Idén nyár végén, ősz elején annyi vadat ütöttek el a hazai utakon, hogy a vadászszervezetek mellett a Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ) is megszólalt. A szervezet közleménye az idei esetek említése mellett a Vadgazdálkodási Adattárra hivatkozik, amelyben az utolsó összesített éves adat 2022-ből való, és több mint 7400 nagyvad elütéséről számol be. Ez nagyjából ugyanannyi, mint 2021-ben, de az esetek száma húsz év alatt megduplázódott. A leggyakrabban őzet ütnek el – 2022-ben 5800-at ért baleset –, 1200 esetben szarvas esett áldozatul, 409-szer pedig vaddisznó.
Apróvadakat – nyulat, fácánt, fogolyt – még többször, több mint kilencezer esetben ért közúti baleset. Nagyon sok sün, róka, borz és más állat is elpusztul az úton, ami az élővilág szempontjából ugyanolyan nagy veszteség. Az FBAMSZ ezekre azért nem tér ki, mert az autókban ilyenkor általában nem keletkezik nagy kár, és a személyi sérülés is ritkább.
Tavaly júliusban egy nyaraló litván családot ért baleset a Vas megyei Kisunyomnál a 86-os főúton.
A szemből feléjük tartó autó elütött egy előugró őzet, az állat bevágódott a litván autó szélvédőjén, a hátsó ülésen ülő kislány és kisfiú közé. Az apa súlyosan megsérült, mindenkit megvágtak az ablak – és az őz – darabjai.
A másik kocsi elhajtott.
Idén március 29-én Kesztölc és Esztergom között, a 117-es főúton szarvas ugrott egy autó elé. Az ütközés erejétől a kétmázsás állat a levegőbe repült, rázuhant az autó jobb oldalára. A szélvédő beszakadt, az anyósülésen utazó kétgyermekes anya meghalt.
Akit vadbaleset ér, annak értesítenie kell a rendőrség mellett az adott területen illetékes vadgazdálkodó szervezetet, ami lehet vadásztársaság, de cég is. Akinek van megfelelő biztosítása, annak értesítenie kell a biztosítót, és be kell mutatnia a helyszínelésről készült jegyzőkönyvet.
Az elütött vadhoz nem szabad közel menni, mert ha még él, rémületében súlyos sérülést is okozhat az embernek. Ha elpusztult, nem szabad elvinni, mert a tetem a vadásztársaságot illeti.
Félreértés is adódott abból, hogy a vadgazdálkodási törvény tavaly július elsejétől változott.
A módosításból olyan következtetést vontak le, hogy a vadásztársaságok ezentúl soha nem kötelesek megtéríteni az autósnak a vaddal ütköző gépjárműben keletkezett kárt. Sőt, saját káruk megtérítését is követelni fogják a sofőrtől, és már a vadveszélyt jelző táblákat sem kötelező kihelyezni a társaságoknak. Mindhárom következtetés téves – figyelmeztetett az Országos Magyar Vadászkamara –, nincs érdemi változás a szabályozásban.
Ilyen baleset esetén nem fogják automatikusan felelősnek tekinteni az autóst, sem az érintett vadgazdálkodót. Az elpusztult vad értékének, vagy a kocsiban keletkezett kárnak a megtérítését továbbra is lehet kérni. A vadásztársaság felelősségét általában akkor állapíthatják meg, ha az állat épp vadászat idején, menekülés közben lép az útra, vagy a közelben van etető, itató.
Ha gyorsforgalmi utakon történik ilyen baleset, nagy eséllyel az útkezelő lesz a hibás, mert tavaly óta törvény mondja ki, hogy az utat úgy kell üzemeltetni, hogy oda vad ne jusson fel. A vadbalesetek zöme azonban nem ezeken a kerítéssel védett utakon történik. És az a tapasztalat, hogy az esetek túlnyomó többségében az autósnak magának kell viselnie a járművében keletkezett kárt – ami átlagosan eléri az egymillió forintos értéket. Ezeket a kötelező biztosítás nem fedezi, csak olyan szerződés, amiben van kiegészítő vadkárbiztosítás.
„Sajnos ma Magyarországon a gépjárműveknek csupán ötöde rendelkezik casco-védelemmel. Tovább rontja a helyzetet, hogy ezeknek a casco-biztosításoknak egy része csupán részkockázatokra (például lopáskárra) terjed ki, vagyis vadütközés esetén az ilyen biztosítások nem térítenek” – figyelmeztetnek a független biztosítási alkuszok.
Magyarországon csak az utóbbi 24 évben a személyautók száma 2,3 millióról 4,1 millióra nőtt.
Új utak is épültek, amelyek élőhelyeket, vadváltókat, vagyis állatok által használt közlekedési útvonalakat vágnak ketté. A gazdálkodás módja is változott. A táblák mérete, az erdősítés mind a nagyvadfajok életmódjának kedvezett, a vaddisznónak, őznek, szarvasnak, dámnak.
„Azért az őzet éri a legtöbb baleset, mert mindenütt előfordul, 363 ezerre becsülik az egyedszámát” – mondja Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa. – „Két olyan időszak van, amikor több autó ütközik őzzel, ez összefügg a faj életmódjával. Március-áprilisban az őzbakok területet foglalnak, olyan élőhelyrészt, amelynek nincs még gazdája, és optimálisnak látszik, és megpróbálják elűzni onnan a többi őzbakot. Ilyenkor verekednek és az út közelében sem óvatosak. Július második felétől augusztus közepéig tart a párzás időszaka, ilyenkor az őzbakok a suták után mennek, a riválisok kergetik egymást. Ilyenkor kiadjuk a közleményt, hogy óvatosabban vezessenek az autósok, de ennek a figyelmeztetésnek a hatása a statisztikában nem nagyon mutatkozik meg. Lehet, önáltatás, de azt gondoljuk, hogy ha nem jelentetnénk meg a közleményt, még több vadbaleset történne.”
