VIDA GERGELY: HORROR KLASSZIKUSOK

  • - urfi -
  • 2011. február 17.

Könyv

"Lassú, szadista halálok, sok zoommal" - na, ilyesmire ne számítson senki, hiába indul ezzel a kissé ötlettelenül elkeresztelt kötet (bár a szellemes címadás eleddig nem vezetett sok jóra a költő pályáján: a Rokokó karaoke és a Sülttel hátrafelé még hagyján, de a Tinta-palintáért igazán kár volt). Nem horrorversekről van szó ugyanis.

Igaz, a legtöbb vers névadója egy-egy hírneves scary movie, de ha a címeket letakarnánk, csak ritkán jutna eszünkbe a megadott film. Az érdemdús Sikoly-széria mindegyik darabja megverseltetik, de amikor azt olvassuk: "minden maszkkal több vagyok, épp csak azt felejtem, ami bennem kevés" - nos, az nem a Sikoly 3-ról szól, hiába idézi annak emblematikus motívumát.

A szövegek tehát reflexiók egy stílusra és egy jelenségre, nem pedig részei azoknak. A nézőpont változik: van, hogy a filmek világán belül, a filmből nézünk, máskor a filmet nézzük, de a legjobban mégiscsak az látszik, aki a filmet nézi. Nem szélesvásznú borzalmakat, hanem a "háztartási horror" mindennapjait látjuk. "Az arcot nem csak csempe roncsolhatja szét, vagy kádszél", és egy átlagos este lehet ijesztőbb, mint a láncfűrészes gyilkos. Minden ismétlés szomorú, ez juthat eszünkbe, ami ugyanúgy igaz a horror önismétlő hőzöngésére, mint bármelyikünk hétköznapjaira. "Az ismétlés nem tesz hozzá semmihez, de észben tartja a feledést."

A címében programadó A zsánerköltészet megújítása (2) lábjegyzetei külön ciklust alkotnak, amelynek darabjai a főverset "magyarázzák", de önmagukban is megállnak, miközben a jegyzetekhez is jegyzetek társulnak - így legalább háromféle olvasási módot tesznek lehetővé. Kár, hogy sokszor ez a három együtt sem olyan érdekes, mint a kötet többi része. Mert ott is vannak üresjáratok, pár gyenge poén, erőltetett zárlat - de az egész végül összeáll valamivé. Jól szerkesztett, szórakoztató és lehangoló, vagány verseskötetté.

 

Kalligram, 2010, 138 oldal, 1990 Ft

**** alá

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.