film - Mondj egy mesét, Seherezádé! -A gasztrotévés hangulatú főcímet követően rögtön az egyiptomi high society lendületes hétköznapjaiba csöppenünk, ahol a politikai alkalmazkodás, az egyéni érvényesülés/önmegvalósítás és a társadalmi elkötelezettség hármas frontvonalai között éli decens jómódban munkás életét a csinos talkshow-műsorvezető és snájdig férje, egy kormánypárti lap reménybeli főszerkesztője. Az aszszonyka férje kérésére nem feszegeti tovább a korrupt hatalom leleplezésére irányuló kérdéseket, de nem kis meglepetésére új társasági-cseverésző témája, a nők helyzete sem választható el a politikától. A stúdióba hívott asszonyok megelevenedő sorsa keresztmetszetnek kevés, de egyfajta felszín közeli próbafúrásként mutat azért valamit az egyiptomi nők kiszolgáltatottságából, a hagyományok nehezen lazuló szorításából. Meglepetések nemigen érnek bennünket, hamar lekerekedik minden, a csattanók többnyire már jó előre elsülnek, az egymástól független - kétségkívül a valóságból vett - esetek alanyaihoz a történetek reflektáltsága miatt nem igazán tudunk közel férkőzni, hiába áll vitán felül, hogy a film nőfelszabadító üzenetével csak egyetérteni lehet. Viszont nemcsak tanulságosak, de meggyőzőek is a nők kiszolgáltatottságát fenntartó, azzal visszaélő férfiak dölyfös gesztusai.
Mindezek mellett természetesen az aktuális események is afelé terelik a nézőt, hogy átgondolt ismeretterjesztő disszertációként nézze a filmet, eltöprengve, hogy az elmúlt hetek történései hogyan fogják átalakítani az itt bemutatott Egyiptomot: látva a kiinduló állapotot, komoly javulásra aligha számíthatunk.
Uránia, március 1., 20.30 és március 2., 18.00
***
