huppert és lánya, Lolita Chammah kettősének komédiája. A filmet az I. Frankofón Filmnapokon láthatjuk. Szentgyörgyi Rita

A kora hetvenes éveit taposó direktor most éppen öt év mozis hallgatás és színpadi dicsfény utáni, Jégkocka koccanás című új filmjében az ember halálos ellenségével, a rákkal találkozik. Ironikus művét az I. Frankofón Filmnapokon vetítik, míg az Örökmozgó retrospektív vetítéssorozatot szentel munkásságának. Szentgyörgyi Rita

Pár hét múlva tölti be a hetvenkettedik évét, több mint negyvenéves alkotói (írói, filmrendezői) karrier áll mögötte - valaha a francia film csodagyereke volt. Most is az, bár már nem akkora csoda, de sokkal nagyobb gyerek. Esze ágában sem volt felnőni. Turcsányi Sándor