Könyv + CD - Fantomhangok - Darkó István: A következő pillanatban. Macskarádió

  • Parászka Boróka
  • 2009. február 12.

Könyv

Darkó István. Nem, ez nem álnév. Nem olcsó poén Donnie Darko nevének margójára. Ahogy a frissen (újból, részben pedig először) megjelent kötet sem újrajátszása az úgynevezett kultfilmnek a nyolcvanas évek abszurdan sötét amerikai kisvárosáról, az időn és megszokott viszonyokon-kapcsolatokon kívül élő kamasz ijesztő-szórakoztató magán- és közvilágáról.

Ez a kötet (amelynek első része, A következő pillanatban 1981-ben jelent meg Bukarestben, a Kriterion Kiadó gondozásában, második része, a Macskarádió pedig először olvasható hanganyagról átírt formában) egy teljesen más képzeletbeli város groteszk, sötét, halálba és halállal játszó figuráival poénkodik.

Darkó István valóságos személy és név; ehhez a névhez végzetes személyiség és életmű kötődik. Tulajdonosa 1954-től viselte ezt a sokat sejtető nevet Kolozsváron, majd Nagyváradon, 1982-ben, huszonnyolc éves korában bekövetkezett - abszurd, váratlan - haláláig. Ismertté - már amennyire a korabeli romániai viszonyok között ez a szó jelenthetett bármit is - színészként lett a nagyváradi Szigligeti Ede társulatnál. Kevésbé ismert és jegyzett működése azonban sajátos műfajt teremtett: ő működtette a Macskarádiót, a hangszalagra rögzített, beavatottak számára elérhető és hallgatható hangjátékfolyamot. A nyolcvanas évek legelején főként Kolozsváron és Marosvásárhelyen elérhető hangfelvételek - amelyek akkor izgalomban tartották Darkó generációját - nem egyszerűen abszurd párbeszédeket és párbeszédtöredékeket, lazán összefűzött, de annál szigorúbban dekódolható és frenetikusabban élvezhető poénokat tartalmaztak. A Macskarádió körülbelül úgy működött, mint egy kalózrádió. Nem sugárzott ugyan bemérhetetlen helyekről és nem volt fogható egyszerű rádió-vevőkészülékkel, de pimaszul jól hangzott azon beavatottak számára, akikhez eljutott ez a különös szamizdat kiadvány, a kóbor magnószalag. Szöveglenyomatokat és hanglenyomatokat tartalmazott egy ma már rekonstruálhatatlan világból, amelyeket még viccesebbé és félelmetesebbé tett a rögzítés primitív, zajszennyezett technikája. Darkó nem rádiójátékot írt, nem szövegeket mondott fel magnószalagra: hangokat gyűjtött, hangokkal játszott egy olyan korszakban, amelyet a hallgatózás, az elhallgatás, a lehallgatás határozott meg. A gyűjtésbe minden beletartozott a vonatkerekek csikorgásától a madárhangokig, a szigorúan ellenőrzött hangsúlyokig, a sistergésektől és zörejektől a jól megkomponált, teátrális dikcióig. A visszaemlékezések szerint mániákusan gyűjtötte egy magnóval és egy mikrofonnal a korszak hangjait, és a leglehetetlenebb körülmények között rögzítette azokat (tehervonatra kapaszkodva, csirkeólba bebújva, kutyalihegést letapogatva). Ezekből az ellesett, elcsent hangokból és hangsúlyokból álltak össze a Darkó által prezentált különös szituációk, egyszerre vicces és rémisztő jelenetek. A napi érintkezések gyökei. Mondhatni Karinthy és Örkény után szabadon, no de hát ez a határozó nem illik a jelzett korhangulatba. A történet, ha van ilyen, sajátos - hangjáték esetében hülyén hangzik, de ide illik - roadmovie Darkó különböző hangjaira komponálva. A konfliktus Marvédék és Raktáksáék között tör ki (előbbiek le akarják gépfegyverezni utóbbiakat, utóbbiak fel akarják robbantani előbbieket). Színre lép még Ûrzalóntórflégenter és aszszisztense, Gégei Rudolf vágányfelügyelő, továbbá megismerkedhetünk a korabeli paparazzo hangjával: Groóval. A Macskarádió hangszalagjaiból a karakterek és az ebben a különös hangvilágban létesülő szituációk aztán átköltöztek papírra, immár önálló írott életet kezdtek élni. Beláthatóvá vált a város, amelyben az emberek "nem gonoszak, kivéve a gonoszokat": elkezdtek nyüzsögni a lakók: Entejómit Ijők, Gégéi Rudolf, Gégemtettem Gekkegéje, Berhadwieleneszkowicky Ottokár, Mélies (Akinek Garázsa Van), Répessy ezredes, Rágnér (Akinek Nincs Gégéje), Hullay professzor, Mühzák és társa, Séfort, Ivésle és Szénégető Henrik(ék). Azért sorolom ilyen hoszszan, mert a nevek tulajdonképpen maguk a történetek, Darkó igencsak igénybe vette és megdolgoztatta olvasói fantáziáját. A lassan harminc éve megjelent vékonyka kötet és a fű alatt terjedő hangszalagok fontos emlék azon keveseknek, akik ismerték ezt a különös, sötéten derűs embert, Darkó Istvánt, és a kort, amelybe (ő is) belehalt. Azok számára, akik viszont nem ismerték sem a kort, sem a szerzőt, igazi kaland és időutazás ez az új kiadvány. Nemcsak a város okán, amely körül folyton ott ólálkodik a halál. Hanem a hangok miatt, amelyek nem csak olvashatók, hanem a CD-mellékleten meg is hallgathatók. Igen, annak a fantomvilágnak a tetten ért fantomhangjai.

Gondozta Egyed Péter. Kriterion Kiadó, 2008, 150 oldal

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.