Könyv

Salman Rushdie legújabb regényének hőse igazi messziről jött ember. Annyira messziről jött, hogy a regény legutolsó lapjáig nem is lehet tudni, honnan érkezett valójában. Mi több, talán ő maga sem tudja. Ám, hogy hova érkezett, a napnál is világosabb: Szegő János

"Nem sokkal a fordulat - a rendszerváltás - előtt, amikor már érezhető volt a bomlás, elfogott az érdeklődés, hogy pontosabban is megtudjam, hol is élek valójában, hogy hol is rejlenek a korántsem csupán egzisztenciálisan, de történelmileg is abszurdnak látott és érzett létezésem gyökerei." Fejtő Ferencnek írta ezt Kertész, 1999-ben, tíz évvel a rendszerváltást követően. Az Európa nyomasztó öröksége című kötet úgy is olvasható, mint ennek a hosszan tartó érdeklődésnek a lenyomata. Az egész könyv pedig, amely Kertésznek az 1990 és 2008 között írott esszéiből kínál válogatást, olyan, mintha a rendszerváltás óta eltelt húsz év történetének lenne a jól megkomponált, szinte már előre eltervezett esszéregénye, vagy - óvatosabban fogalmazva - naplója. Földényi F. László

A tavalyi évben három kötete is megjelent: egy esszégyűjtemény (Traditio - folytatás és árulás), egy verses regény (Bolondok tornya) és egy drámakötet (A herceg álma). A harminckilenc éves íróval, az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének docensével új műveiről, nyelv és közösség viszonyáról, a magyar irodalomkritika szereplehetőségeiről beszélgettünk.

Májusban lejár az MNG-t huszonhét éve igazgató Bereczky Loránd mandátuma. A Nemzetközi Műkritikusok Magyar Szervezete, az AICA által szervezett beszélgetésen sok mindenről szó esett - a legkevesebb a múzeum örökségéről. Somlyódy Nóra

Kant állítólag kis cetlikre jegyezte fel gondosan mindazt, amit el kell felejtenie. Ha hiszünk a módszerében, akkor elő papírt, ceruzát, és írjuk: biorezonancia, homeopátia, asztrológia, vízautó, kristálylámpa, mentalizmus... Urfi Péter

A Törékeny holmik egy Gaiman-novellákból összeállított antológia. Korábban jelent már meg hasonló a szerzőtől Tükör és Füst címmel, s a koncepció itt is hasonló: nagyobbrészt kisprózák, kisebbrészt versek képezik a kötet anyagát, a Tükör és Füsthöz hasonlóan itt is Gaiman terjedelmes előszavával, amelyben elmeséli az írások keletkezésének történetét - ez már önmagában élvezetes olvasmány.

Okos, slágfertig és közkedvelt írónő volt, az irodalmi népköztársaság egyenjogú tagja. Bő negyedszázaddal a halála után terjedelmes életműve ma elsősorban kordokumentumként tarthat igényt az érdeklődésünkre.

Darkó István. Nem, ez nem álnév. Nem olcsó poén Donnie Darko nevének margójára. Ahogy a frissen (újból, részben pedig először) megjelent kötet sem újrajátszása az úgynevezett kultfilmnek a nyolcvanas évek abszurdan sötét amerikai kisvárosáról, az időn és megszokott viszonyokon-kapcsolatokon kívül élő kamasz ijesztő-szórakoztató magán- és közvilágáról.

A két író nemrég emlékezetes nagyinterjúkat készített egymással a Literán. A beszélgetések során zártságuk kölcsönösen megnyílt a másik irányába, a két külön interjú körbeért, egy barátság története és mintázata rajzolódott ki. Ezeknek a beszélgetéseknek visszatérő eleme lett a pálinkásüveg. Előbb Bartis kérdezte Keménytől, oldandó a feszültséget, hogy van-e pálinkája. Amikor egy év múlva Kemény volt a kérdező, már egy palack körtepálinkával indított. Szegő János

Évtizedeken át évente legalább egy könyve jelent meg, regények, novellák, esszék, verseskötetek, de állítása szerint jobb híján dezodorreklámokat is szívesen írt volna, olyannyira elbűvölte, amint a gondolatok a papíron szavak formájában testet öltenek. A kortárs amerikai irodalom egyik jelentős írója egy pennsylvaniai kisvárosban, Shillingtonban született, apai ágon német származású, középosztálybeli családban, egyetlen gyerekként. Tizenhárom éves korában egy farmra költöztek, ahonnét tizenegy mérföldre volt az iskola, nem csoda, hogy a magányosság elől már kamaszként az írásba menekült. Ösztöndíjjal került a Harvardra, s alighogy 1954-ben summa cum laude elvégezte az egyetemet, máris megjelent egy elbeszélése a nagy hírű irodalmi folyóiratban, a New Yorkerben. Két évig e lap munkatársaként dolgozott, majd egy massachusettsi kisvárosba költözött, s ettől fogva az írásból élt. Kádár Judit

Nagy művészeink közül - Bartók mellett - bizonyára Adyról készültek a legszuggesztívebb, szinte emblémává lett fényképek. De míg Bartók esetében nem vagy alig találunk összefüggést az arc és a művészete között - és persze nála éppen ez a döntő mozzanat, azaz a bezárkózás és a részleges személytelenség a mű minél hangsúlyosabb megszólalása érdekében -, addig Adynál teljesen egyértelmű a kapcsolat a versbeszéd és a testbeszéd között.

A sorozatban klasszikus regények, kötelező iskolai olvasmányok jelennek majd meg át- vagy inkább újraírt, alaposan megkurtított formában, egyenként 150-160 oldalon. Botrány vagy sem?