Könyv

A hírlapi szórakoztatás letéteményese volt majd' fél évszázadon át. Első és utolsó életéveit leszámítva a Ludas Matyi az ország egyedüli vicclapjaként működött, s engedelmesen ki is szolgálta a pártállami propaganda igényeit. S mellesleg jócskán hozzátette a magáét a magyar humor diadalmas aranykorához.

Párizsba egykor beszökött az ősz, Berlinbe pedig Lukács György (1885-1971) őszi szelleme.

Liv Ullmann és Ingmar Bergman lánya 2002-ben írt Kegyelem című könyvét több mint 30 országban adták ki eddig, és a napokban jelent meg magyarul. A neves irodalomkritikus New York-i tanulmányai után 1990-ben költözött vissza szülővárosába, Oslóba, és ott a vezető norvég napilap, az Aftenposten kolumnistájaként dolgozik. Az interjú Budapesten, norvég szokás szerint tegeződve készült.

Nem akad hozzá hasonló a "magyar irodalmi rovarhatározóban". Enciklopédista feneöregként a legkülönfélébb műfajokban alkotott, versbe, regénybe és drámába egyaránt belebrummogva filozófiai mestergondolatainak öszvérbasszusát. Sokan rajongtak érte, s néhányan még a könyveit is elolvasták.

Ha az olvasó abban reménykedik, hogy most majd megtudja, miért ébreszt ez az időszak sokakban még ma is nosztalgiát, nem fog csalódni, mert tényleg kiderül, még ha nem is a megszokott módon.

Olvasd el kedves verseid egyikét, majd a könyvet becsukva kérdezd meg magadtól: ismerem én ezt a szöveget? Nyilvánvaló a válasz: hogyne ismerném, olvastam már százszor!

A szerzőnek az elmúlt tizennégy évben több verseskötete és egy kisregénye jelent meg, de közismertté személyes hangvételű retrókislexikonával, a Szivárvány Nagyáruházzal vált, amely a hetvenes-nyolcvanas évek hazai tárgykultúrájának/kulturálatlanságának állított emléket.

Meglep. Olyan harmonikus szubjektum hangját halljuk ezekben a versekben, aki arányosan részesedik és részesít - a létből, életből, elmúlásból -, akinél a család burkára a természeti, kozmikus szféra és még az absztrakt túlvilág is szépen ráboltozódik.

Új könyvével, a MetaXával régi vágyát valósította meg: az úgynevezett szövegirodalom egykori enfant terrible-je fikciós regényt írt.

Amennyiben ifjú és virgonc macska az ember, kétségkívül jól jár, ha Pettson házába veti a sorsa. Egykantáros, csíkos zöld nadrágban jár majd, hideg időben pedig a sapkájához passzoló farokvégvédőt is húzhat.

Egy könyv, címében a szélfútta lovag nevével - legyen akármi is benne, személyes ismerősünk.

Manók márpedig vannak, ez nyilvánvaló, hiszen tudományosan fel vannak tárva.

"Bocsánat, nem Purkrábek úrnak tetszik lenni a Slavia Bankból?" - ez a kérdés - Réz Ádám fordításában - a nekünk, magyaroknak oly röhögtetően hangzó névvel, az egész megszólalás totális abszurditásával akár ebben a káprázatos humorú meseregényben is elhangozhatna