Az ütközést a vezetéstechnikai szakértők szerint úgy lehet elkerülni, ha az autós figyelembe veszi, a megengedett sebesség sohasem jelenti azt, hogy kötelező annyival menni. Tekintettel kell lenni a szürkületre, a szitáló esőre, az útkanyarulatra. Arra is érdemes gondolnia annak, aki hosszabb útra indul, hogy az első ötven-hatvan kilométeren még éberebb az ember, lassabban is vezet és óvatosabb, mint később. Figyelmeztető jelnek érdemes tekinteni az út széli növényzetet. Ha a sötétben megvillan valami az út mellett, az jó eséllyel egy vad szeme.
Ha egy állat átszalad előttünk, szinte biztos, hogy azonnal jön a következő is. Földvári Attila szerint
az egyik fatális hiba az, amikor egy őz átugrik a kocsi előtt, az autós megnyugszik, hogy ezt megúszta, rátapos a gázra, és telibe kapja a következő őzet.
„A vadveszélyt jelző táblák nem véletlenül állnak épp az adott helyen. Ezeket a közútkezelő teszi ki, a területileg illetékes vadászatra jogosult szervezet kontójára és kérése alapján” – mondja Földvári Attila. – „Oda kerülnek, ahol korábban többször fordult elő baleset, vagy tudni lehet, hogy ott húzódik egy vadváltó.”
Elvileg a vadakat is lehet figyelmeztetni, és kutatják is ennek lehetőségét. A szóvivő felidézi, hogy egy Győr-Moson-Sopron megyei vadásztársaság Németországban bevált prizmákat helyezett el egy útszakaszon, ahol korábban rendszeresen ütöttek el vadakat.
Amíg el nem lopták az összeset, addig kevesebb baleset történt.
Baranya megyében egy vasútvonal mellett sikerült ugyanilyen prizmával megelőzni, hogy a vad az érkező vonat elé lépjen.
„Japán kutatók farkasvizeletből izolálták azokat a vegyületeket, amelyek a jellegzetes szagot adják, amitől a patások félnek” – mondja a Narancs.hu-nak Farkas János biológus, egyetemi adjunktus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója. – „Ennek fölhasználását ők is vizsgálták, és mi is. Szakdolgozat is született a tapasztalatokból. A fő összetevők megvásárolható vegyületek. Ezekből összeállítottunk egy koktélt, vizsgáltuk, hogyan reagálnak rá az emlősök, laboratóriumban és a szabadban is, vadváltóknál. A szaganyagot elkerülték az állatok. Ez szóba jöhető lehetőség, fel lehetne használni olyan helyeken, ahová nem szeretnénk, hogy bemenjenek az állatok. Arra kell figyelni, hogy ha ez a szaganyag folyamatosan kinn van, egy idő után megszokják a vadak, és ha kellemetlen tapasztalat nem társul hozzá, már nem biztos, hogy megmarad a riasztó hatása. Ezért mi az őzek, szarvasok szaporodási időszakában juttattuk ki azoknál a csomópontoknál, ahol az állatok bejuthatnának az útra, autópályára. Ez tényleg riasztotta őket.”
Farkas János azt mondta, ez a projekt az autópályák, gyorsforgalmi utak fenntartói szervezetének átalakítása óta takaréklángon működik. Vannak üzemmérnökségek, amelyek kérik a használatát, mások nem is hallottak róla.
Az autókra szerelhető, kereskedelmi forgalomban kapható, menetszél által működtetett sípok egy része a kutatók tapasztalata szerint nem működik elég hatékonyan. A jármű zaja is elnyomhatja azt a hangot, amit kiadnak, vagy az átáramló levegő lezárja a nyílást. Ezeket is érdemes tovább fejleszteni, mert milliárdos károkat lehet megelőzni általuk. Farkas János azt mondja, sokfelől keresik meg őket ezzel a problémával, mert nálunk az őz és a vaddisznó lép az útra, máshol a rénszarvas és a kenguru.
Azokra a helyekre, ahol a kerítés véget ér, és bejuthatnak az állatok, olyan riasztókat is kifejlesztettek, amelyek mozgásérzékelővel, alkonykapcsolóval együtt működnek.
„Érzékeli a riasztó, hogy érkezik az állat, és képen lövi egy erős hanggal, amitől visszafordul – mondja a kutató –, ez nem ultrahang, mert azt sok minden elnyeli, az aljnövényzet is. A frekvencia állítható, annak megfelelően, milyen állatok érkezésére lehet leginkább számítani. Ahol ezeket kihelyeztük, sokkal kevesebb állat jutott be. És ha már két életet megmentettünk, megérte.
Ezeknél az utaknál a rókák elütéséből is átlagosan két és fél millió forintos anyagi kár keletkezik,
mert az autósok megijednek, nekiütköznek egymásnak, a szalagkorlátnak. Ilyen készülékeket helyeztünk el az M1-es, az M3-as, az M7-es mentén mintegy 80 csomópontban. Hatékonynak bizonyultak, mert a készülő utaknál a mérnökök már be is tervezik a megfelelő csomópontokra. Hátráltató tényező, hogy elkezdték lopni, úgy is, hogy sokszor nem tudják, mire való. Leszerelték, szétszedték, vagy az elemet vették ki belőle. Az elején álcázni próbáltuk, de ez nem volt jó megoldás. Aztán figyelmeztető táblát helyeztünk ki, hogy ez közlekedésbiztonsági eszköz, és a rongálása, eltulajdonítása bűncselekménynek számít. Azóta nem lopják annyira.”
