Jól számolt a bevezető írója: a három űrhajóson kívül nem volt negyedik utas a Holdra induló Apollo-11 fedélzetén, és abban is igaza lehet, hogy az ilyen messzi utazásokhoz "túl alacsony, túl kövér és túl zsidó" Norman Mailernek valóban fájhatott, hogy nem tarthat a trióval. Végül is ki, ha ő nem! A sajtó kiküldött munkatársainak azonban lent volt a helyük kijelölve, a NASA földi létesítményeiben. Még Mailernek is, aki azonban így sem járt rosszul. Ugyan nem lett felküldött munkatárs, de a második legjobb dolog, ami egy földhözragadt tudósítót csak érhetett, neki megadatott: egy korlátlan írói szabadsággal és példátlan terjedelemmel kecsegtető megbízatás a Life magazin részéről egy háromrészes riportanyag elkészítésére. A Life-megbízással a zsebében Mailer ott van Houstonban az utolsó sajtótájékoztatón, és ott van a Kennedy Ûrközpontban az indításnál. Együtt iszik, izzad, ünnepel és unatkozik a szakmával (az újságírókéval mármint). Egy író a firkászok között, aki maga is hihetetlen távolságok megtételére képes: töprengései során bármikor befutja a távoli égitestek és az űrközpont büféskocsija közti távolságot, s útközben még le is pacsizik az exkluzívan neki nyilatkozó korszellemmel. Tudósítói csapongásának nincs határa: bármilyen gondolattal eljátszik, még akár a holdra szálláséval is. Nincs az a szerkesztő, aki Norman Mailernek, a Meztelenek és holtak vagy a Szarvaspark írójának visszaküldene egy riportot az elfogultságok kigyomlálása végett.
Holdutazását, melyet Mailer a saját koponyája körül tett meg, a Life-ban való megjelenés után könyvalakban is kiadták Of A Fire On The Moon címmel. Ebből kerültek át részletek a Taschen kiadó könyvnek látszó, de még inkább súlyos lakberendezési tárgyra hasonlító albumába, melyben Mailer szövegét a holdra szállás történetének ismert és kevésbé ismert, de az albumszerű tálalásban egyaránt lenyűgöző képei kísérik. Kérdés persze, mi kísér mit. Az előkészületek, így például a start előtti sajtótájékoztató megörökítésében még Mailernél az előny. Írói szemüvegén át Collins az a hármasból, akivel el lehetne poharazgatni, míg Armstrong a legjámborabb, de van benne valami "kisvárosi és elhasznált, mint a pénztárosban, ahogy az aprópénzre néz" - és így tovább. A huszadik század egyik legnagyobb hatású eseményének maileres lábjegyzetei ezek - a NASA megerősítése nélkül.
A NASA fotókkal erősít, az előny azonban még mindig Mailernél, Wernher von Braun felléptetéséig bizonyosan. Von Braun az amerikai űrprogram megkerülhetetlen alakja, munkaadói sorában csupa híresség: Hitler után rögtön az amerikai hadsereg, majd a NASA következik. PR-természetű felbukkanása kellő ok a tudósítónak, hogy elmerengjen a nácizmus természetén. De csak a kilövésig vezet a szöveg, mert onnantól a Holdat nem lehet lelőni, a hőstörténet kikezdhetetlen, képanyaga lenyűgöző. Mailer és az űrhajósok útjai elválnak egymástól, a szereplők más pályára állnak, Mailer például egy italautomata előtti sorba, de nála egy sorállásból is hamar eljutni Amerika lényegéhez. A lényeg ugyan e pillanatban épp a Hold felé tartott, de mivel a NASA botor módon elmulasztotta a kor sztáríróját is bevenni a buliba, ez a nyughatatlan alak egy másik gigantikus küldetés, a földi holdutazás megörökítésére tett évtizedek távlatából is jól olvasható kísérletet.
Fordította: Borbély Judit, Weisz Böbe, Vándor Judit. Vince, 2010, 348 oldal, 12 995 Ft
