Ostende festői hely, virtigli északi kikötőváros, félóránként futnak be a kompok Doverből - a fedélzetükről leözönlő brit turisták dramaturgiai küldetésbe jönnek. De előbb Babou (Isabelle Huppert), az egyedülálló anya érkezik valahonnan Franciaországból - pedig nem is ide vágyott, hanem szó szerint melegebb éghajlatra. Egy ingatlanügynökség küldi mint friss akvizíciót, hogy adjon el minél több üdülési jogot (művésznevén timeshare-szisztémáról van szó). Babou afféle "úgy maradt" egzisztencia, valami sosem volt bohémélet kései emléke, ebből fakad vadul romantikus vagy inkább önfeledt életszemlélete. Meg az, hogy mindenkivel fasírtban van; nem jön ki az egy szem lányával, a kollégáival, s összerúgja a port helyben szerzett kedves férfiismerősével is. Ehhez képest meglepő, hogy új - voltaképpen ebül szerzett - szakmájában már a kezdetek kezdetén sikert sikerre halmoz. A kompok népe úgy veszi az üdülési jogot, mint a cukrot - őtőle; tizenhét skalpot szerez, míg szaktársai egyet sem. Babounak tehát az idegenekkel sokkal jobban megy a kommunikáció, mint a sajátjaival. Ám a helyzet - hála a jó szívének - egy csapásra tökéletesen az ellenkezőjére fordul. Hazalátogatván kibékül a lányával, sőt sínre teszi, de visszatérve Belgiumba elveszti az állását.
De se bú, se baj, se tél, se nyár, a keresményét (1000 euró) földobja a rulettra - hogy végül kijön-e a 14-es, azt sajnos nem árulhatom el, mint ahogy azt sem, hogy a nyert mesebeli összegből elhúz-e Copacabanára. Csak annyit mondhatok, hogy Marc Fitoussi szórakoztató és vidám filmet készített, különösebb tét nélkül.
Uránia, március 2., 20.30 és március 3., 18.00
***
